Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

263. országos ülés 1903 beleegyezik az ily felajánlásba, mások meg ellenemondanak, és igy lázadás, zavargás, ós egyenetlenség támadván köztük, egyik a másikat, mint az ország szabadságának megrontóját rágalmazza. Ezért nincsen köztük sehol békés egyetértés és kölcsönös szeretet, és a királyi felség oly gyakran küld hozzájuk, hogy az a haszon és jövedelem, melyet tőlük remél, egészen felmegy a kiküldöttek, vagy adószedők költségeire.* Itt a törvény szavai bevégződnek. Most magyarázza Hodossy képviselő ur. (Halljuk! a szélsőbaloldahn. Olvassa): * Azért rendeli azután a törvény, hogy a mi adó kMettetik az országgyűlésen, azt mindenki fizetni kötelességének tartsa, ellenben az oly adóra nézve, a mely nincsen az országgyűlésen megszavazva, azt mondja: »Ha pedig valamely vármegyék a maguk eltökéléséből és nem az egész ország megegyezése és akaratából, t. i. az országgyűlésen kívül, valamely adót, vagy bármely engedelmet az ország régi szabadságának ellenére a királyi felségnek bármely módon és bármely ürügy alatt ajánlnának, vagy szolgáltatnának, akkor az ily vármegye nemeseinek közönsége ezen fénynél fogva egyetemleges hitszegés, vagy hamis eskü büntetésében és becsületének, vagy emberségének elvesztésében elmarasztalt és eleikéit, és az ország töbhi nemesei társadalmából kizárt és kirekesztett legyen.« (Elérik tetszés a szélsőbalok}álon.) Pozsgay Miklós: Hallja ezt a pénzügyminiszter ur és a miniszterelnök ur? Kecskeméthy Ferencz: Mit szol ehhez a miniszterelnök ur ? Ráth Endre: Hodossy t. képviselőtársam most következőképen magyarázza ezt (olvassa) : »Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezekből nyilvánvaló, hogy nálunk azzal, hogy az exekucziót beszüntetik és az önkénytes adófizetéseket elfogadják, nincsen szál válva, nincsen megtartva a törvény és nem hMatkozhatnak rá, mint mentő körülményre, mert azért meg vannak szegve mindazon törvények, melyek sarkalapját képezik alkotmányunknak, és a melyek abszolúte tiltják azt, hogy az országgyűlésen meg nem szavazott adókat szedjen a kormány, és a melyek semmiféle szükségességet és semmiféle kMételt e tekintetben nem ismernek és meg nem engednek, véletlen, ellenséges berontást vagy háború esetét kMéve, a mely most nincsen.« (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És t. ház, Hodossy t. képviselőtársunknak ezen erős érvelése, mely a törvényeken gyökerezik, milyen választ kap az igen t. miniszter ur részéről, a kinek támogatója még a mai nap is Hodossy t. képviselőtársam ? Jelentésében a miniszterelnök urnak a következők vannak a törvény ellenére: (Halljuk! Halljuk!) Kapcsolatban azon intézkedésekkel, melyeket nem akarok felsorolni, a pénzügyminiszter utasítást adott a pénzügyi hatóságoknak, hogy a közadóknak, a közadók módjára beszedendő kincstári és egyéb követemájus 6-án, szerdán. 215 léseknek végrehajtás utján való behajtása a magyar korona országainak egész területén beszüntettessék. A törvény világosan intézkedik, hogy nemcsak a végrehajtás utján való beszedés, hanem egyáltalában a beszedés és a megajánlás is megszűnik. Lengyel Zoltán: A fogyasztási adókat sem szabad ám beszedni! Mukits Simon: Bélyegeket sem szabad árusítani ! Pozsgay Miklós: Az Igazmondónak ezt is el kellett volna mondani! Ráth Endre: Ezek után szeretném tudni, hogy minő eljárásban fognak részesittetni azok, a kik a törvényre hMatkozva, pl. a fogyasztási adóknak a beszedését meg fogják tagadni, és a kiknek a megtagadásból elég kellemetlenségeik származnak? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem leltet!) Az, hogy a t. miniszterelnök ur a törvényre utal minket, nem elégít ki, mert hány szegény ember fogja ezt keservesen megnyögni, a kinek a hosszú felebbezési eljárás sok költségébe fog kerülni. Hodossy t. képviselőtársam folytatja a beszédét, (Halljuk! Halljuk!) »Szembeszökő ezek után, t. képviselőház, hogy a mit a kormány jelenleg tesz, az legsarkalatosabb és legvilágosabb törvényeinkbe beleütközik.« (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) Azt mondja tovább Hodossy t, képviselőtársam: »Keresnek is mentséget, keresnek mindenféle czimeket, hogy igazolják eljárásukat. Egyike azoknak volt az a bizonyos törvényjavaslat, a melyet a szabadelvű-klubban aláirtak. Ezt először törvényjavaslatnak hallottam nevezni, azután itt Hegedüs Sándor manifesztumnak mondta, utoljára pedig azt olvastam róla, hogy ez nem egyéb, mint manifesztácziója annak, hogy a kormány pártjában megvan az animus legem ferendi, vagyis megvan a szándék arra, hogy a törvényt megalkossák, a mely felhatalmazást ad a kormánynak az adók beszedésére, hanem ezen szándékát keresztül nem vihette az itteni körülmények miatt. Először is, t. ház, ha ezen magánjogi fogalmat beviszszük a közjogba, a mit én akczeptálok, akkor én azt mondom, hogy legelőször is azon szándéknak, melyet ily erővel akarnak felruházni, nagyon érett megfontolás alapján kellene megnyilatkozni; itt pedig hallottuk, hogy ez meglepetésszerüleg lett előterjesztve, tehát valami nagy érett megfontolás alapján hozva és nyilvánítva nem lehetett, de ettől egészen eltekintek, t. ház; az alkotmányjogi törvények nem szándékról beszélnek, hanem törvényekről. S egyáltalában csak azon szándék bírhat jogi hatálylyal, a mely a törvények által megszabott formák közt nyilatkozott meg. Hiszen, méltóztassanak figyelembe venni, t. ház, egy példát, így a legfelsőbb Ítélőszék bíráinak többsége halálos ítéletet mondhat ki — természetesen — a megfelelő előfeltételek mellett. De már most képzeljük, hogy a legfőbb ítélőszék négy tagja,