Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

%6i. országos ülés 1903 május 7-én, csütörtökön. 241 semmi egyéb, mint lekötése a bizalomnak és meghrasitása az 1848 : III. t.-ez. 32. §-án alapuló parlamenti felelőségnek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt meghiúsítani nem engedjük, mert ez nem közönséges eset, a melyben most vagyunk, ez valóságos alkotmánysértés, melyet semmi országban semmiféle nemzet fiai el nem tűrhetnek. Ezért folytatjuk ez ellen a küzdelmet és a legélesebb oppozócziót, és bocsássa meg nekem az elnök ur, ha akkori képviselőkorabeli beszédeit támogatásul magam is felhoztam. Kérek öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Azt vitattam beszédem első részében, hogy ez a jelentés megnehezíti a parlament többsége részéről az állásfoglalást a felelőség kérdésében arra az időre, a mikor ez majd eldöntés alá kerül. E tekintetben már felhoztam argumentumaimat, most pedig egy-két idézettel fogom megerősíteni e tekintetben való állásfoglalásomat. Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur ebben az előbb hMatkozott 1898. deczember 19-iki beszédében a Tisza-lexre vonatkozólag azt mondotta: (Halljuk! Ralijuk!) »Ez az előzetes szavazatgyüjtés, ez az előzetes többségmegalkotás, ez az előzetes átvitele a többség politikai fogalmának alkotmányjogi téren, ez az anticzipálása a többség Ítéletének nem a legsúlyosabb erkölcsi megnehezitése-e az aláirt képviselők elfogulatlan itéletmondásának, s ennélfogva nem oly lépés-e, mely az alkotmányos többség megnyilvánulását és létrejövetelének megalakulását ha nem is lehetetlenné teszi, de legalább súlyosan megnehezíti.« Továbbá azt mondja: »Előzetes megnehezítése, erkölcsi lehetetlenné tétele annak, hogy az alkotmányos többség alkotmányos módon szavazással megalakulhasson, még pedig akkor, mikor ez a többség törvényenkMüli lépéssel szemben a birói tisztet van hMatva gyakorolni; forradalma a politikai értelemben vett többségnek az alkotmányszerü többséggel szemben.« Hát, t. ház, ezek a tételek teljes mértékben állottak a Tisza-lexre, de állanak teljes mértékben erre a jelentésre is, mert ez is erkölcsi megnehezítése, lehetetlenné tétele az alkotmányos többség alkotmányos módon való megalakulásának, még pedig olyan helyzetben, a mikor ez a többség a törvényenkMüli lépéssel szemben a birói tisztet van hMatva gyakorolni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez kevésbbé súlyos formában, de mindenesetre egy bizonyos formában leköti a többség akaratát. Pusztán azon tény által, hogy a kormány benyújtotta ezt a jelentést, pusztán abban, hogy a kormányt támogató párt a kormány iránt bizalommal viseltetik, bizalmát a kormánytól meg KÉPVII. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÜTET. nem vonja ez alkalommal, benne van, hogy a felmentést is kilátásba helyezi. Azt mondja továbbá gr. Apponyi Albert ebben a beszédben: »Hol van a felelőségnek még csak nyoma is, mikor a felmentő Ítélet előre biztosítva van? « Hát kérdem én: ki teheti fel józan észszel, hogy az a többség, a mely a mostani körülmények között a jelentéssel szemben a bizalom álláspontjára helyezkedett, a felelőség kérdésében ellenkező véleményre jusson? Hol van a felelőségnek a nyoma, mikor e kormánynak a felmentő Ítéletet a mostam bizalomnyilvánitás már biztosítja? Egy példát mondott a képviselő ur. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja, hogy »a kormány, a mely ily előre lekötött felmentő Ítélettel megy neki a saját felelőségére teendő intézkedéseknek«, — s ez áll teljesen a mostani esetben — »nem fejt ki nagyobb virtust, mint az a katona, a ki hadgyakorlaton vesz részt és bátor rohammal nekimegy az ágyúnak, a melyről tudja, hogy abban csak vaktöltés van.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang : Nagyon talál!) Vázsonyi Vilmos: Gyönyörű hasonlat! Lengyel Zoltán: Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy abban az időben a parlamentarizmus összes törvényeiből és elveiből csak egyetlenegy érvényesült: a többség uralma. Hát kérdem, vájjon a t. miniszterelnök ur, gróf Andrássy és Tisza képviselő urak nem minden alkalommal az egész alkotmányosságból csak egyetlenegy fogalmat mentettek-e meg és tartottak fenn a parlamentarizmus összes törvényeiből : a többség uralmát. Ha abban az időben ez az állásfoglalás jogos volt, akkor ma is helyes a mi álláspontunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azután itt van egy idézet, a melyet szintén felolvasok, alkalmazva azt a mai helyzetre. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A t. elnök ur az akkori időben hMatkozott Péchy Tamás elnöklete alatt történt egy esetre, mikor én hallom, hogy odaát kórusban zugják felénk azt az igét, a mely egyedül boldogítja a hazát: szavazzunk, szavazzunk, s szavazzunk! ez nekem eszembe fog jutni még ezentúl is nagyon sokszor, mert igen találó megjegyzés volt, t, i. Péchy Tamás elrendelte a szavazást. A szavazás után valaki nyilatkozni akart, épugy, mint tegnap történt és ő elnöki tisztje folytán nem engedte meg. Erre a nyilatkozni kMánó azt mondja közbeszólva, boszankodva: hol itt az igazság ? Az elnök azt mondta rá, hogy itt nem igazságról van szó, hanem csak szavazásról. (Derültség.) Beőthy Ákos: Jelen voltam! Lengyel Zoltán: Ezt a mondást arany hetükkel kellene a képviselőház homlokára irni. Azt mondják, hogy most már nem lehet visszavonni ezt az indítványt, most már szavazásnak sincsen többé helye, sem értéke, mert hiszen formalitás a szavazás; az előzetes aláírás, az a 31