Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

186 262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. mondta azt azért, hogy alkalmuk legyen a képviselő uraknak hozzászólani, hogy talán az indemnitás alatt tárgyaltassék. Erre azt mondtam, hogy nekem egészen mindegy« stb. (Olvassa:) »Annak a jelentésnek a tárgyalása be fog következni az indemnitás után; akkor fog felette határozni a ház, helyes volt-e, nem helyes volt-e, elitéli-e, felmenti-e a minisztériumot, szóval : a nagy kérdés az indemnitás után lesz elintézendő. Ez egyszerűen egy jelentés, a mely annak idején lesz napirendre tűzendő.« Később pedig azt mondja (olvassa): » Vissza nem vonom, mert ez a legnagyobb képtelenség lenne. Én különben ezt a jelentést nem azért adtam be, a mint ezt már megmagyaráztam, mert 1899-ben az előző kormány is tette, hanem mert a képviselőháznak egy határozata az obstruáló ellenzék minden ellenmondása nélkül elrendelte a kinyomatást. En most erre az egyhangú határozatra nem is appellálok, még csak azt sem akarom, hogy a ház ezt a határozatot hozza, hanem azt kérem, hogy még a kinyomatás iránt való határozathozatalt is függeszsze fel az indemnitás utánra.* Pozsgay Miklós: Mert most megcsíptük a kis hamist, hát ne határozzunk semmit! Benedek János: Szóval kifejezetten azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy ő egyáltalában nem kMan semmiféle határozatot, ne határozzon a ház semmit sem. Pozsgay Miklós: Vonja vissza! Benedek János: Háromféle magatartása volt tehát a t. miniszterelnök urnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Annyira jelentéktelen az a kérdés, hogy most mi történjék vele. Annak nincs semmij jelentősége! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Vonja vissza!) Pozsgay Miklós: Tegye bele abba a tárezába, hadd pihenjen ott az indemnitás végéig, aztán adja előBenedek János: Mind a három kívánsága a t. miniszterelnök urnak különböző volt, végül pedig azt mondotta, hogy ne határozzon a ház semmit sem, tehát azt határozza el a ház, hogy nem határoz semmit. Széll Kálmán miniszterelnök: Azaz, hogy ne is tárgyaljon! Benedek János: Ezzel nevetségessé teszi magát a magyar parlament és hasonló lesz a varjak gyűléséhez, mert azok szoktak gyűlést tartani, a mely azt határozza, hogy majd a jövő gyűlésen fognak határozni. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ejnye be jó! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Bizony jó!) Benedek János: Nekünk még a felett is kell határoznunk, ha nem akarunk határozni, és akármilyen legyen is a t. miniszterelnök ur által proponált vagy pedig a ház által majd elfogadandó határozat, azért a határozatért minden egyes tagja ennek a háznak külön-külön, de egyszersmind az egész ház is felelős lesz, hogy egy ilyen jelentésnek, a mely nyíltan sérti a törvényt, miként való kezelése tekintetében, már annak parlamenti tárgyalási módozatának meghatározásaszempontjából is minő álláspontot foglal el. (ügy van.' Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Azt proponálja a miniszterelnök ur, hogy majd azután nyomassák ki, mikor már mindenki előtt tudva van, mikor már a ház nyílt ülésén felolvastatott, a mikor már arra hMatkozás történt, ellenmondások tétettek. Itt alkalmat veszek magamnak, t. ház, hogy rámutassak a naplóvezetésnek helytelen voltára. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon.) Távol van tőlem, hogy az én Endrődi Sándor t. barátomat, a kit nagyrabecsülök és bámulok fényes költői tehetségénél fogva, a kit, mint najdóvezetőt is igen kitűnő hMatalnoknak tartok, a ki minden tekintetben azon utasítások szerint jár el, a melyek neki előirattak, mondom, távol van tőlem, hogy a naplóvezetőt az ő személyében támadjam meg, (Helyeslés a szélsobaloläalon,) azonban a naplóvezetésnek helytelenségére kívánok rámutatni akkor, a mikor felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy a felolvasásra kerülő ilyen fontos állami okmányok, midőn a jegyző ur — most véletlenül épen Szőts Pál igen t, képviselőtársam volt — azokat felolvassa, hogy ne mondjam, az automobil sebességével eldarálja: nem tudom, ezen szépséghibánál fogva-e, mert nem érthetik meg a gyorsíró urak, vagy pedig egy rendes bevett szokás következtében a gyorsírói jegyzetekbe fel nem vétetnek és igy a ház naplójába sem kerülnek bele. Ez, t. ház, helytelen dolog ., . (ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A mi felolvastatott, annak benne kellene lennie! Benedek János: . . . , mert, nem mondom, hogy idő- és költségkímélés szempontjából, de csakis ezért, nem méltánylandó eljárás, hogy az olyan okiratokat, jelentéseket vagy kérvényeket, a melyek a napi nyomtatványok kiosztásával, vagy a midőn a jelentést a ház elnöke megteszi, aznap vagy másnap, már kezeink közé kerülnek, hogy, mondom, ezeket, ha felolvastatnak is, a gyorsírók nem jegyzik, hanem egyszerűen csak hMatkoznak az illető irat számára, vagy az illető nyomtatványra. Azonban az határozottan helytelen, hogy a mikor a miniszterelnök ur előttünk egy, még teljesen ismeretlen jelentést tesz és az a jelentés az állami számvevőszék rendeletével együtt felolvasásra kerül s a jegyző által felolvasott államokmányt, a képviselőház tagjai különböző megjegyzésekkel kisérik, akkor sem az a felolvasott okmány, sem a képviselők közvetett megjegyzései a ház naplójába bele nem vétetnek; mert akkor a napló a ház tárgyalásainak hű képét nem. adhatja. HMatkozom épen erre az esetre, a mikor itt a miniszterelnök ur jelentésének, mint az államszámvevőszóki elnök rendeletének