Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-260
150 260. országos ülés 1903 május 2-án, szombaton. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak keljüket elfoglalni és nyugodtan lenni, mert még interpellácziók is lesznek. (Halljuk! Halljuk !) A hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjére ki volna tűzendő az irományok előterjesztése, és e közben intézkedés a miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában, azután az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 3 902 : XXM. t.-cz. hatályának 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, Elfogadja ezt a t. ház? (Helyeslés.) Ha a t. ház ebbe belenyugszik, ezt határozatilag kimondom. Következnek az interpellácziók és pedig Gabányi Miklós t. képviselő ur interpellácziója a honvédelmi miniszter úrhoz. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbal-oldalon; Holnap!) Méltóztassanak helyüket elfoglalni, (Zaj.) Csendet kérek; kérem, 'méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon. (Zaj a középen.) Csendet kérek a középen. (Felkiáltások: Helyre! Helyre!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. (Zaj.) Csendet kérek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Holnap! Nagy zaj.) Csendet kérek a jobboldalon. (Nagy zaj.) Csendet kérek a baloldalon és egyaránt. (Zaj a szélsäbaloldalon. Felkiáltások: Holnapután 1 ) Kérem Pozsgay képviselő urat, ne méltóztassék mindig az elnöki dolgokba beavatkozni. Gabányi képviselő urnak van joga interpellálni. Gabányi Miklós: A honvédelmi miniszter úrhoz interpellálok; sajnálom, hogy nincs itt, mert attól tartok, hogy a mennyiben a kormány végvonaglásában van és életének perczei meg vannak számlálva, talán választ se kapok erre soha. (Mozgás a jobboldalon.) Én ezt a zárt levelezőlapot kaptam még márcziusban, mely igy szól: Nagyságos képviselő ur, kedves hazámfia! (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gabányi Miklós: Ezek örülnek az ex-lexnek ós az ország koldusságának, mert mindennek nevetnek. Kende Péter: A nagyságos czimen nevetnek. Gabányi Miklós: ITgy irják. Én nem arrogálom magamnak e czimet, én népképviselő vagyok, és jobb szeretem, ha azt mondják nekem, hogy ]3olgártárs; de ugy irják, a hogy felolvastam. Én nem szenvedek olyan rangkórságban, mint önök. (Derültség balfelöl.) E levelezőlapban azt irják: » Minthogy nagyságod holnap, azaz 1903. márczius 26-án fog felszólalna — mert akkor szóltam a rendőri brutalitások ügyében — »kérnők felszólalásába azt is befoglalni, avagy a honvédelmi miniszter urat meginterpellálni, hogy tudomása van-e arról, hogy az összes katonai zenekaroktól, illetőleg zenetisztektől vagy karmesterektől az öszszes magyar darabokról szóló hangjegyfüzeteket, kottákat elkobozták és még van tiltva ezután magyar darabokat kívülről is játszani, kottákból pedig nem játszhatnak. Magyar érzelmű emberek lévén stb.« Ezért intézek interpellácziót a honvédelmi miniszter úrhoz. Nem interpelláltam eddig azért, mert meg akartam győződni, hogy csakugyan megtörtént dolog-e, hogy elkobozták ? Én tehát az ezredeknél és a katonai zenekarokban több egyént szólítottam meg azzal Szatmáron, Budapesten és Aradon, hogy igaz-e, hogy elkobozták a hangjegyeket és azt mondták, hogy: elkobozták, nem szabad játszani. Nyegre László: Dehogy nem, hisz a Margitszigeten a himnuszt játszották tegnap! Gabányi Miklós : Akkor visszaadták! (Derültség jobbfelöl.) Egyébiránt, ha ez bebizonyosodik, nagyon helyes és jó lesz. Azon csodálkozom, hogy most történik, mikor már oly messze vagyunk a Bach-korszaktól és a mikor azok a katonai zenekarok, a melyek olyan sokba kerülnek az országnak, hogy Magyarországon csak német darabokat szabad játszani, különösen pedig Budapest fő- és székvárosban, Magyarországnak szMében, hiszen még a 70-es években, a mikor a Bach-korszak még közelebb volt, szabad volt magyar darabokat játszani és most, csak azért, hogy a magyart jobban boszanthassák, ezt megtiltják. Mibe kerülnek, t. h katonai zenekarok Magyarországon? Az összes zenekarok 2,400.000 koronába kerülnek, s ezeknek szeptembertől májusig semmi dolguk sincs. Májusban is csak annyi a dolguk, hogy midőn az ezred taktusexerczirozásra kMonul, kikíséri azt az exerczirplatzra. Ezenkívül akkor van dolguk, midőn a nagygyakorlatok alkalmával az ezredekkel mennek, s visszajönnek. Az összes pénz, melyet kapnak, nem nekik, hanem az u. n. bandakasszába jut; de nekik is jólesik, ha keresnek, mert nagyobb részük családos ember, a ki nem 5 — 6 évig szolgál. Ha most eltiltják Magyarországon, hogy magyar darabokat játszhassanak, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem tiltják el!) akkor hogy menjen az ember szívesen magyar vendéglőbe, mikor ott neki német darabokat játszanak ? Münnich Aurél : A Rákóczi-indulót is játszák! Gabányi Miklós: Azt kérdezem tehát a a honvédelmi miniszter úrtól, hogy van-e neki erről tudomása, vagy nincs? Münnich Aurél: Nincs. Gabányi Miklós: Ha nem történt meg, annál jobb ! Interpelláczióm ez (olvassa): Interpelláczió a honvédelmi miniszter úrhoz : Van-e tudomása a honvédelmi miniszter urnak arról, hogy múlt hó elején ugy az összes gyalogsorezredek, valamint az összes honvédségi zenekaraitól a magyar dalokról szóló hangjegye-
