Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

242 204. országos ülés 1903 lényeg. Azt mondom én, hogy az előzetes bizalom itt a lényeg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés annak a jelentésnek a benyújtásával el van döntve. Sokkal rosszabb ez, mint az előzetes bizalomnak a formája a maga lekötöttségében, mert akkor aláírásokkal pecsételték meg, most pedig politikai következetlenségükkel pecsételik meg azok, kik a kormányt támogatják, a mely ezen jelentést benyújtotta. Még csak egyetlenegy idézetet fogok felolvasni (Halljuk! Halljuk!) gróf Csáky Albin beszédéből, mert ma sokan azt mondják, hogy Széll Kálmán a jelen, gróf Apponyi Albert a múlt és gróf Csáky Albin a jövő. Hát én látni akarom a jövendőt is, hogy hogyan festett az a múltban. Azt mondja gróf Csáky Albin (olvassa): »Csakis a kormány kizárólagos felelősége mellett és csakis ugy történhetik, — t. i. a rendelkezés a törvényenkMüli állapotban — hogy az utólagos megbirálásnál, az utólagos megitélésnél az utólagos felmentésnek, vagy a felmentés megtagadásának teljes szabadsága meglegyen. Hiszen, t. képviselőház, minden ilyen esetben meg kell vizsgálni, hogy az szükségszerűen járt-e el, hogy megtartotta-e azokat a korlátokat, a melyeken tülmenni nem volt szabad, de meg kell állajjitani szerintem azt is, hogy vájjon a kormány kimeritette-e mindazon lehetőségeket, a melyek egy törvénynek megalkotását biztosítják.* Ez az idézet első részében ugyanazt mondja, a mit előbb mondottam, annak az igazolását képezi; a második része pedig áthidalást képez arra a térre, a melyre menni akarok, t. i. meg kell nekünk állapitanunk, mikor a jelentésről vitatkozunk, hogy a kormány kimeritette-e azokat a lehetőségeket, a melyek a törvényes állapotban való megmaradást lehetővé teszik? Beszédemnek bevezető részében megemlítettem azt, hogy mi ezzel a kormánynyal szemben az ő saját indokolásának álláspontjára helyezkedünk. Kimondotta ez a párt, hogy mi az időt a költségvetés megalkotására, erre a czélra igenis megadjuk. A kormány azonban ezt teljességgel nem fogadta el, hanem a maga indokolásával legteljesebb ellentétbe helyezkedett, midőn azt mondotta, hogy nekem az idő — egyenesen és nyíltan kimondom, — nem arra a czélra kell, a melyre kérem, hanem egy egészen ellenkező czélra. Ez már nem következetesség, ez egyenesen ámitási politika, és pedig ámitási politika az ámításnak nem leplezettségével, hanem az ámításnak nyílt őszinteségével. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Ha én kérek időt egy bizonyos czélra, de előre megmondom, hogy nem erre a czélra fogom azt fordítani — ily körülmények közt lehetetlen —• ennek a pártnak mást tenni, mint azt mondani, hogy: én pedig megtagadom tőled a kormányzásnak minden eszközét, hogyha benned annyi bizalmunk sem lehet, hogy a saját nyilatkozataidat megtartsad. (Helyeslés. Ugy van! a szélsőhaloldalon.) május 7-én, csütörtökön. Midőn a kormány a parlamenti tárgyalások tekintetében törvényen kMüli állapotba lépett, a legszélsőbb többségi abszolutizmus álláspontjára helyezkedett: mikor pedig a felelőségről van szó, azt itt leköti magának a parlamentben és ebben kizárólag és egyedül az uralkodó akaratára támaszkodik. Tehát valamint eddig, ugy ezentúl is az akar lenni ennek a kormánynak a politikai dogmája, hogy ők itt a házban nem felelnek semmiért, a háztól felelőséget nem kérnek, mert nincs miért, hanem függnek a dinasztiától, az uralkodótól és az uralkodónak akaratától, és ha azzal harmonizálnak, akkor nincs egyébtől mit félniök. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Ebben a helyzetben a kormánynak egy kötelessége lett volna. Nem az alkotmányonkMüli kormányzatba belemenni, hogy, mint a miniszterelnök ur mondja: birom a többségnek és bírom a koronának bizalmát; hanem először is azt kell kijelenteni, hogy neki a törvényenkMüli kormányzat tekintetében nem a többség bizalmára van szüksége, hanem hogy a parlamentnek munkarendjét képes legyen keresztülvinni. Mert ha egyszer a parlament munkáját nem tudja biztosítani, akkor hiába van a többség a háta mögött, nem képes a maga feladatát megoldani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) T. ház! A mostani helyzetre vonatkozólag Szilágyi Dezső ítéletét olvasom a miniszterelnök ur fejére. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Azt mondja Szilágyi Dezső (olvassa): »Ha a kormányeínök nem alkalmas arra, hogy a feladatokat sikeresen megoldja — és eziránt ma, azt hiszem, ő sem táplál kételyeket — nincs más mód, mint a jelenlegi többségből átadni helyét másnak, a kit a korona választ és a többség támogat. így sem a parlamentarizmus, sem a kormányzati elv nem szenved sérelmet.« Továbbá azt mondja (olvassa): »Meg kell fontolnunk, hány miniszterelnök hagyta el helyét — pedig birta a korona bizalmát, a többség támogatását — hazafiságból, és annak felismerése mellett, hogy más kéz alkalmasabb a jövő feladatait megoldani. KétségkMül, ez áldozat ; de ha már áldozni kell, inkább a személyi tekintetek legyenek feláldozva, inkább áldozzon mindegyik fél a maga felfogásából, vélt vagy igazi érdekeiből, sőt önérzetéből is, mintsem azt tanúsítsa, hogy minden helyes, a mit tett, és hogy mindenben következetes marad elfoglalt álláspontjához.« Mielőtt, t. ház, erre vonatkozólag a magam véleményét elmondanám, még egy idézetet kell felolvasnom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Azt mondja Szilágyi Dezső a múlt helyzetre vonatkozólag (olvassd): »A többség elhanyagolta feladatát, hogy idejekorán orvosolja az országos bajokat és sérelmeket, habár azok később jöttek létre és habár azokat a kisebbség hozza fel és habár azokat inkább a kisebbség ' szenvedi, hogy a szabadon tenyésző visszaélések, az