Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

214 2ö3. országos ülés 1903 május 6-án, szerdán. Magyarországba, vagy pedig ezen országot egyenesen érdeklő viselt háború gátolná a rendes országgyűlés tartását, legyen helye a fentebb említett törvényezikkben kijelölt országos gyülekezetnek.* A törvény szavai ezzel bezáródnak és most következnek Hodossy t. képviselőtársam szavai (olvassa): »Az egyetlen kMétel tehát, a melyet a törvény megenged, az a háború, véletlen, váratlan berontás az országba, vagy támadó habom. Hogy ez az egy kMétel itt igy mint kizárólagos preczizirozva van, és meg van határozva, ez egyszerűen azt bizonyltja, hogy általában véve szükségjogról beszélni Magyarországon és ilyen általános szükségjog esetében azután magának jogot formálni ahhoz, hogy hasonlólag járjon el, egyszerűen nem szabad.« (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) »Itt sem pestis, sem obstrukczió, sem semmi más nem jogosítja fel erre a kormányt.* (Ugy van! ügy van ! a szélsőhaloldalon.) Pozsgay Miklós: Mikor ráolvassák az igazságot, elbújik mindegyik! Ballagi Géza: Halljuk a felolvasást! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ráth Endre: Ha Hodossy t. képviselőtársam az ő jelenlegi hallgatólagos állásfoglalását azzal akarja megindokolni, hogy most is van idegen invázió, idegen berontás Magyarországon, akkor régi elveihez, állásfoglalásához hMen ő nem támogathatja azt a kormányt, a mely a külföldi invázió érdekében — Bécs érdekei képviselését értem — Magyarország alkotmányának lerombolására törekszik. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Most tovább fogom folytatni ezt a felolvasást. Nagyon tanulságos. (Halljuk! Halljuk! a sz elsőbaloldalon.) Endrey Gyufa: Különösen a közjogászoknak ! Ráth Endre: Igazat adok Eötvös Károly t. képviselőtársamnak . . . Pozsgay Miklós: Ezt inkább ki lehet nyomatni, mint a Széll Kálmán beszédét! Endrey Gyula: Ez volna csak az igazmondó ! Ráth Endre: Igazat adok Eötvös Károly t. képviselőtársamnak, a ki azt mondotta, hogy vannak dolgok, a melyeket nem lehet eléggé ismételni. Mi is ismételjük ezeket. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal-oldalon.) Pozsgay Miklós: Felolvassuk addig, mig csak a kormánypárt kMülről nem tudja! Ráth Endre: Hodossy t. képviselőtársam mondja: »A. mi különösen az önkéntes adófizetés kérdését illeti, erre nézve van egy preczedensünk; mert az 1504. esztendőben szintén megtörtént az, hogy azt tapasztalták az ország törvényhozói, hogy bizony gyakran nem lehetséges az országgyűlésen vógezményt hozni, nem tudnak megegyezni arra nézve, hogy az adót megszavazzák-e vagy sem, és minő mennyiségbea, és hogy akkor aztán ebből milyen zavarok keletkeznek. Ha meg méltóztatnak engedni, felolvasom az idevonatkozó tör vény czikkelyt . . . Rátkay László: És milyen önérzetes hangon beSzéll Ráth Endre: Majd lesz még ennél önérzetesebb jelenet is! ». . . a mely ennek az egésznek a képét adja, és mutatja azt, hogy az önkénytes adófizetésre nézve az alkotmány ellenére milyen volt őseinknek a nézete.« Mi őseink nézetével tisztában vagyunk. A kortársaink nézetét szeretnénk újból hallani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert azt mondja az 1504 : I. törvényezikk — folytatja továbbá Hodossy Imre t. képviselő ur. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Rá kell olvasni a miniszterelnök fejére! Ráth Endre (olvassa): »Az 1504:1. törvényezikk a következőket mondja: Miután gyakran megszokott történni, hogy a Rendek az országgyűlésekről zavarban távoznak és haza menve, egymástól elválva, egyik nem értve meg a másiknak szándékát és javaslatát, sok ur és megye saját szántából vagy idegen ösztönzésre...* (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Most is ugy van! Idegen ösztönzés!) Ugron Gábor: Bécsi ösztönzés! Ráth Endre: . . . »néha magánhaszonért is valami adót, vagy szubszidiumot ajánl fel a királyi felségnek,* — mint Kohn Gábor ur . . . (Zajos derültség a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ez is benne van a beszédben? Benne van a törvényben?!) Rákosi Viktor: Tégre megvan a kis Kohn! (Derültség. Halljuk! Halljuk ! a szäsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Tudunk mi olvasni!) Ráth Endre: De, ugy látszik, megunták! 9 Baüagi Géza: Tudunk mi olvasni! Hiszen ki van nyomatva! Endrey Gyula: Nagyon nehéz olvasmány! Pozsgay Miklós: Ha elolvasták volna, nem lennének olyan nézeten, mint most; akkor Hodossy beszédét könyv nélkül tudnák és a szerint szavaznának. De nem is olvasták! (Zaj.) Barabás Béla: Olvasd csak! Ballagi Géza: Élűiről?! Barabás Béla: Igen! Most a kis Hodossy beSzéll Széll Kálmán miniszterelnök: Komédia! Nagy komédia! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ráth Endre (olvassa): Az 1504: I. t'árvényezikk a következőket mondja: ^Miután gyakran meg szokott történni, hogy a Rendek az országgyűlésekről zavarban távoznak éshazamenve, egymástól elválva, egyik nem értve meg a másiknak szándékát ós javaslatát, sok ur ós megye saját szántából vagy idegen ösztönzésre, néha magánhaszonért is valami adót, vagy szubszidiumot ajánl föl a királyi felségnek, a mit látva, a megyék megoszlanak. Némelyik