Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

03 május 5-én, kedden. 183 262. országos ülés 19i tézkedéseiről kMan beszámolni, a melyekkel az államháztartás akadálytalan tovább folytatását lehetővé tette. Széll Kálmán miniszterelnök: De minden határozathozatal nélkül, a mi később következik, így van a kérdés helyesen felállítva. Benedek János: Az akadálytalan tovább folytatást akarta lehetővé tenni a miniszterelnök ur, mert a miniszterelnök urnak és a kormánynak a budget hiánya, az indemnitás hiánya, a felhatalmazás megadásának hiánya nem akadály. Mondom, nem szándékozom a dolog érdemébe belehatolni, csupán csak hMatkozom az előttem e tekintetben kifejtett közjogi kifogásokra és ellenvetésekre, azokra az alaptörvényekre, a melyekre igen helyesen hMatkozott előttem szólott t. barátom, Várady Károly is, t. i. az 1791. évi XM. t.-cz., 1848 :XL. t,-cz. és 1867: XVII. t.-cz.-re. Ezekben ki van fejtve a leghatározottabb törvényes álláspont, a mely szerint Magyarország kormánya az államháztartás vezetését a törvényhozás felhatalmazása, a budgetjog megadása nélkül tovább nem folytathatja, r nem vezetheti. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És midőn bármiféle ok következtében abba a helyzetbe jut a kormány, hogy ilyen felhatalmazása nincsen, nem kell a látszólagosnak feltüntetett akadályok elhárítására gondolnia, csak azon ténynyel kell számolnia, hogy felhatalmazása nincsen, tehát az ügyek továbbvitelére sincsen egyáltalában semmiféle jogosultsága. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mindezen akadályokon túlteszi magát a kormány, akkor túlteszi magát egyszersmind a törvényen is és ezt semmiféle intézkedéssel és az intézkedéseknek semmiféle színes papírba göngyölt szép jelentéseMel el nem takarhatja, el nem leplezheti, mert ez határozott törvénytiprás, nyílt alkotmányszegés. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kétségtelen, hogy ez hatalmában áll a kormánynak, mert a hatalmi polczon ül, azonban joga nincsen hozzá, mert nem lehet joga a kormánynak arra, hogy a törvényt hatályon kMül helyezze. Hogyha pedig joga nincsen, ha megszegi a törvényt, akkor igazsága sincsen és akkor hova lesz az igen t. miniszterelnök urnak a kormányelnöki szék elfoglalása alkalmával maga elé tűzött szép hármas jelszava: a jog, törvény és igazság? Ártatlan dolognak, semmiségnek mondja a miniszterelnök ur ezen jelentést és hMatkozik arra, hogy hiszen már van preczedens is és midőn közbekiáltották, hogy a Bánffy-féle preczedenst, mint jogforrást akarja felhasználni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: A képviselőházét ! Benedek János: ... azt mondta, hogy nem Bánffynak, hanem a háznak van már preczedense, mert 1899. január 3-dikán, midőn a ház elé egy ugyanilyen tartalmú jelentést terjesztett be a Bánffy-kormány, azt a ház elfogadta. . , Széll Kálmán miniszterelnök: Egyhangúlag, nemine contradicente! Benedek János: ... és pedig az indemnitás letárgyalása után minden ellenmondás nélkül, a mint a t. miniszterelnök ur mondotta nemine contradicente. Tehát ez egy olyan preczedens, a melyet figyelmébe ajánl a t. miniszterelnök ur az ellenzéknek, hogy itt se mondjon senki sem ellent, hiszen ime már a ház történetében van egy előző, hasonló eset, egy jogeset, a melynek ezen eset elbírálásánál zsinórmértékül kell szolgálnia. A t. miniszterelnök urnak, ebben a preczedensre való hMatkozásában abszolúte semmiféle igazsága nincsen. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nincs! Benedek János: A preczedens kétségtelenül jogforrás a magánjogban és a szokásjognak egyik jelenségét képezi. Azonban figyelembe kell venni ós mérlegelni kell azt a magánjognál is, hogy mikor képezhet a szokás, a preczedens egyáltalán oly jogalkotó szokást, mely a törvénynyel egyenlő hatályú, a mely a törvény mellett, sőt esetleg a törvény ellenére is megállhat ? Mert a magánjogban a jogszokásnak kétségtelenül nemcsak törvényalkotó, hanem egyszersmind törvényromboló, törvényt lerontó hatása is van. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A szokás különösen magánjogi értelemben, vagy a mindennapi élet tapasztalatait véve nem egyéb, mint többször ismételt egyforma cselekvés. Hogyha ez a többször ismételt egyforma cselekvés valamely népnek, vagy a nép egy részének jogi meggyőződésén alapszik; hogyha valamely szükség idézte elő ezt a többször ismételt egyforma cselekvést: abban az esetben ez jogi szokás és az ezen jogi szokásból levonható jogi elveknek összege képezi a jogszokást, mint a hogy a régi római jogban, a melyet e tekintetben a magyar jog is követ ezt kifejezve találjuk: » Móres sünt tacitus consensus populi longa consvetudine inveteratus.« És épen erre vonatkozólag tartotta fenn a római corpus juris cMilis azt a rendelkezést, hogy »sed et ea, quae longa consvetudine conprobata ac per plurimos annos observata sünt, velut tacita cMium conventio, non minus, quam ea, quae scripta sünt jura: servantur«. A római jognak ezt a rendelkezését respektálta a magyar törvénykezés is. Magának Verbőczynek Tripartituma sem egyéb, mint a magyar szokásjognak a gyűjteménye, »Opus tripartitum juris consvetudinarii Regni Hungáriáé.« Vagyis a magyarországi szokásos jogoknak összege. Azonban hogy ezeknek a jogszokásoknak és az ezen jogszokásokból levonható jogszabályoknak kötelező erejök legyen, azonkívül, hogy a pluritas facti, vagyis a cselekvésnek többszörössége megvan; szükséges, hogy meglegyen az opinio necessitatis és végezetül feltétlenül szükséges, hogy az erkölcsi törvényekbe ne ütközzék. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mig igy áll a preczedens, a jogszokás kérdése a magánjog terén, addig a közjog terén a preczedensre, a szokásjogra hMatkozni csak a legnagyobb körültekintéssel lehet, mert minden közjogi törvény szorosan