Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

261. országos ülés 1903 május h-én

r hétfőn, 159 Széll Kálmán miniszterelnök. A házhoz van a jelentés intézve, de általam történt az előterjesztés a törvény értelmében! Sebess Dénes: Ezt az ediktumot pedig vissza sem vonhatja az állami számvevőszék megbízása nélkül. Kubik Béla: Osszepakliztak az állami számvevőszékkel. (Mozgás jobbfelöl.) Sebess Dénes: E szerint mindenesetre tárgyalandók az előterjesztések, mert nem vonta azokat vissza a t. miniszterelnök tir, a mennyiben csak a tárgyalás elhalasztását kérte. Elnök: T. képviselőház! Ennek a házszabályvitának, gondolom, könnyen véget vethetünk. A miniszterelnök ur által beadott jelentésre, annak miként való elintézésére nézve a miniszterelnök ur egy indítványt adott be annak idején. Ma azonban nem ugyan a jelentést magát, de ezt az indítványt, a mely a jelentés mikénti elintézésére vonatkozik, a miniszterelnök ur módosította, illetőleg azt a kívánságát fejezte ki, hogy az elintézés módja felett a ház ne tárgyaljon, hanem máskor határozzon. Széll Kálmán miniszterelnök: Máskor határozzon ! Elnök: Ez az egyik tény. A másik tény az, hogy ezen miniszterelnöki jelentés elintézésének módjára nézve még más indítványok is vannak a ház előtt. A miniszterelnök azzal az intenczióval tette mai módositá.sát, hogy a vita tárgytalanná váljék. (Ugy van!) Ez megtörtént volna. ha mindazok, a kik indítványokat adtak be, ehhez az intenczióhoz hozzájárultak volna. Miután ez nem történt, én a magam részéről nem érzek magamban jogot arra, hogy a megindult vitát befejezzem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Valamit csak kell felette csinálni! Szavazzunk! Elnök: A vitát tehát folytatjuk. (Zaj jobbfelől.) Endrey Gyula jegyző: Pap Zoltán! Pap Zoltán: T. képviselőház! Az imént lefolyt házszabályvitából és a napirendből megállapíthattuk, hogy a napirenden áll: intézkedés a miniszterelnök ur által benyújtott jelentés tárgyában. Tulajdonképen ez a kormányzatnak — bocsánatot kérek, én itt saját véleményemet nyilvánítom — egy meggondolatlan cselekedete volt; hiszen nem az a czél a most előfordult bonyodalmas állapotokban, hogy itt irományok, jelentések terjesztessenek elő, hanem a kormány czélja az, hogy felhatalmazást kapjon a kormányzat továbbvitelére. Ennek a képviselőháznak tehát csak egy kötelessége lehet: tárgyalni a felett a kérdés felett : felhatalmaztassék-e a kormány az ügyek továbbvitelére, avagy tagadtassék-e meg tőle a felhatalmazási törvény. Lényegében pedig harczolunk a nemzeti jogokért, tiltakozunk a katonai túlkövctelések ellen és addig, mig ez a póznára tűzött Gessler-kalap a magyar közvélemény elől el nem czipeltetik, itt higgadt, szenvedélyektől ment tárgyalásról, parlamentarizmusról, nem lehet szó, (Igaz! Ugy van!) mert az a kakastollas csákó felébresztette a nemzet öntudatát és nemcsak hogy a katonai túlköveteléseket nem hajlandó immár teljesíteni, de, ha a magyar politikai élet nem indul más irányba, akkor annak a hadseregnek a számára, a mely a hazának nyíltan bevallott ellensége . . . (Mozgás és zaj jobbfelöl.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ohó! Pap Zoltán: . . . egyáltalában nem ad sem katonát, sem pénzt. Ez a nemzeti akarat. Ezzel szemben a kormányzat képviseli a katonai akaratot. A két akarat összeütközött, egyiknek buknia kell, de a melyik bukik, az nem lehet a nemzet akarata, (ügy van! a szélsííbaloldalon.) Mielőtt a t. miniszterelnök ur jelentésének lényegét bírálnám, (Halijaid Hall juh!) engedje meg a t. ház, hogy bár nincs szándékomban ezt az alkalmat kihasználni arra, hog}

r katonai vitát provokáljak és katonailag vitázzam, mégis már expozicziómnál fogva tisztázzam azt a kérdést, a mely miatt az állapotok zavarosak. Kubik Béla: Megérdemelné, hogy egy hétig tárgyaljuk! (Elénk derültség.) Pap Zoltán: Az 1867 : XII. t.-cz.-nek ama kifejezése: »magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része,« valami, a mi meg van nevezve. (Halljuk I Halljuk!) Mikor az 18G7: XII. t.-cz. magyar hadseregről beszél, hár kizárja az önálló magyar hadsereget, akkor a magyar hadsereget, mint ilyent akarja statuálni és ennek a hadseregnek a magyarság minden attribútumával fel kell ruházva lenni, habár nem önálló magyar hadsereg is. Akkor a t. többségnek és kormánynak igaza volna ebben a kérdésben, ha a törvény igy fejezte volna ki magát: az összes hadsereg magyar része, mert akkor nekünk nem volna jogunk vitázni és azt követelni, hogy az 1867 : XII. t.-cz. életbe léptettessék. Jól tudták azok a törvényalkotók, hogy mit akartak. (Zaj a jobbotdalon.) Majd rá fogok térni később tételes idézetekkel, hogy a nemzeti akarat az volt: magyar hadsereget alkotni, nem pedig az összes hadsereg magyar részével számolni és azt idegen parancsnokság alá helyezni. Hogyha a nemzet ezt akarta volna, ha az 1867. évi törvényhozók ezt akarták volna, akkor, mint mondám, ugy vették volna ezt be a törvéoy szövegébe, hogy a hadsereg magyar része. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy tételemnek megfelelően vonhassam le konzekvencziáimat és vezethessem tárgyalásom fonalát, nézzük az 1867 : XII. törvényczikknek egy másik kitételét is, a melyben ki van mondva, hogy az ujonczmegajánlásnak jogát nemcsak, hanem még az ujonczmegajánlás feltételeit is magának tartja fenn a nemzet. (Felkiáltások a jobboldalon: A tárgyhoz beszéljen!) Megmondom, hogy mit értek ez alatt, hogy ujonczmegajánlás feltételei. (Felkiáltások a jobboldalon: A tárgyhoz beszéljen! Most nem a katonai javaslatok