Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-264
244 264. országos illés 1903 május 7-én, csütörtökön. onnan. Ez az egészre vonatkozik, mindenki azt a jelzőt válaszsza ki, a melyik reá passzol. Ha most nézem a kMonultak csoportját, teljes tisztelettel hajlok meg előttük, mert mindenesetre férfiasságuk és őszinteségük jelét mutatták, ., . Holló Lajos; Derék emberek! Lengyel Zoltán: . . . azonban azt látom, hogy az történik itt, a mi az egész országban, hogy a kis ember, a gyenge ember, az egyszerű ember ellenáll a hatalomnak, a nagy meghajlik előtte. (Igaz! JJgy van! a szélsőbáloldalon. Zaj jobbfelöl.) A t. túloldalnak kívánságára én előadásomat addig fogom folytatni, a míg önöknek jól esik. (Derültség jobbfelöl.) Ha próbára akarja tenni a t. túloldal, hogy az én beszélőképességem, vagy az önök hallgatási türelme nagyobb-e: én szMesen felveszem a versenyt. Ebben a küzdelemben, mint lényeges momentumot kiemelem én ezt és ennek bizonyítására hMatkozom Óváry t. képviselő ur levelére. Óváry Ferencznek, a ki a maga erejéből küzdötte fel magát, a maga erejéből szerezte meg a kerületét, van bátorsága véleményét kimondani, levonni a konzekvencziát. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja Óváry: »A választás alkalmával nem kaptam mandátumot létszámemelésre. Leteszem a mandátumot, válaszszatok olyan embert, a ki nektek tetszik. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Óváry!) Nem csatlakozhatom a mai törvényenkMüli állapothoz, mert a hosszura nyúlt tárgyalások során a kormány követett eljárása kezdettől fogva nélkülözte a gondos előkészítésnek elengedhetetlen mértékét és a legfontosabb nemzeti érdekek megóvására és biztosítására irányzott folytoDos és megingathat!an törekvést. Kétségbevonhatlan, hogy a kormánynak köteles előrelátás és szorgos előkészítés esetén mindenekelőtt az országos költségvetést kellett volna letárgyaltaimat (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Merje tagadni a t. kéjjviselő urak közül bárki, hogy a múlt indemnitási vita végével megadtuk önöknek a lehetőséget, hogy a költségvetést letárgyalhassák. Ki meri kívánni egy ellenzéki párttól, hogy ha egyszer bolonddá tették, még egyszer hagyja magát bolonddá tétetni ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja Óváry Ferencz Tisza István és Andrássy Gyula képviselő urakkal szemben: » Nemzetem fejlődésében immár eljutott ahhoz a ponthoz, melyen túl az 1867-ik évi kiegyezésben is biztosított magyar nemzeti hadsereg és önálló vámterület felállítása nélkül _ további haladása végleg zátonyra kerül.« (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) »A meggyőződésemmel ellenkező hitet valló kormányt, a törvényenkMüli állapotba nem köi eícm,t — ez a férfias szó •— (Elénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) »hanem levonván a konzekvenciákat, liberális elvem sértetlen fentartásával, a kormányt támogató pártból kilépek; sőt, mMel t. polgártársaim a szabadelvű párt programmja alapján tiszteltek meg egymásután három ízben is örök hálára kötelező bizalmukkal, ezennel a mandátumról is lemondok és őszinte köszönettel és igaz nagyrabecsüléssel adom vissza önöknek, hogy azt ajándékozzák meg vele, ki hazafiúi és politikai meggyőződésük hű képviselője, bizalmuk méltó letéteményese leend.« (Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Óváry!) Azt tudom, hogy a nagyvázsonyi kerületben pártunk egyetlenegy népgyűlést sem tartott, hogy onnan egyetlenegy kérvény fel nem érkezett. Tehát az a képviselő nem a közvélemény nyomása alatt cselekedett, hanem kizárólag saját önszántából és lelkiismeretét követve. (Igaz! TJqy van! a szélsöbaloldalon.) Azt is tudom, hogy a losonczi meg az ugrai kerületben ezernyi meg ezernyi nép volt a népgyűlésen és lelkesen csatlakozott mi hozzánk és tüntetett az ellen a politikai irány ellen, melyet az ő képviselője képvisel. Es micsoda konzekvencziát vontak le ebből? Azt mondja gróf Andrássy Gyula (olvassa): »Fogadják benső köszönetemet nyilatkozatukért. (Derültség a szélsöbaloldalon.) A magyar nemzetet politikai képessége tartotta fenn ezer veszély közepett. E politikai józanság szólalt meg Losonczban. Büszkévé tettek bizalmukkal, erőt adtak a küzdelemhez«. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Azt mondja gróf Tisza István (olvassa): »A rombolás ezen áldatlan munkája nem folyhat már sokáig tovább« — t. i. mi rombolunk, — »még véget vethet annak a kisebbség hazafiúi jobb belátása is. Adná az Isten, hogy bekövetkezzék ez a megoldás, a mig nem késő. Sokáig nem várhatunk reá s fel kell vennünk a nehéz küzdelmet; az önök képviselője ott lesz azok soraiban, kik a magyar alkotmány megmentésére sietnek, (Zaj a szélsöbaloldalon.) ott lesz abban a tudatban, hogy az önök bizalma, az önök rokonszenve, az önök helyeslése kiséri e küzdelemben is«. (Nagy mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Azt tudom, hogy a geszti kastély udvarán választók voltak, de Ugrán és Komádin ezrek voltak; azt is tudom, hogy Losonczon is ezrek voltak, beszéltek százakkal, kik ott voltak. Ezek nem azt mondják, t. kéjtyiselő urak. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Én nem csodálom, hogy a miniszterelnök ur erre az útra tévedt, hogy alkotmány nélkül kormányozzon és ilyen jelentésekkel jöjjön a ház elé, mert ő hallgatott kísérőinek, támogatóinak, jó barátainak szavára. Gr. Tisza István pl. azt mondja (olvassa): »Ujabb teher, ujabb áldozat az és nincs könynyebb dolog, nincs olcsóbb hazafiság, mint uj teher ellen izgatni. Hálás feladat ez nagyon, csak lelkiismeret kell hozzá.« (Mozgéis J, szélsöbaloldalon.) »Mert a mennyire igaz, hogy hazafiúi kötelesség minden felesleges tehertől, minden szükségtelen áldozattól megkímélni ezt a nemzetet, annyira kétségtelen másfelől az is, hogy egyenesen a hazafiság parancsolja meghoznunk minden olyan pénz- és véráldozatot, a
