Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

182 262. országos ülés Í903 májas 5-én, kedden. Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy a kisebbség uralkodjék! Várady Károly : . . . hogy legyen egy kormány, a mely átgázoljon az ország budgettörvényén. Én tehát meg fogom magyarázni az exlex-nainiszterelnök urnak, hogy Kossuth Lajos miként értette és miként fogta fel a magyar parlamentarizmust. 1889-ben, a midőn nyolczszázötvenen elmentünk ó't meglátogatni. Kossuth Lajos beszédet mondott, a melyben a parlamentarizmusról igy nyilatkozott (olvassa) : »A másik nagy alkotás, a mely a hajótörést túlélte, a népképviseleti rendszer. Alig szükséges mondanom, hogy én erre vígasztalódási szándékkal még csak nem is gondolhatok, hiszen épen ez cselekedte meg azt, a mi engem az erőszak számüzöttjéből hazánk számüzöttjévé tett; ez hárította reám azt a csapást, hogy életczélvesztettnek kell magamat tartanom.* Ismét tovább: »Az emberi institucziók csak amolyan szobrok, mint a minőket Pigmaleon mesterkeze alkotott. Gyönyörű szobor volt, annyira, hogy alkotója még belé is szeretett. De csak szobor volt, életet bele csak isteni kegy lehelhetett. Annak az isteni kegynek, mely a magyar parlamentarizmus szobrába életet lehelhet, nőve: közszellem. Meglehet, hogy fog még születni bölcs, a ki még hatályosabb módját fogja tudni feltalálni az impérium és libertás összeegyeztetésének, mint a parlamentarizmus; én gyarló eszemmel ilyent nem tudok. Magasra emelkedett az értelem Magyarországon azon kor felé, a melynek én romja vagyok; és ez jól is van igy, természetes is. Minden letűnő nemzedék egy lépcsőfok, melyről az utána következő magasabbra emelkedik. Talán mondhatnám, hogy az én koromban egy kissé általánosabb volt a jellem, s valamMel kevesebb volt a röjjpenő perez érdekeMel való számolgatás, de a mai korban több az értelem, a tudomány; pedig az ész: erő. Hát én szeretném felkérni a magyar értelmiséget, hogy őrködjék annak a parlamentáris szobornak biztonsága felett, éleszsze a nemzet közszellemét, hogy életet leheljen a szoborba; tartsa szem előtt, hogy kölcsönös visszahatás van az institucziók és a közszellem között. Az életet lehel az institucziókba, ezek pedig visszahatnak az erkölcsre. Én szeretném, hogy a magyar értelmiség szokja meg elméje gondolatait a tettek mezejére a szMén bocsátani keresztül, melyet a lelkesedés fészkének szoktunk tartani. Szeretném tapasztalni, hogy megfeszíti minden erejét, hatalmas lüktetésbe hozni minden magyar szMében a magyar becsület érzetét, hogy le legyen köszörülve erről a szoborról minden folt és le legyen mosva minden piszok.« Én ugy tartom, hogy a kormány, midőn e jelentést beterjesztette, foltot ejtett a magyar parlamentarizmuson és ezért nem vagyok hajlandó az ex-lex-miniszterelnök urnak azt a kívánságát sem teljesíteni, hogy az a törvénytelen jelentés kinyomassék, hanem csatlakozom Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához és magam is kérem a t. ház elnökét, hogy a törvénytelen jelentést az ex-lex-miniszterelnök urnak visszaadni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Benedek János! Benedek János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljulc!) A t. miniszterelnök ur véleménye szerint egy egyszerű jelentés fekszik előttünk, a melyet azonban már a múlt ülésen csak semmiségnek nevezett. Azonban mi azt nemcsak nem tekintjük egyszerű jelentésnek és semmiségnek, mint a hogy azt a miniszterelnök ur feltünteti, hanem oly kormányzati botlásnak, oly nyílt törvényszegésnek tartjuk, a mely fölött oly egyszerűen, oly simán nem térhetünk napirendre, mint a hogy azt tőlünk a t. miniszterelnök ur kívánja. Nem szándékozom belemenni a dolog érdemébe, hiszen most az a kérdés van napirenden, annak kell eldöntetnie, hogy mi történjék azzal a kettős jelentéssel, melyet az igen t. miniszterelnök ur beterjesztett, vagyis hogy azt a tanácskozási rendet tekintve, minő külső ellátásban részesítse a t. ház? Midőn c kérdés taglalásába bocsátkozunk, nem zárkózhatunk el magától a kérdés érdemétől sem, hiszen ma már nemcsak egy jelentésnek külső papírja, hanem annak tartalma is előttünk fekszik. Ma már a kormány elérte czélját, elérte azzal, hogy a jelentés publikáltatott kellőleg, kinyomatás utján ugy, hogy ma a magyar sajtónak minden része, mondhatni minden valamire való orgánuma azt leközölte, E szerint a ház minden tagja előtt és az ország minden aggódó polgára előtt ismeretes ez a jelentés és igy a kormány elérte ezzel a jelentéssel azt a czélját, a melyet elérni szándékozott, hogy t. i. az ex-lex-állapot előidézése alkalmával a maga alkotmányos fedezetét, illetőleg a maga alkotmányos fedezetének szánt mentséget a közönségnek, a magyar közvéleménynek, beadja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja az igen t. miniszterelnök ur, hogy ezt a jelentést azért kellett beadnia, hogy ez által az államháztartás akadálytalan menetét biztosítsa. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem a jelentéssel tartom fenn. Benedek János: Ezt tetszett mondani! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Az intézkedést tettem meg azért. Benedek János: Meg kellett tenni azon intézkedéseket, a melyekkel fentartja az államháztartás akadálytalan menetét. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már más, de nem a jelentéssel. Benedek János: Tudomásul veszem tehát a t. miniszterelnök urnak ezen közbeszólását. Ezen jelentésében a t. miniszterelnök ur épen azon in-