Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-264
246 264. országos ülés 1903 május 7-én, csütörtökön. ták volna a nemzet politikai életébe, ez a mostani helyzet sohasem állott volna elő, (Ugy van! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) Aztán, t. képviselőház, már bocsánatot kérek, ezt az igazságot sem fogja megczáfolni önök közül senki, hogy mikor egy nemzetnek szüksége volt életbevágó közgazdasági dolgokra, terminushoz kötött törvényekre, akkor egy kormány forszíroz és erőszakol olyan dolgokat, a melyeket megalkotni lehetett volna már 10 évvel ezelőtt, lehetne 10 év után, ha erőnk van hozzá, mert semmiféle időhöz nincsen kötve. Mondják meg, micsoda politikai bölcseség van abban, hogy a katonai javaslatok kérdésével szánt-szándékosan megakasztják az egész parlament működését, és igy azután előáll az, hogy ezen fennakadás folytán nem tudjuk megteremteni sem a költségvetést, sem a közgazdasági kiegyezést? (Elénk helyeslés a szélsöhaloläalon.) Gróf Andrássy képviselő ur emiitett levelében a végletekig menő kitartást és harczot hirdeti a maga táborában. Azt mondja: »A visszavonulás arczulcsapása volna a parlamentarizmusnak*. Hát én bocsánatot kérek, a parlamentarizmus egy fontos szerv, egy keret, a melyben a nemzet a maga életfeltételeihez szükséges eszközökhöz hozzájut és azokat megteremti; csakhogy a parlamentarizmus nem a lényeg; a lényeg a nemzet, a lényeg a haza; (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloläalon.) és a parlamentarizmust tönkre lehet tenni akárhány országban, hogyha ezáltal az országnak dicsőség szereztetik meg, (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) de az országot tönkre tenni és csak azt mondani, hogy a többség akarata és a parlamentarizmus kerete maradjon meg: ez maga a pusztulás és a nemzetnek teljes tönkremenése. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloläalon.) Azonkívül, t. képviselőház, ha önök azt a hadsereget védik a maga harczosaMal, akkor mit félnek olyan nagyon a visszavonulástól, a mikor az osztrák hadsereget akarják szaporítani? Hiszen annak egész hagyománya, győzelme is mindig csak a visszavonulásban volt! (Derültség a szélsőhaloldalon.) Kérdem én a t. tiíloldalt és gróf Andrássy Gyulát, a ki a disszidensekkel kMonult annak idején, hogy akkor, a mikor ők kMonultak és a kisebbség akarata előtt meghajoltak, hátránya vagy előnye volt-e abból a magyar parlamentarizmusnak (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalion.) a legutóbbi négy esztendő alatt, vagy kérdem én, hogy ennek a nemzetnek volt-e belőle valami haszna vagy kára ? Hiszen, t. képviselőház, hogyha az a visszavonulás igazán rossz gyümölcsöt termett volna, akkor én is osztoznám az önök véleményében, de a t. képviselő urak épen azért támadták azt a kormányt, hogy vonuljon vissza, és annak visz- | szavonulása a nemzetnek akkor igazán hasz- j nos vívmányokat szerzett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt nem fogja tagadni sem az igen t. elnök ur, sem gróf Andrássy Gyula, hogy a múltkori obstrukczió szükséges is volt, és helyes is volt. Hát akkor erről az obstrukczióról azt mondani, a mikor mi az ország érdekein dolgozunk és vívmányokat akarunk kieszközölni, hogy ez most káros dolog: ez legalább is következetlenség, vagy legalább is a helyzetnek kellő fel nem ismerése és elferdítése. (Tetszés és helyeslés a szélsőhaloldalon.) Azt mondja gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur, hogy az ellenzék nem fog ezen a lejtőn megállapodni, hogyha látja, hogy eredményeket ért el, és tovább fogja vinni az országot, és mindig csak obstrukczió lesz, és sohasem lesz rendes parlamenti működés. Ki fog ennek vájjon ellentállni? Vagy, a mint a t. miniszterelnök ur mondotta, most a függetlenség obstruál, és ha ez sikerül, akkor majd a tótok fognak itt obstruálni. Hát erre vonatkozólag az első megjegyzésem az, hogy minél több obstrukczió legyen a házban, minél több nemzeti eredménynyel, mert ha ez lesz minden obstrukczió eredménye, akkor ez is oly dicsőséges harcz lesz, mint a minő Bocskay, Rákóczy és Kossuth Lajos karczavolt. (Elénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ha minden obstrukcziónak ez lesz az eredménye, akkor én készségesen állok mindig annak a szolgálatába. Ne féltse a t. képviselő ur a parlamentarizmus tönkremenését, de ne féltse a t. miniszterelnök ur se a tótok obstrukcziójától a parlamentet. Van ez ellen egy orvosság, a mi küzdelmünknek is az alapja. Nem lesz obstrukczió, mert az ilyen ellenállással és küzdelemmel szemben igenis van egy orvosság: a nemzet közszellemének egészséges megnyilatkozásában és a közvélemény erejében. Szeretném én látni azt, hogy egypár nemzetiségi képviselő meg merje akasztani Magyarországon a magyar nemzet és a magyar parlament rendes működését! Meg fognák látni akkor azok az urak a közvélemény fellángolását, a mely nem enged ilyen merényletet a magyar nemzeti állam ellen! {Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Azt mondja továbbá gr. Andrássy Gyula ur: »Ha a nemzet ugy gondolkozik, mint önök« ... — t. i. a losonczi választók — ». . . akkor győzni fogunk.« Hát én konstatálni kívánom, hogy a nemzet igenis ugy gondolkozik, mint a losonczi választók, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) és csak a losonczi választók nem gondolkoznak ugy, mint a gróf ur. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Itt a tévedés. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva, t. képviselőház, ha e proféczia igaz, akkor mi tényleg győzni fogunk, Önök pedig el fognak bukni. (Igaz! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Kubik Béla: Nem kell hozzá jóstehetség: nem fogják ott megválasztani többé soha! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.)
