Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-260
2bű. országos ülés Í903 május 2-án, szombaton. 149 Rakovszky István: No? Visontai Soma : T. képviselőház! Azt hiszem, (Halljuk! Halljuk.') hogy nem a t. képviselőház .. . (Zaj. (Habjuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Visontai Soma: ... van hMatva arra, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy Barta Ödön t. képviselő ur határtalan önhittségéből és elbizakodottságából fakadó (Igaz! XJgy van ! a baloldalon. Ellenmondás a jobb- és a szélsöbaloldalon,) sértéseit itt a ház előtt elintézzük. (Halljak! Halljuk!) Nézetem szerint, t. képviselőház, itt mindenkinek készen kell lennie arra, hogy a mennyiben valamit tesz vagy valamely tekintetben fellép, hogy a politikai bírálatot elbirja és elviselje. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én tehát mély felháborodással (Halljuk! Halljuk!) utasítom vissza azokat a személyes inzultusokat, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a melyeket Barta Ödön t. képviselő ur azért látott jónak ellenem intézni, hogy ezzel elterelje a t. képviselőháznak és különösen az ellenzéknek figyelmét a dolog érdeméről. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur nem figyelte meg jól mindazokat a feltevéseket, a melyekből kiindultam, a mikor az ellenzék feladatát ecseteltem. Azt mondtam, hogy ha az egyik oldalról én megvonom, — és akkor magamról beszéltem, — a kormánytól azt a lehetőséget, hogy tovább kormányozzon, másrészről pedig megadom, — már mint én, — a lehetőséget, hogy tovább kormányozzon az alkotmány szurrogátumát képező eszközökkel: akkor joggal feltételezheti bárki is, hogy én egyik oldalon népszerűséget keresek (Ugy van! a baloldalon.) nemzeti vívmányok hangoztatásával, másik oldalon pedig a hatalomhoz simulok. (Mozgás.) Ha Barta Ödön t. képviselő ur ezt magára veszi . . . (Zaj. Elnök csenget) Vészi József: Megfordított Meyerbeer. Most két zsidó verekszik és Rakovszky csinálja hozzá a muzsikát. Barta Ödön: Meg voltam nevezve. Elnök (csenget): Csendet kérek! Visontai Soma: Ha Barta Ödön t. képviselő ur ezt magára veszi, mert épen ő volt ebben az esetben az, a ki indítványt tett, a mely ehhez a felfogáshoz, ha elfogadtatik, legközelebb áll, akkor csak sajnálatomat fejezem ki, mert akkor, ugy látszik, hogy e szavak őt találták, a mire nézve természetesen ő a leghMatottabb biráló, mert saját lelkületét, saját érzületét és felfogását ő ismeri legjobban. (Igaz! a baloldalon.) Egyet azonban jegyezzen meg a t, képviselő ur. (Halljuk! Halljuk !) HMatkozzék ő bárhogy is parlamenti és politikai múltjára, én ezzel nem fogok sok időt igénybe venni, én nem hMatkozom rá, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mert azt hiszem, hogy a t. ház egész eddigi működésem folytán ez alól felment. (Helyeslés a baloldalon). De egyre kell mégis megjegyzést tennem : arra, a mi a mandátum hajhászására vonatkozik. Erre már kell felelnem. Az eset érdekessége az, hogy én tulajdonképen akkor, a mikor Gyöngyös városában meg lettem választva, tehát mikor én a mandátumot szereztem, nem voltam Kossuth-párti, tehát, ugy látszik, nem a Kossuthpártiság eszközével hódítottam ' a mandátumot, a mint azelőtt sem és a mint talán Újvidéken sem. Én a mandátum szerzése után bizonyos körülmények közt átléptem az Ugron-pártba, mert hiszen Ugron Gábor és többi ''barátaim is annak a kisebb pártnak, a mely keletkezett, egyelőre nem voltak tagjai. Ebből is méltóztatnak tehát látni, hogy Barta Ödön urnak szavai minő szavahihetőségre tarthatnak igényt. (Mozgás jobbról.) De én nem akarok ezen a téren a ház előtt tovább diskurálni, még csak azt akarom megjegyezni, hogy valamint a t. képviselő urazt mondja, hogy az én szavaim őt a további politikai működésére nézve hidegen hagyják, ugy legyen meggyőződve, hogy én is az én további politikai magamtartására és bírálatomra nézve semmiféle terrorisztikus fellépéssel még az ő részéről sem hagyom magamat elrettenteni. Különben én csak azt látom, hogy a t. képviselő ur a nélkül, hogy az én beszédemet mélyebben bírálta volna és mélyebben kutatta volna, vájjon beszédem egyikmásik része mennyiben vonatkozik az ő személyes tényeire, már engem támadott. Engedelmet kérek, de ugy látszik, hogy e ténye igen erős honorálást talál abban a helyeslésben, elismerésben és tapsban, melyben a t többség most őt részesiti. (Felkiáltások j'óbbjelöl: Önnek meg a néppárt tapsol. Nagy zaj.) Egyébiránt kijelentem, hogy felszólalásomnak czélja nem az, hogy Barta t. képviselő urat épen az ő személyében támadjam, hogy én ezen nagy nemzeti küzdelemben, melyben az ellenzék van, épen az ő személyét állítsam előtérbe és az ő személyét támadjam. Azt hiszem, ez nem is lehet az én feladatom, nem is lehetett czélom, hiszen sokkal magasabban állnak azok az érdekek, sokkal magasabban állanak azok a feladatok, melyek az ellenzéket foglalkoztatják, semhogy én az ő személyét kívántam volna támadni. Másrészt pedig semmiféle pártállás és semmiféle pártban való helyet foglalás nem tántoríthat és nem is tántorított el, sőt nem is fog eltántorítani engem, hogy akkor, mikor ilyen erőteljes küzdelem folyik a kormánypárt és az ellenzék közt, a mikor ilyen erős nemzeti érdekek domborodnak ki, csak azért, mert az én felszólalásom a képviselőtársam személyét érinti, lemondjak a nemzeti jogok védelméről. (Zaj a szélsöbaloldalon. Derültség jobbfelöl.) Elnök: Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, javaslatot teszek a legközelebbi ülés napirendjére nézve. A hétfőn d. e. 10 órakor kezdődő ülés napirendjére ki volna tűzendő . . . (Zaj.)
