Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. 191 Széll Kálmán miniszterelnök: Köszönöm, t. képviselőtársam. (Derültség.) Endrey Gyula: Elismerést nem kívánok, önzetlenül mondtam, nem várok érte köszönetet. Most nem személyi motívumok idézték elő az ex-lexet. Az a sajnálatos, az egész magyar nemzetet mélyen elszoIvoritó és mélyen megdöbbentő körülmény idézte elő a válságos helyzetet, hogy a hadsereg részére a nemzettől vérbeli és pénzbeli oly súlyos áldozatokat követelnek, a melyek elviselésére mi e nemzetet képesnek nem tartjuk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek elviselésére a nemzet magamagát sem érzi hMatottnak és képesnek, mert hiszen a feliratok egész légiója fekszik itt a ház előtt és az ország minden részéből a küldöttségek egész légiója járult a törvényhozás elé, hogy a nemzetet ettől a keserű pohártól megkímélje. Ily körülmények közt, ily súlyos tárgyi okok szolgálván az ellenzéknek indokul arra, hogy e kormánytól megvonja bizalmát és megtagadja tőle a kormányzás eszközeit és feltételeit, (Iga,?! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ily körülmények közt ezt a mai obstrukcziót sokkal jogosultabbnak és sokkal indokoltabbnak kell tekinteni, mint azt, a mikor Bánffy Dezsőt obstruálta ez a képviselőház és a mikor a Bánffy Dezső ellen folytatott ohstrukcziónak megkezdésekor a kormánypárt disze, szellemi és értelmi arisztokracziája kMonult a Lloyd-klubból és megtagadta a kormánytól a támogatását és bizalmát. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Az egyik kapun kimentek, a másik kapun bementek. Endrey Gyula: Hogy ez az obstrukczió bizonyos jogosultsággal és indokoltsággal bir, nem szükséges nekünk a magyar nemzet millióira hMatkozni, van nekünk itt egy klasszikus tanunk, — az előbb itt láttam, — Hieronymi t. képviselőtársunk, a kinek a mai helyzetre teljesen reá illő jellegzetes és jellemző beszédjét — különösen az ő mai állásfoglalására nézve is jellemző, — nem tartom tanulság nélkül valónak, hogy a t. képviselőház figyelmébe ne ajánljam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja Hieronymi Károly, bár mondott még más egyebet is, a mire sorban reá fogunk jönni. (Olvassa): »Az obstrukcziót a kisebbség védelmével összezavarni egyáltalában nem lehet. Az obstrukczió csak olyan terrorisztikus eszköz minden párt részéről, mint minden más eszköz, mely, elhagyva a kapaczitáczió és az argumentáczió terét, tényekkel akarja megakadályozni azt, hogy a parlamenti többségnek nézete érvényre jusson.« Itt röviden megjegyzem, t. ház, hogy ez az obstrukczió nem olyan, mint az előbbi, Itt nem tényekkel akarjuk meghiúsítani a többség akaratának érvényrejutását, hanem igenis kapaczitáczió és argumentáczió utján. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Epén azért azon nagy kérdésekben, a melyekből a mai parlamenti helyzet keletkezett, — a hadseregnek a kérdését értem, — valamint eddig is küzdöttünk a mi törvénytárunkból és nemzeti jogainkból merített alkotmányos fegyverekkel, ezután is ilyen fegyverrel, a parlamenti életnek a fegyverével, a beszéddel igyekezünk küzdeni és nem akarunk az obstrukcziőnak arra a terére áttévedni, a melyet technikai obstrukcziőnak neveznek. Ezért szeretnénk állni a vitát és a küzdelmet, szeretnők hallani a túlsó oldalnak azokat a vezető embereit, a kik négy évvel ezelőtt ilyen helyzetben már nem éreztek hMatóttsáa kormánynak a támogatására, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy most miből merítik azt az erkölcsi és politikai erőt . . . Babó Mihály: Erőtlenség az, nem erő! Endrey Gyula: . . . hogy a négy év előttMel teljesen azonos ex-lexben levő kormányt, a mely a jDarlament felhatalmazásával nem bir, a mely alkotmányonkMüli kormányzást inaugurál, támogathassák ? De hogy

7 Hieronymi szavaMal folytassam: (olvassa): »Én azt hiszem, hogy a gyakorlati politika szempontjából nem használ az semmit, akár hogy definiáljuk most itt, hogy mi az obstrukczió. Sőt tovább megyek és kimondom, hogy nem használ semmit az sem, akármennyire elitéljük is az obstrukcziót.« » Kötelességünk ennek a meggyőződésnek teljes nyíltsággal kifejezést adni; de megoldást, kibontakozást ebből a súlyos válságból, a melyben hazánk van, ez nem fog nyújtani. Az sem fog semmit használni, ha akármilyen ékesszólással fordulunk is az ellenzékhez, kérve, hogy fontolja meg azon fontos érdekeket, a melyek koczkán vannak, melyek nemcsak alkotmányjogi érdekek, nemcsak a parlament érdekei, hanem súlyos anyagi érdekek is. Azt hiszem, hogy azért nem használ semmit ez sem, mert a hol a szenvedélyek egyszer oly magas fokra hágtak, mint a hogy tapasztaljuk e házban mindennap: ott rendesen az argumentumoknak és érzésekre való appellácziőknak nincs semmi sikere, semmi eredménye.* (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Teljesen igaza volt Hieronymi t. képviselőtársamnak abban, hogy nem ér az semmit, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) hogy mennyire Ítéljük el az obstrukcziót vagy sem, mert az a helyzetből úgysem fog kMezető utat nyújtani. Mi erről az oldalról több izben megmutattunk már nemcsak egy utat, hanem megmutattuk általában azokat az utakat, a melyek ebből a kinos parlamenti helyzetből kiszabadítják a t. túloldalt. A kormányt, azt hiszem, hogy nem fogják kiszabadítani, mert Széll Kálmán t. képviselőtársunk . . . Polónyi Géza: Volt miniszterelnök! Endrey Gyula: .. . azzal a súlyos és szándékos sértésével, a melyet az alkotmányosság ellen elkövetett azzal, hogy belement az ex-lexbe, az alkotmány nélküli kormányzásba: semmiféle jogosultságot és hMatottságot nem érezhet arra,