Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. 191 Széll Kálmán miniszterelnök: Köszönöm, t. képviselőtársam. (Derültség.) Endrey Gyula: Elismerést nem kívánok, ön­zetlenül mondtam, nem várok érte köszönetet. Most nem személyi motívumok idézték elő az ex-lexet. Az a sajnálatos, az egész magyar nem­zetet mélyen elszoIvoritó és mélyen megdöbbentő körülmény idézte elő a válságos helyzetet, hogy a hadsereg részére a nemzettől vérbeli és pénz­beli oly súlyos áldozatokat követelnek, a melyek elviselésére mi e nemzetet képesnek nem tart­juk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek elviselésére a nemzet magamagát sem érzi hMatottnak és képesnek, mert hiszen a feliratok egész légiója fekszik itt a ház előtt és az ország minden részéből a küldöttségek egész légiója járult a törvényhozás elé, hogy a nemzetet ettől a keserű pohártól megkímélje. Ily körülmények közt, ily súlyos tárgyi okok szolgálván az ellen­zéknek indokul arra, hogy e kormánytól meg­vonja bizalmát és megtagadja tőle a kormányzás eszközeit és feltételeit, (Iga,?! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ily körülmények közt ezt a mai obstrukcziót sokkal jogosultabbnak és sokkal indokoltabbnak kell tekinteni, mint azt, a mikor Bánffy Dezsőt obstruálta ez a képviselőház és a mikor a Bánffy Dezső ellen folytatott ohstruk­cziónak megkezdésekor a kormánypárt disze, szellemi és értelmi arisztokracziája kMonult a Lloyd-klubból és megtagadta a kormánytól a támogatását és bizalmát. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Az egyik kapun kimentek, a másik kapun bementek. Endrey Gyula: Hogy ez az obstrukczió bi­zonyos jogosultsággal és indokoltsággal bir, nem szükséges nekünk a magyar nemzet millióira hMatkozni, van nekünk itt egy klasszikus ta­nunk, — az előbb itt láttam, — Hieronymi t. képviselőtársunk, a kinek a mai helyzetre teljesen reá illő jellegzetes és jellemző beszédjét — különösen az ő mai állásfoglalására nézve is jellemző, — nem tartom tanulság nélkül való­nak, hogy a t. képviselőház figyelmébe ne ajánl­jam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja Hieronymi Károly, bár mon­dott még más egyebet is, a mire sorban reá fogunk jönni. (Olvassa): »Az obstrukcziót a kisebbség védelmével összezavarni egyáltalában nem lehet. Az obstrukczió csak olyan terrorisz­tikus eszköz minden párt részéről, mint minden más eszköz, mely, elhagyva a kapaczitáczió és az argumentáczió terét, tényekkel akarja meg­akadályozni azt, hogy a parlamenti többségnek nézete érvényre jusson.« Itt röviden megjegy­zem, t. ház, hogy ez az obstrukczió nem olyan, mint az előbbi, Itt nem tényekkel akarjuk meg­hiúsítani a többség akaratának érvényrejutását, hanem igenis kapaczitáczió és argumentáczió utján. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Epén azért azon nagy kérdésekben, a melyekből a mai parlamenti helyzet keletkezett, — a had­seregnek a kérdését értem, — valamint eddig is küzdöttünk a mi törvénytárunkból és nem­zeti jogainkból merített alkotmányos fegyverek­kel, ezután is ilyen fegyverrel, a parlamenti életnek a fegyverével, a beszéddel igyekezünk küzdeni és nem akarunk az obstrukcziőnak arra a terére áttévedni, a melyet technikai obstruk­cziőnak neveznek. Ezért szeretnénk állni a vitát és a küzdelmet, szeretnők hallani a túlsó oldalnak azokat a vezető embereit, a kik négy évvel ez­előtt ilyen helyzetben már nem éreztek hMatóttsá­a kormánynak a támogatására, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy most miből merí­tik azt az erkölcsi és politikai erőt . . . Babó Mihály: Erőtlenség az, nem erő! Endrey Gyula: . . . hogy a négy év előttMel teljesen azonos ex-lexben levő kormányt, a mely a jDarlament felhatalmazásával nem bir, a mely alkot­mányonkMüli kormányzást inaugurál, támogat­hassák ? De hogy 7 Hieronymi szavaMal folytassam: (olvassa): »Én azt hiszem, hogy a gyakorlati politika szempontjából nem használ az semmit, akár hogy definiáljuk most itt, hogy mi az ob­strukczió. Sőt tovább megyek és kimondom, hogy nem használ semmit az sem, akármennyire el­itéljük is az obstrukcziót.« » Kötelességünk ennek a meggyőződésnek tel­jes nyíltsággal kifejezést adni; de megoldást, kibontakozást ebből a súlyos válságból, a melyben hazánk van, ez nem fog nyújtani. Az sem fog semmit használni, ha akármilyen ékesszólással fordulunk is az ellenzékhez, kérve, hogy fontolja meg azon fontos érdekeket, a melyek koczkán vannak, melyek nemcsak alkotmányjogi érdekek, nemcsak a parlament érdekei, hanem súlyos anyagi érdekek is. Azt hiszem, hogy azért nem használ semmit ez sem, mert a hol a szenvedé­lyek egyszer oly magas fokra hágtak, mint a hogy tapasztaljuk e házban mindennap: ott ren­desen az argumentumoknak és érzésekre való appellácziőknak nincs semmi sikere, semmi ered­ménye.* (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) T. képviselőház! Teljesen igaza volt Hiero­nymi t. képviselőtársamnak abban, hogy nem ér az semmit, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) hogy mennyire Ítéljük el az obstrukcziót vagy sem, mert az a helyzetből úgy­sem fog kMezető utat nyújtani. Mi erről az ol­dalról több izben megmutattunk már nemcsak egy utat, hanem megmutattuk általában azokat az utakat, a melyek ebből a kinos parlamenti helyzetből kiszabadítják a t. túloldalt. A kor­mányt, azt hiszem, hogy nem fogják kiszabadítani, mert Széll Kálmán t. képviselőtársunk . . . Polónyi Géza: Volt miniszterelnök! Endrey Gyula: .. . azzal a súlyos és szán­dékos sértésével, a melyet az alkotmányosság ellen elkövetett azzal, hogy belement az ex-lexbe, az alkotmány nélküli kormányzásba: semmiféle jogosultságot és hMatottságot nem érezhet arra,

Next

/
Thumbnails
Contents