Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

180 262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. Itt van azután a második törvény, az 1867 : X. t.-cz., a mely következőleg szól (olvassa): » Minthogy az évi költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapitása mindig csak egy évre terjed, s ujabb megállapítás, s megajánlás nélkül adót kMetni, s behajtani nem lehet, oly esetben, midőn ő Felsége az országgyűlést stb. feloszlatja, ugy kell eljárni, hogy az országgyűlést még idejében össze lehessen hMni.« Tehát ez a törvény is világosan a budget-jogot a nemzet jogának, az országgyűlés jogának állapítja meg. De akármerre kutatunk és nézzük ezt a budget-jogot, minden kommentár, minden közjogász Magyarországon és a kontinensen olyképen állapítja meg ezt, mint a mely minden nemzetnek, különösen pedig Magyarországnak a legsarkalatosabb joga, mert a költségvetés megállapitása minden modern alkotmányos államban, igy Magyarországon is, a törvényhozó testületeknek legsarkalatosabb jogosítványa, mert nemcsak az államháztartás rendjét és egyensúlyát van hMatva biztosítani, hanem az összes államkormányzati és közigazgatási működést befolyásolni. Miután tehát a kormány nem kapott budget-jogot, nincs joga egyetlen egy garast bevenni, és kiadni, és ennek daczára folytonosan és a napnak minden részében, a mint az államélet maga előrehalad, ezt a törvényt megszegi, mert felhatalmazása nincs. Ebből folyólag kétségtelen, hogy a kormány törvényenkMüli állapotba jutott és nincs joga azt a helyet elfoglalni, a melyet tényleg elfoglal. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) A törvény nem kérdezi azt, hogy miért nem kapott a kormány budget-jogot, a törvény csak azt mondja, hogy a budget-jognak meg kell lenni, a költségvetésnek vagy felhatalmazási törvénynek meg kell lenni, különben a kormány nem intézkedhetik semmi tekintetben a bevételekről és kiadásokról. Már pedig ez a rendelet, a melyet kibocsátottak, világosan a kiadások teljesítéséről, a bevételek beszedéséről és az előírások megtételéről intézkedik. A miniszterelnök ur még ennek a jelentésnek a tudomásulvételét is kérte, ettől azonban később eltekintett. De ez mind törvényellenes dolog, mert a mint idézni voltam bátor, ha a kormánynak nincsen budgetje vagy fölhatalmazása, nincs jogosítva sem kiadást teljesíteni, sem bevételt beszedni. Az 1791: XIX. törvényczikk, amely szintén sarkalatos törvény, a közadókról intézkedik és azt mondja- (olvassa): ^nemkülönben arról is teljesen méltóztatott ő legszentségesebb felsége az ország és kapcsolt részek Karait ós Rendéit biztosítani, hogy bármely nevezetű segedelmek, akár pénzben, akár termésekben vagy ujonczokban, sem a Karok és Rendekre, sem a nemtelenekre, királyi önkény szerint, nem fognak rovatni, sem szabad ajánlat vagy bármely más czim alatt országgyűlésen kMül.« Mi ennek a törvénynek értelme? Az, hogy a kormány, ha valaki önként akar adót fizetni, nem lévén budgetjog cl. £iZ önkéntesen befizetni kMan t adót nem fogadhatja el. A miniszterelnök ur hMatkozott arra, hogy azért tartja meg helyét, mert ugy véli, hogy a többség mellette van. Ez teljesen törvényellenes álláspont és beleütközik a törvénynek minden helyes magyarázatába ; hiszen azok a törvények, a melyeket voltam bátor felolvasni, az 1848: III. t.-cz. 6. §-a, az 1867: X., az 1791: XIX, mind megmondják azt, hogy addig nincs többségi akarat, a mig törvénynyé nem lett a költségvetés. A többség akaratának tehát csak akkor van hatálya, a mikor az illető javaslat törvénynyé lesz. Addig erre hMatkozni nem lehet, annál kevésbbé, mert előfordulhat, hogy akad kormány vagy kormányelnök, a ki közben, mig a vita folyik, olyan dolgot művel, a mely miatt a többség is fellázad és nem hajlandó őt támogatni. Szóval, nem lehet a többség akaratára hMatkozni addig, a mig a költségvetési javaslat törvénynyé nem vált. Ez a hMatkozás tehát helytelen. De a mint már voltam bátor kimutatni, a kormány azzal, hogy a törvényenkMüli állajjotba belépett, a mint ezt Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is említette, tényleg érinti a király ő Felségének hitlevelét és esküjét is. Hogy ezt is igazoljam, kénytelen leszek felolvasni az 1867: II. törvényczikket, a mely a királyi hitlevélről szól. E törvényczikk 1. §-a ezeket mondja {olvassa): »Szentül és sértetlenül megtartandjuk királyi hatalmunkkal, mások által is meg fogjuk tartatni az 1723: Lós II. törvényczikk által megállapított királyi trónöröklést ; az 1791: II. törvényczikk értelmében teljesítendő koronázást; — Magyarország és társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét.« A királyi hitlevél tehát világosan megmondja, hogy Magyarországnak minden törvényét, minden czikkelyében és záradékában meg fogja tartani és megfogja tartatni; már pedig — a mint kimutattam — az 1867 : X.; az 1791 : XIX. és az 1848 : M. t.-cz. meg van a kormány által sértve, a mennyiben a budgetjogot felhatalmazás nélkül, tehát törvénytelenül igénybe vette. Az 1867 : II. t.-cz. 5. §-ában folytatólag a következőket olvassuk (olvassa): »Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szMünk kegyes hajlamánál fogva a fönn beiktatott összes czikkelyeket, s mindazt, a mi azokban foglaltatik, egyenkint és öszvesen helyeseknek, s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; Ígérvén, s királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot, s társországait, hogy mindezen előre bocsátottakat Magunk is megtartandjuk és bármely rendű és állású alattvalóinkkal is megtartatjuk — a mint