Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

230 264-. országos ülés 1903 május 7-én, csütörtökön. ket, a melyeket én javasoltam április 29-én, a ház mai, azaz május hó 7-én tartandó ülésének napirendjére kitüzetni, egyelőre a napirendről levenni és folytatni azokat a tárgyalásokat, a melyek közvetlenül összefüggnek a mai alkotmányjogi helyzettel: t. i. a miniszterelnök jelentése feletti intézkedésnek és azután az u, n. indemnity-javaslatnak a tárgyalásával. Én ezt a felfogást a magam részéről egészen helyesnek tartottam és kijelentettem — mindig csak magánúton — hogy nekem a czélbavett inditvány ellen semmi kifogásom nincs. Egyúttal azonban kijelentettem azt is, hogy nem tartanám czélszerünek, hogy ezt az inditványt az elnöki székből én magam, vagy elnöktársam — hiszen akkor nem láthattam előre, hogy a tegnapi napon nem leszek azon helyzetben, hogy elnököljek — tennők meg, még pedig azért, mert a mai időkben — a midőn azt tapasztalom, hogy minden nyilatkozat bizonyos magyarázatokkal találkozik — annak az indokolásnak, hogy, tekintettel a mostani abnormis alkotmányjogi helyzetre, czélszerü a napirendnek ilyen megváltoztatása, kétségtelenül egyik vagy másik irányban politikai czólzatot tulajdonítottak volna; nekem pedig állandó törekvésem, hogy az elnöki szék ne kevertessék semmiféle politikai czélzatokba — még csak tévesen se. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) Ez történt, t. képviselőház. Én megvallom, hogy annyira nem tulajdonítottam fontosságot ennek az indítványnak ... Széll Kálmán miniszterelnök: Én sem! Elnök: . . — bár helyességét elismerem — de horderó't és fontosságot annyira nem tulajdonítottam neki, hogy mikor a tegnapelőtti ülés vége felé épen gyengélkedésem miatt távoznom kellett, én arról többé senkMel nem beszéltem, ugy, hogy még elnöktársamnak is elfelejtettem róla említést tenni, a kit azután az elnöklésre felkértem. Ez az egyszerű tényállás. Ebből — gondolom — konstatálható az, hogy itt sem az elnöki tekintélynek mellőzése, sem pedig az nem forog fenn, a mit méltóztassanak egyszer és mindenkorra kizártnak tekinteni, hogy az elnöki székből bárminemű politikai czélzatnak szolgálatában állanék akár én, vagy állana bárki, a ki velem az elnöki tisztet kezeli. (Élénk helyeslés.) Ezeket tartottam szükségesnek az igazság szempontjából a háznak tudomására hozni, (Tetszés és helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Most pedig áttérünk a napirend második tárgyára, t, i. a miniszterelnök ur által benyújtott jelentések feletti vitának folytatására. Ebben a vitában Hodossy Imre képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Hodossy Imre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülésen való megjelenésben akadályozva voltam; utólagosan tudtam meg a lapokból, hogy a háznak egyik t. tagja az én 1899. január 4-én tartott beszédemből számos idézetet olvasott fel, a mely beszédet én a Bánffy-féle kormány ellen folyt obstrukczió során mondottam el a képviselőházban. Gabányi Miklős: Nagyon szép beszéd volt! Most is vallja, azt hiszem! (Zaj a jobboldalon.) Rosenberg Gyula: Halljuk! Halljuk! Hodossy Imre: Felvettetett itt, és — hogy ugy mondjam, — hozzám intéztetett az a kérdés, hogy azon alkotmányjogi tételeket, a melyeket én ott, a törvényekre hMatkozva, kifejtettem, fenntartom-e ? Igen természetes, hogy azokat a tételeket, a melyeket én ott, a törvényre hMatkozva, kifejtettem, egész terjedelmében fenntartom. (Élénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) Szerb György: Várják meg a végét! Hodossy Imre; Hiszen ezek a tételek nem az én találmányom; azok minden közjogi tankönyvben olvashatók. Azok fennállása nem függ sem az én elismerésemtől, sem bárki elismerésétől ; ezek törvényeinkben vannak benn. Röviden azok a tételek, a melyeket ott kifejtettem és a melyek tegnap itt idéztettek, a következők: hogy a magyar alkotmányos törvények szerint a törvényhozás által meg nem szavazott adókat sem önként fizetni, sem pedig a kormánynak behajtani semmiféle szin és ürügy alatt sem szabad, hogy ez minden körülmények közt törvénybe ütközik; hogy a törvényben nem gyökeredző, törvényre nem alapított rendeletekkel, u, n. pátensekkel Magyarországon kormányozni nem szabad és hogy mindezeket semmiféle módon gyakorolni ugy nem lehet, hogy az az eljárás a törvénybe bele ne ütköznék. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek alkotmányunknak ma is teljes érvényben fennálló, régi alaptörvényei. 1848-ig ezen alaptörvényeknek, sajnos, semmi szankcziójuk nem volt. Ugy fogta fel akkori alkotmányunk a dolgot, hogy a király maga az, a ki kormányoz, a királyt pedig felelőségre vonni, ha ez ellen vétett, nem lehet. Máskép áll a dolog 1848 óta. Az 1848:111. törvényczikk világosan megszabja azokat a súlyos következményeket, a melyeknek a felelős magyar kormány magát kiteszi, ha ezen törvények ellen vét. A többi közt azt mondja ugyanis az 1848:111. törvényczikk 32. §-a, hogy a miniszterek feleletre vonathatnak »minden oly tettért vagy rendeletért, mely ... az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét. . . sérti, s általuk hMatalos minőségben követtetik el, vagy illetőleg adatik ki.« Ha törvényen nem alapuló rendeleteket ad ki a kormány, vagy pedig, ha a törvényhozás által meg nem szavazott adót behajt, akkor világosan az alkotmány biztosítékait és a fennálló törvények rendeleteit sérti, ezért tehát eme törvény alapján felelőségre vonható. Ha már