Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. 201 az, a ki az 1791 : XM. t.-cz., az 1848 : XL. t.-cz. és az 1867 : XVII. t.-cz. alapján kimutattam azt, hogy a kormány törvénytelen, megsérti az állam legsarkalatosabb jogait, (Uc/y van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt kimutattam még azt a hitlevél és a királyi eskü felolvasása által, hogy a hitlevél és a királyi eskü is bizonyos tekintetben érintve van, tehát a ki ezeket a dolgokat ismeri, az nem mondhatja... Drakulics Pál: Itt voltam, hallottam végig, mit mondott, de éjien nem mutatta ki azt. (Nagy zaj. Elnök csengd.) Várady Károly: Ezek szerint én, a ki az alkotmányossághoz a legszilárdabban ragaszkodom ugy is mint magánember, ugy is mint képviselő, természetes, hogy feltétlenül fentartom és ismétlem itt azon kijelentésemet, hogy b. Fejérváry Géza t. képviselő urnak itteni előadását nem tekintem egy alkotmányos miniszter válaszának és ha alkotmányos miniszter fog majd velem szemben állni, ezt a kérdést újból interpelláczió tárgyává fogom tenni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon. Zajos ellenmondásoh jobbfelöl. Elnök csenget.) Én azonban abban a kérdésben, a melyben interpelláltam, talán másban is, minden t., képviselőtársammal felveszem a vitatkozás fonalát, tehát b. Fejérváry Géza t. képviselő úrral is szívesen vitatkozom erről a kérdésről, a mely előttünk fekszik, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) mert talán egy következő miniszter valamit tanulni is fog ebből . . . (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: Mindenki találva érzi magát, hogy miniszter lesz? Várady Károly: . . . miután ugy látom, hogy az elmondott válasz nem mutatja azt, mint hogyha a válaszoló tudná azt, hogy ez a kérdés a törvények alapjában a maga teljességében miként áll... (Halljuk ! Halljuk! Zaj jobb/elöl. A jobboldal felé fordulva.) Tessék? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mert, t. képviselőház annak a fiatal embernek, a kinek érdekében interpellácziómat megtettem, teljesen igazsága van, és őt a legnagyobb igazságtalanság és törvénytelenség érte. B.Fejérváry Géza honvédelmi miniszter:Ohó! Várady Károly: Ki fogom mutatni, hogy elnyomják önkéntességi jogában és egyszerűbb emberek közé sorozzák három esztendőre, holott ő a középmüveltséget, a melyet a törvény, a rendelet és egyáltalán az önkéntességi intézmény megkövetel, megszerezte. Hogy áll a dolog, t. képviselőház? (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ugy, hogy az önkéntességi intézményt az 1868: XL. törvényczikk szervezte, folytatta az 1882: XXXIX. törvényczikk és most az 1889: VI. t.-ezikkben vannak az utolsó dispoziczidk. Ezeken kMül vannak a véderőtörvényekhez kapcsolatos utasítások is, a melyekből mi tűnik ki? Az, hogy az önkéntesi intézmény három alapelvre van fektetve. Első, hogy közép müveltKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET, ség kell, tudniillik az illető főgimnáziumot vagy főreáliskolát végzett legyen. Ez az egyik alapelv. Benne van az 1868-iki, az 1882-iki és az 1889-iki törvényben. A másik akpelv, hogy vannak a főgimnáziumokkal és fő reáliskolákkal egyenrangú tanintézetek. Erre való intézkedések ugy az 1868-iki, mint az 1882-iki, mint az 1889-iki törvény alkotása alkalmával a véderői utasításba vétettek be, hogy ugyanis mely intézetek egyenrangúak. A harmadik alapelv a méltányosság elve: hogy ugyanis, a ki gimnáziumban, va.gy egyenjogú iskolában jár, annál, ha még nem tette le a vizsgát, vagy ha letette is, de pályáját még folytatni, — pl. egyetemet végezni — akarja, várnak rá 24-ik évéig. Hogy mindez igy van, azt bátor leszek a törvényből igazolni. Az 1868 : LX. törvényczikk 21. §-a szerint: Belföldiek, kik a képzettség oly fokán állanak, mely valamely főgimnáziumban, valamely főreáltanodában, avagy ezekkel egyenrangú vagy más magasabb rendű tanintézetben végzett tanulmányoknak megfelel, s érre nézve magukat jogérvényes bizonyítványokkal igazolni képesek, béke idején belépésüktől számított egyévi tényleges szolgálat után mint tartalékosok szabadságra bocsáttatnak. Itt aztán megmondja a törvény, hogy mely intézetek tekintendők a főgimnáziummal ós főreáliskolákkal egyenrangúaknak, és hogy ez a két minisztérium által a közös hadügyminisztérium hozzájárultával fog megállapittatni. Az 1868-iki törvénynyel kapcsolatos utasítás 105. §-ában szintén meghatározza azt, hogy főgymnáziumban, vagy egyenrangú iskolában az utolsó két évfolyamot hallgatók, — nem is a legutolsó, hanem már a 7-ik osztályban járók is — felvehetők feltételesen az önkéntesek közé. Az 1868-iki vóderő-utasitás 175-ik §-a elmondja, melyek az egyenrangú tanintézetek. Itt van továbbá az 1882-iki törvény, a mely a 4. §-ában akként intézkedik, hogy »a hadköteles korban álló azon tanulók, a kik a főgymnáziumnak, főreáliskolának vagy valamely ezekkel egyenrangú és legalább hároméves tanfolyammal biró szakiskolának két utolsó osztályába, avagy az ily egyenrangú és csupán két évfolyamú szakiskolának legfelsőbb osztályába tartoznak, ha tanulmányaikkal nem saját hibájukból késtek el, feltételesen é3 a végleges határozatnak a tanulmányok befejeztéig való függőben tartása mellett, részesíthetők az egyévi önkéntesség kedvezményében«, vagyis feltételesen felvehetők. Az 1882: XXXIX. t.-cz. 6. §-a mondja meg, hogy melyek az egyenrangú tanintézetek. Itt van továbbá az 1882-iki véderői utasítás, ebben is megállapítja a 125. §., hogy melyek egyenrangúak. Itt van a harmadik törvény, az 1889. évi VI. t.-cz., melyre a miniszter ur hMatkozott; ez is világosan megmondja, hogy az illetőnek vagy gymnáziumot kell végezni, vagy egyenrangú tanintézetet. 26