Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

2öí. országos ülés 19ÜJ május 7-én, csütörtökön. 243 orvosolatlan belállapotok, a képviselőház működésének súlyos, és minduntalan megújuló megzavarására ne vezessenek ezek.« Hát, t. ház, ez az ítélet kimondja, hogy egy kormánynak nem elégséges az életéhez az, hogyha ő a korona és a többség bizalmát birja, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.)hanem kétségen kMül magamagában hMatást kell éreznie, hogy alkalmas a jövő feladatainak megoldására. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig nem érzi a hMatást magában, ott kell hagynia a helyét, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) vagy pedig oly irányt kell követnie, hogy magát a jövő feladatainak megoldására alkalmassá tegye. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon) A személyi tekinteteket inkább fel kell áldozni, inkább áldozzon mindenki a maga felfogásából, pártérdekéből is, fogadja el inkább azt, a mi helyes, ha a haza érdeke igy kMánja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon) Mi haszon van most abból az országra nézve, ha önök a többség uralmában elmentek a végletekig, kimondták, hogy nem engednek semmit, és megakasztották ezzel a parlamenti gépezet működését? Mi haszon van ebből, ha önök ezt politikai konzekvencziából meg fogják tenni, ós elérik, hogy Magyarország a hadsereg tekintetében a leggyalázatosabb elnyomás képét mutassa, semmiféle nemzeti követelésünk ott nem érvényesül? Önök ellenállottak, legyőztek minket esetleg, de meg fogja mondani a történelem, hogy nem minket győztek le, hanem legyőzték az országot ós a nemzeti érdekeket! (Igaz! Jjgy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Még egy ily győzelem, és akkor bekebeleznek minket Ausztriába! Lengyel Zoltán: Ha mi állnánk itt a negáczió alapján, vagy a forradalom alapján, akkor mondhatnák önök, hogy az alkotmány szilárd védbástyái, t. i. az, a ki szilárdan áll önök közt, de a mikor, t. képviselőtársaim, önök helyezkednek a teljes negáczió alapjára, a mindenek megtagadása alapjára a nemzeti irányzattal szemben, akkor önök ne védekezzenek azzal, hogy többségben vannak, és mint többségnek erősebbeknek és következetesebbeknek kell maradniok. Ez ellen az irányzat ellen, mi azt tartjuk, a legerősebb kritika és ellenállás is jogosult. Itt végre-valahára a kurucz- és labancz-politika közt törnie, szakadnia kell. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Meg kell tudnunk, ki itt az erősebb: a nemzeti irány-e, vagy az, melynek egyetlen létjoga és életczélja az, hogy a hatalmat kezében megtartsa ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj.) T. képviselőház! Ha én ennek az erőszakos politikának irányzatán, a melynek ez a jelentés is következménye, szétnézek, azt látom, hogy a t. miniszterelnök ur játéklabdájává lett a legszélsőbb jobboldali iránynak, (Igaz! Ugy van: a szélsőbaloldalon.) annak, a mely legerősebben ragaszkodik a régi rendszer hagyományaihoz és a melyet — ha ugyan lehet, ily különbséget tenni — az egész ország rosszabbnak mond. A t. miniszterelnök ur igazán rabságába jutott ennek az iránynak. Azt mondhatja az ő előkelőiről, azokról, a kik értelmi, rangbéli és vagyonbeli előnyben vannak a t. túloldalon, a kiket nagy számban beválasztatott a parlamentbe, azt mondhatja, mint a hogy egy régi közmondás tartja: Fogtam törököt, de most nem ereszt. Holló Lajos: A kaszinó rabigája! Lengyel Zoltán: Elhatározta a t. miniszterelnök ur, hogy ebben az irányban megy a végletekig. El is ment. Belement a t. elnök ur is. Nem szakított vele. Jó reménység, jó akarat vezette őket egymás irányában. De azt hallom sokszor itt hangoztatni, hogy az ő jóakaróik, nem tudom, hogy kik, de sokan voltak: bevitték őket ebbe az irányba csak azért, hogy, belemenve a törvényenkMüli állapotba, elveszitsék múltjuk zománczát, a mely képessé tette volna őket a jövőben, hogy a nemzeti ügy erős harczosai, oszlopai legyenek; bevitték őket, csak azért, hogy a nemzeti közvélemény előtt súlyban veszítsenek, hogy a nemzeti közvélemény előtt egyszersmindenkorra mint a jövő emberei lehetetlenné tétessenek, hogy igy azután uralomra jusson épen az az irány, a mely ellen gr. Apponyi Albert 30 esztendeig élet-halál-harczot vMott. Ez az irány meggyőződésem szerint bekövetkezett. Ha szétnézek az ország minden részében, a közvélemény azt mutatja, hogy az a nagy tisztelet, nagy szeretet, nagy becsülés jelleme tekintetében és egyéb tekintetben sem ingott meg, de politikai képessége tekintetében, akaratelhatározásának a politikai élet szükségességéhez való alkalmazása tekintetében megingott országszerte és fájdalommal és szoIvorúsággal kell konstatálnom, hogy ennek a harcznak nem a nemzeti ügy lesz a győztese, hanem két országos nagy ember lesz a bukottja. Jóindulattal, erős akarattal, sok őszintességgel beszéltünk mi e tekintetben, kértük önöket, fogadják el a kibontakozásnak, a közvetítésnek az útját, de semmi esetre se lépjenek a törvénytelen térre, mert ez nem minket Öl meg, hanem azokat, a kik törvénytelen eszközzel kormányoznak és ezt a kormányzást támogatják. A mi irányzatunkkal szemben itt van két nyilt levél. A mai időben, ugy látszik, az emberek, mint a fa is, inkább leveleznek, mint beszélnek. Pedig ezeket a politikai nyilatkozatokat nagy élvezettel hallottuk volna itt a házban, sőt állíthatom, hogyha a beszéd egy kicsit hosszú is lett volna, egy-egy közbeszólással, néhány érdekes riposzttal meg lett volna tarkítva. Nem akarok én ezek felett kritikát mondani, mert hiszen ez az én tehetségeimet is talán felülmúló feladat volna. Hanem csak egyet akarok konstatálni belőle és ez az, hogy a múlt küzdelem idején, a múltkori ex-lex előtt a túloldalnak az erősebb eleme, értelmiségben, vagyonban, rangban, népszerűségben erősebb eleme vonult ki 31*