Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

26í. országos ülés 1903 melyre valóban szükség van, ha nemzetünk biztonságát és jövő sorsát koczkára tenni nem akarjuk.« Azt mondja tovább gr. Tisza István (olvassa): »Mindig azt tanultam, hogy a hazafiság nem nagy szavakból, de áldozatra kész cselekvésből áll; a történelem azon nemzetek emlékezetét örökíti meg ércztábláin, a melyek pénzt és vért tudtak áldozni, ha a haza érdeke ugy kívánta.« Azt mondja továbbá (olvassa): >'Apáink vérrel szerezték és tartották meg ezt a mi drága hazánkat a mi számunkra; férfias cselekvéssel, áldozatkész teherviseléssel tarthatjuk azt meg utódaink részére mi is.« Uram Isten, adj ilyen nemzetet, hogy bebizonyítva lássam azt, hogy egy nemzet teherviseléssel tudja csak a maga jövőjét biztosítani. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Az az egész beszéd érdekes volna, mint egyik különlegesség a mostani helyzetben. Azt hiszem, van olyan véglet, mint a milyen végletnek ő gondol bennünket és képzel engem is ebben a pártban; van olyan véglet az ő állásfoglalása a nemzeti ügynek ellenében, mint a mily szélsőségre ragadtatjuk magunkat mi fiatal ambiczióval, erős képzelettel és elhatározással ezen az oldalon. Azt mondja a t. képviselő ur (olvassa): »Mi a magyar nemzet által szabadon választott többséget meg akarjuk fosztani azon jogától, hogy olyan törvényeket alkosson, a minőket ő tart az ország érdekében helyeseknek és szükségeseknek. A kisebbség fellázadása ez a nemzet többségének jogai és törvényes hatalma ellen, könnyelmű vagy gonosz merénylet, a mely minden téren megtermi átkos gyümölcseit«. Hát ha a mi küzdelmünk fellázadás a többség ellen, én azt mondom: a többség mostani viselkedése fellázadás az ország, nemzet és alkotmány ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, egy kisebbségnek, a mely hazafias irányban törekszik, fellázadni egy többség ellen, a mely ezt nem akarja, hazafias kötelessége, de egy többségnek a nemzeti akarattal szembeszállani semmi esetre se szabad. (Éle'nJc helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt mondotta itt a képviselő ur levelének első részében, — kérem méltóztassék egy kis figyelemmel meghallgatni (olvassa): »Apáink vérrel szerezték és tartották meg ezt a drága hazát; mi is férfias áldozatkészséggel és teherviseléssel tarthatjuk meg, mikor erre a nemzetnek és az ország biztonságának szüksége van«. Tovább pedig, mikor azt mondja, hogy mi megakadályozzuk a nemzetnek alkotó munkáját a nemzettel szemben, azt mondja (olvassa): »Az nem lehet, hogy mi jobb, boldogabb kor gyermekei« — ők igen, mi nem vagyunk azok, — (olvassa) •' »most, midőn jogainkat, szabadságainkat külellenség nem fenyegeti, könnyelmű tehetetlenségből hagyjuk elkorhadni, mit apáinknak annyi vész között, annyi ellenségtől kellett megvédeniök. május 7-én, csütörtökön. 245 Az nem lehet, hogy önhibánkból meg ne védhessük apáink vérétől áztatott szent örökségünket. Annyi küzdelemnek, annyi szenvedésnek nem lehet vége a dicstelen elrothadás«. Ha külellenség nem fenyeget, ha jogaink mind biztosítva vannak, ha csak az elrothadástól kell félnünk: minek akkor 8000 katonával több, hogy megvédje ezt az országot és miképen tudja ez a 8000-rel több ember megvédeni az országot az elpusztulástól ? Mindenesetre látom azt, hogy nagy az áldozatkészség azon a részen, a hol a teherviselés könnyű, de nem hiányoznék az áldozatkészség azokból sem, a kiknek a teherviselés nehéz, ha annyi méltányossággal találkoznánk a másik részről, mint a mennyi hazafisággal mi magunkat az országnak mindig rendelkezésére bocsátjuk. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Nem akarok ezzel a nyilt levéllel tovább foglalkozni, mert érdekesebb téma akadt horogra. Teljes elismeréssel nyilatkozom gróf Andrássy Gyula nyilt leveléről, a melyben velünk szemben semmiféle kiélezett mondat nincs, a mely azt mondja rólunk, hogy hazafiak vagyunk, de azért félti tőlünk jobban a nemzetet, mert mi »eltévelyedett« hazafiak vagyunk. Tehát ebben a nyilt levélben rosszakarat velünk szemben nincs. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez a mi küzdelmünk megakadályozza a költségvetés létesítését, a gazdasági kiegyezés megalkotását, rettenetes károkat okoz az országnak. (Olvassa): »Mi lesz belőlünk, ha se jobbra, se balra menni nem birunk, ha tarifáinkat megállapítani, ha szerződést kötni képesek nem vagyunk? Milliók verejtékes munkája csak ugy lehet gyümölcsöző, hogyha a közgazdasági politika üdvös előfeltételeket teremt számára. Képesek leszünk-e erre, ha önmagunk egymással harezban állunk és az állami akarat megnyilatkozni nem bir? Ezen megérzik a földmMelésügyi miniszter ur gyümölcsének az ize. 0 is, mint a gróf ur, közgazdasági takaróban védekezik a katonai javaslatok elleni obstrukczióval szemben. Ha olyan fontos a közgazdasági kiegyezés és a költségvetés, miért nem csinálják meg? Az uraknak passziójuk talán ex-lexet teremteni, folytonosan nézni a mi küzdelmünket^ és hallgatni a mi keserves beszédeinket? (iAénk derültség a jobboldalon.) Osak próbából mondtam ezt a szót, és látom, hogy ha az édesség nem tetszik is, de a keserűségre mindjárt felébrednek. T. képviselőház, azt mondja gr. Andrássy Gyula (olvassa): »Az obstrukezió nem erőszak elleni önvédelem támadása; rokonszenves, tetszetős czélok szolgálatában álló támadás, de támadás.« Mondják meg nekem a túloldalon ülő képviselő urak, ezt a mostani helyzetet mi kezdtük-e megteremteni, vagy önök? Ki jött ilyen támadással, mi vagy pedig önök? Hisz a katonai javaslatok bombáját ha bele nem dob-