Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

216 263. országos ülés 1903 mely többséget képez, otthon, vagy pedig egy kaszinóban valakire halálos ítéletet szab ki: vájjon ez oly erővel bírónak nevezhető-e, mint a fentebbi Ítélete? Azt fogják rá mondani, az előfeltétel, hogy annak a négy urnak a szavazata sulylyal bírjon, először az, hogy az illető vádlott vád alá helyeztessék, azután az elsőbíróság által elitéltessék, azután a másodbiróság által Ítéltessék el, aztán, hogy a királyi Guria tanácsülésén tanácskozás tárgyává tétessék stb.; a nélkül pedig a négy bírónak ez a szavazata semmis. Itt pedig arra azt kell mondanunk, hogy igenis azoknak az uraknak szava nagy és döntő sulylyal bír azon előfeltételek mellett, hogy először egy törvény ide -behozassák, itten az illető bizottságnál tárgyaltassék, a harmadik felolvasáson keresztülmenjen, megszavaztassák a felsőházban, és a király ő Felsége által is szentesittessék; a nélkül ez is olyan semmis, mint annak a négy birónak irása volna. Nem, uraim, semmiféle ürügy alatt — mondja a világos törvény — és semmiféle czimen nem lehet országgyűlésen meg nem szavazott adót behajtani és igy sem ezen, sem más formában nemcsak behajtani exekuczióval, de sem venni, sem kormányozni nem lehet.« Mikor Hodossy képviselőtársam beszédében itt tartott, akkor nagyon érdekes dolog történt, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) t. í. Mánka Oszkár a túlsó oldalon lévő zajra — I mely oldalnak ő mostan tagja ós benne ül — a következő .közbeszólást tette: »Meglátjuk, ki lesz ott az okos ember, a ki ezt megczáfolja, miután sok törvénytudó is ül ott.« (Derültség a szélsőhaloldalon. Felkiáltások: Most már van !) Pozsgay Miklós: Azért ment oda Hodossy, hogy legalább egyfokos ember legyen ott! Ráth Endre: Én ugy tudom, hogy az alkotmányunk garancziáit magukban foglaló ezen törvények manapság is fcnnállanak, de hogy az okos emberek változtak-e meg, vagy a törvénytudás fogyott-e meg a túloldalon, azt nem tu- ; dom, de megczáfolni nem próbálta ezt senki. Endrey Gyula: Az Igazmondó majd megczáfolja ! Ráth Endre: Hodossy képviselőtársunk igy folytatja: »Mindez hiu kísérlet a mentegetésére annak a ténynek, hogy önök a törvényt most figyelembe nem veszik, azt mintegy hatályon kívül lévőnek veszik és törvényellenesen kormányoznak. Ez hiu mentség, mert ez csak már a második lépés az önök részéről. Az alkotmányosság és az önkényuralom abban különbözik egymástól, hogy az alkotmányosságban a nép akarata, a nemzet akarata érvényesül és a ki ezen népakarat megnyilatkozásának útját állja a szabad vála.sztások megakadályozásával, az már az első lépést megtette az önkényuralom felé.« (Ugy van ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ezt nem szükséges magyarázni. És igy folytatja tovább Hodossy Imre t. képviselőtársam. . . (Halljuk!) Fogok majd idézni május 6-án, szerdán. Ballagi t. képviselőtársam közjogából is. (Felkiáltások a szélsobalo

1 dalon: Halljuk! Halljuk !) Ballagi Géza: Az a kérdés, ki prelegál, Hodossy, vagy Ráth? (Zaj a szélsobaloldalon.) Ha Hodossy, akkor szívesen hallgatom. (Zaj a sz élsöbalolda Ion.) Ráth Endre: Hodossy a következőket mondja, s nagyon örülök, hogy a t. miniszterelnök ur itt van, mert egyenesen a miniszterelnök urnak szól itt (Olvassa): »Ez már a második lépés... Széll Kálmán miniszterelnök: Hol van az megírva, hogy itt kell ülnöm ? (Zaj a szélsobaloldalon.) Pozsgay Miklós: Legalább ezt a rövid kis időt használja ki abban a bársonyszékben! (Folytonos zaj a szélsőbal-oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi köze hozzá Pozsgay urnak! (Zaj a szélsobaloldalon. Az elnök csenget.) Ha azt hiszik, hogy boszantanak, nagyon csalódnak! Pozsgay Miklós: Ha boszantani akarnánk, más módot választanánk! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát csak mulassanak! Csak tessék mulatni! (Zaj a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán: Nem tud a szónok beszélni, hiába telik el az idő! Miért csinálnak ilyen zajt! (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások. Halljuk a szónokot! Halljuk Hodossyt!) Ráth Endre (olvassa) •' »Ez már a második lépés és ezzel önök ráléptek már arra az útra, a melyre e században már kétszer előbb megkisérlett kormányzás faktorai léj>tek, az önkényuralom útjára. A különbség nagy, az igaz, mert először is ugy 1820-ban, valamint 1849-ben és 50-ben is nem magyarok kormányoztak itt alkotmányellenesen, nem magyarok kormányoztak az alkotmányjogi törvények félretételével.« (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »Sőt más is történt. Midőn 1820-ban az országgyűlés által meg nem szavazott adót akarták itt behajtani, akkor a magyar királyi udvari kanczellária és összes tanácsosai reprezentáltak ez ellen a király ő Felségénél és csak Almássy Ignácz alkanczellár és Püchler udvari tanácsos adott kisebbségi votumot. . . Lengyel Zoltán: Pichler? Kiderül, hogy mindenkinek az őse udvari tanácsos! (Derültség.) Ráth Endre: Nem Pichler, hanem Püchler! (Olvassa,): »... a melyben azt felejtették ki, hogy igenis Magyarországon lehet adót felszedni a nélkül, hogy azt az országgyűlés megszavazta volna. Ma pedig, t. képviselőház, a magyar államférfiak teszik ezt és köztük csak egyetlenegy miniszter akadt, a ki külön votumot adott és az is horvát miniszter.« (Éljenzés a szélsobaloldalon.) Pozsgay Miklós: A mostani is külön votumot ad! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Akkor nem ez volt!) Ráth Endre: T. képviselőház! Ma mit látunk? Hova sülyedtek a közerkölcsök Magyar-