Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

263. országos ülés 1'JOJ májas 6-án, szerdán. 213 adományozás, vagy felajánlás czimén sem szabad beszedni.« (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) »Ez nem is lehet máskép; hiszen, ha ez nem volna kizárva, hiszen ha csak exekuczió utján nem volna szabad behajtani, de egyébként szabad volna a kormányzáshoz szükséges eszközöket adó formájában beszedni, akkor az egész alkotmány homokra volna építve.« (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azon is épült!) Es ma mit látunk ? Hogy az elvek is homokra vannak épitve, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hodossy nál is! Hogy belátott a jövőbe!) akkor nem volna könnyebb mód a világon, valamely törvényt kijátszani, mint ezt; hiszen akkor egyszerűen azt mondanák: kérem, ezek mindnyájan önként fizettek; épugy, mint azok a szavazók, a kiket zsandárokkal vittek az urnához. A kormányhatalomnak annyi eszköze van az u. n. gyengéd,. vagy kevésbbé gyenge nyomásokra, hogy exekuczió nélkül is keresztülviheti a maga akaratát, hogyha nem áll ott egy abszolút tiltó törvény, mint a milyen törvény ez. És mégis mit látunk? Újból hangsúlyozom, hogy a fogyasztási adókat beszedik, hogy a tisztviselők fizetéséből levonták az adókat, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem kérdezték a tisztviselőket, hogy a törvényhez akarnak-e ragaszkodni, vagy akarják-e önként az adót lefizetni ; pedig az önként felajánlott adót sem lett volna szabad elfogadni, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Eosenberg kifizette az adóját, pedig az nem törvényes dolog! (Zaj.) Rosenberg Gyula: Én a napidijak felvételében is, az adó fizetésében is, Pozsgay példáját követtem! (Zaj.) Ráth Endre: Ez nem egyéb, mint egyenesen erre irányuló megegyezés révén való legrutabb megszegése az alkotmánynak, (Ugy vaui a szélsőbaloldalon.) És mi foglaltatik ebben a jelentésben, a mely itt fekszik előttünk ? Kifejezése ennek a kaszinói hangulatnak, a legfrMolabb játék az alkotmánynyal, a törvénynyel! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Néni komikus dolog-e, t. képviselőház, mikor egy jelentésben, a melyet ex-lex idején terjeszt be a t. kormány, a következőket írja (olvassa) : »Midőn a tisztelettel bejelentett intézkedéseknek jóváhagyó tudomásulvételét kérem, tisztelettel jelzem, hogy tekintettel arra, hogy a most emiitett felhatalmazási javaslat csak 1903. évi május elseje után fog törvényerőre emelkedni, a kormány a részletes tárgyalás alatt a javaslatba oly határozat felvételét fogja javasolni, a mely szerint az állami kiadások 1903. évi május elsejétől megállapítottaknak, a közjövedelmek pedig 1903. évi május elsejétől megajánlottaknak legyenek tekintendők,« Hát ez játék, t. képviselőház? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Babó Mihály: A tisztviselők fizetésének nem merik a visszaható erőt megadni! Ráth Endre: Hodossy Imre t. képviselő ur szólott ehhez a tárgyhoz és nála jobban bizonyára ezt senki sem tudja és azért engedjék meg, hogy újból az ő szavait idézzem. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Azt is hallottam — mondotta Hodossy Imre t. képviselőtársunk — hogy mindentől eltekintve szükségjog az, hogy a kormány behajtsa az adót, és a kormányzatot, — ha máskép nem lehet, — rendeletekkel folytassa, mert nem lehet megállitani az állam gépezetét, nem maradhatnak azok a fizetések fedezet nélkül.« Mit felel erre Hodossy Imre t. képviselőtársam (olvassa): »Akkor az egész budgetjog semmi, ha ez áll, akkor budget-et sohasem lehetne megtagadni, akkor ugyanez az argumentum áll ott, hanem az, a mit szükségjognak mondanak, a mi alkotmányunk szerint nemcsak hogy nincsen megengedve, de egyenesen ki is van zárva, azon egyetlenegy esetet kMéve, a melyben a törvény azt mondja, hogy be lehet szedni az adót, melyet az országgyűlés meg nem szavazott, bizoji}os módozatok mellett, a törvény világosan, preczize azt mondja, hogy csakis abban az esetben és semmiféle más esetben.« (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: _ Okos ember ez a Hodossy ! Ráth Endre: Én nem hiszem, hogy Hodossy Imre t. képviselőtársam, a mikor látja, hogy az ő véleményével, a melyet élemedett korában, meggondolva, tanulmányai ala])ján mondott, szembe helyezkedik a kormány, hogy ő annak a kormánynak a szekerét ex-lex idején tolhassa. Hodossy Imre t. képviselőtársunk a beszédét törvényekkel indokolja, hMatkozva az előbbi szavaira (olvassa): »Ilyen tiltó törvény az 1715 : VIII. és az 1741 : XXII. t.-cz. Az első, a mely meglehetősen homályos, ugy, hogy azért volt szükség a második törvényre, hogy azt még világosabbá tegye, igy szól: »Midőn pedig váratlan, ellenséges berontás esete merülhetne fel, vagy pedig ily nehéz, a rendes tárgyalás módját és alakját viselt változó és előre nem látott háború érdeke, ha nem engednék az ilyen esetekre az ország rendéi, nemcsak tanácsosnak, de egyszersmind szükségesnek határoztuk, hogy a nádor és az ország primása, továbbá a főpapok, országnagyok, vármegyék és szabad királyi városok, a mennyire lehet, és minél számosabbaD, lehetőleg az országban és nem az országon kMül egybehMassanak, kik az ilyen véletlen szükség esetét megvizsgálván és azt az ország hasznára és szükségére elégségesnek találván, ezen adó tárgya, de nem az országnak egyéb ügyei iránt, tanácskozhassanak és végezhessenek.* Ezen egyetlen esetre volt tehát ez korlátozva. És még világosabban van az mondva az utána következő 1741 : XXII. t,-czikkben, a mely igy szól (olvassa): »Semmi más esetben, mint midőn vagy véletlen ellenséges berontás