Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-262
262. országos ülés 1903 májas 5-én, kedden. 179 Hont vármegye közönségének feliratát, az elmebetegek elhelyezésére szolgáló intézetek szaporítása végett; Szepes vármegye közönségének feliratát, külön magyar hadsereg létesítése iránt. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Bemutatom a hédervári kerületi tanítóegyesületnek Szabó István, a maroskerületi róm. kath. tanítóegyesületnek Gál Sándor képviselők által beadott kérvényeit, a felekezeti és községi tanítók fizetésének rendezése tárgyában. Hozzácsatoltatnak a tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó kérvényekhez és azokkal együtt nyernek elintézést. BemutatomaSzatmár-Németiben tartottnépgyűlésnek Kossuth Ferencz, az O-Becsén tartott népgyűlésnek Mukits Simon, a Gidófalván tartott népgyűlésnek Báth Endre, a Nagyzerinden tartott népgyűlésnek Lengyel Zoltán, Brogján község polgárainak Zboray Miklós képviselők által beadott kérvényeit, a katonai javaslatok ellen. (Elénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) Letétetnek a ház asztalára és az említett törvényjavaslatokkal együtt nyernek elintézést. A ház'egyúttal elrendeli, hogy kinyomassanak. T. képviselőház! Azt vagyok bátor bejelenteni, hogy Lovászy Márton képviselő ur egy sürgős interpellácziót jelentett be a szalonikii notta-demonstráczió tárgyában. Minthogy a ház egy órakor úgyis áttér a honvédelmi miniszter válaszának meghallgatására, (Zaj a szélsöbaloldalon.) e szerint a honvédelmi miniszter válaszának meghallgatása után a képviselő ur sürgős interpelláczióját megteheti. (Helyeslés.) Következik most a miniszterelnök ur által benyújtott jelentós elintézésére vonatkozó vitának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Mint mindig, ugy a jelen alkalommal is a kötelességérzet az, a mely felszólalásra késztet. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt, t. ház, a miniszterelnök urnak a jelentéséhez hozzászólanék, kettős csalódásról kell először is számot adnom, a mely engem ért, (Halljuk! Halljuk !) és a kettős csalódás reám nézve annyMal inkább kellemetlen, mert tényleg sok illúziómat rontotta le, a melyet a politikai világ egyes faktorai iránt tápláltam. Megvallom, t. képviselőház, hogy az én hitem sok tekintetben naMnak bizonyult. Mert én azt hittem, az volt a meggyőződésem, hogy a mostani törvényenkMüli állapotba, ebbe az exlexbe különösen két faktor nem megy bele. Először nem megy bele a volt nemzeti párt, másodszor nem megy bele a kormány és annak feje, Széll Kálmán ur. Azt, hogy a volt nemzeti párt nem fog belemenni ebbe az ex-lexbe, azon tapasztalataimra alapítottam, a melyeket a múlt időben a nemzeti jogok védelmére a volt nemzeti párt részéről tapasztaltam és felfogásomat, várakozásomat vezette az is, hogy a volt nemzeti pártnak, különösen t. volt vezérének csak csak nem régiben, 1900-ban is olyan előadását hallottuk, a mely minden józan számítás szerint kizárta azt, hogy az ex-lex-állapotba való bemenetelnek ők részesei legyenek. Ugyanis, ha jól emlékszem, 1900-ban, vagy tán 1899 végén, akkor, a mikor az akkori állapotok némileg tisztultak, a ház t. elnöke Jászberényben olyan kijelentéseket tett — sajnálom, hogy nincsen nálam az a hirlap, a mely közölte, csak egyes fragmentumok — hogy a nemzet jövője csak a jogok kiterjesztésével, a politikai és személyes szabadságnak kiépítésével, az 1848diki alakulások nagy hagyományainak folytatásával biztositható. T. képviselőház! Nem tudom elfogadni azt, hogy midőn a t. nemzeti párt belement az ex-lexállapotba és a kormányt támogatja, hogy akkor ez az eljárás a 48-diki átalakulások nagy hagyományainak folytatásával és azoknak biztosításával azonos lenne. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De mindenki a maga politikai álláspontját akkép állapítja meg, a mint azt akarja, én csak röviden kívántam a magam csalódására rámutatni. A második, mondom, az, hogy a kormány és annak feje belement az ex-lex-állapotba. A t. volt kormányelnök ur —• mert éu annak tekintem, — nagy jelszavakkal, a jog, törvény és igazság jelszavával lépett a törvényhozás elé és senki sem hihette azt, hogy a bor vizzé változzék, a világosságból sötétség legyen, hogy a kormány a törvénytelenség, jogtalanság és igazságtalanság álláspontjába zökkenjék bele. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez egy csalódás, a mely mindnyájunkat ért, de én felemlítem, mert engem különösen ért ez a csalódás, és midőn ezt röviden felemlítem, áttérek ezzel a jelentéssel szemben a magam álláspontjának kifejtésére. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Áz kétségtelen dolog, hogy a közjogi téren a jogok két részre oszlanak: felségjogokra és nemzeti jogokra. Az kétségtelen dolog, hogyha a budgetjog nemzeti jog. Kétségtelenné teszi ezt a törvényeknek egész sorozata, a melyeket álláspontom igazolására röviden bátor leszek nem felolvasni, csak ismertetni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Itt van az 1848: M. törvényczikk 6. §-a, a mely következőleg szól (olvassa): »Az évi ülés az utolsó évrőli számadásnak, és következő évi költségvetésnek a minisztérium által leendő előterjesztése, s az irántoki határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik, sem az országgyűlés fel nem oszlathatik,« A 6. §. világosan megmondja tehát, hogy a számadásnak és a költségvetésnek határozottan el kell intézve lennie, tehát elsősorban is az 1848: M. törvényczikk 6. §-a állapitja meg azt, hogy a költségvetés, a btidget-jog nemzeti jog, annak kell ezt gyakorolnia. 23*
