Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

140 260. országos ülés 1903 május 2-án, szombaton. továbbra is vinni azon princzipium alapján, hogy birja a többség és a korona bizalmát. Ez nem megoldás Magyarországon. Magyar­országon nincsenek még nemzetileg berendezke­dett intézmények; sajnos, dinasztiánkról sem mondhatjuk el ezt minden tekintetben. Alkot­mányos berendezkedésünk sem állta ki a tüz­próbát; nekünk tehát elsőrendű törekvésünk­nek kell lenni a kormánynyal szemben, hogy álljon az nemzeti alapon, az alkotmányosságnak rég kiforrott törvényes alapján. (Élénk tbtszés a baloldalon.) És ha ezt megtagadja, méltán kihívja az egész ellenzéknek és az egész nem­zetnek méltó támadását és mi a támadásról le nem fogunk mondani mindaddig, a mig a tör­vényes rend ebben az országban ismét eló' nem áll. (Hosszantartó élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Most az elnöki előterjeszté­sek és irományok tárgyalása következik. Tekintettel azonban arra, hogy a házsza­bályok 197. §-a megkMánja, hogy szerdán és szombaton az indítvány- és interpellácziós-köny­vek felolvastassanak, mert ír aguk a házszabá­lyok megjelölik a napot, a melyen ezek előtér­jesztendők: azt hiszem, a t. ház egyhangú bele­egyezésével találkozom, a midőn kimondom, hogy mielőtt az irományok előterjesztésére átmennénk, először a házszabályok által előirt ezen köteles­ségünknek tegyünk eleget. (Altalános helyeslés.) Az indítvány- és interpellácziós-könyvek fel­olvasása után fel fogom tenni a kérdést, hogy ma kívánja-e a t. ház az interpellácziók elmon­dását és a napirendre kitűzött kérvények tár­gyalását : igen. vagy nem ? (Egy hang a szélsö­baloldalon : Nem!) Bocsánatot kérek, majd azután teszem fel a kérdést. Most kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítvány- és interpellácziós-könyvcket fel­olvasni. Dedovics György jegyző: Jelentem a t. ház­nak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegy­zés nincs. Az interpellácziós-könyvbe be vannak je­gyezve: Gabányi Miklós, a katonai zenekarok­tól elkobzott magyar dalok hangjegyei tárgyá­ban, a honvédelmi miniszterhez, Pozsgay Mik­lós, a bogyiszlói Duna-part kikövezése tárgyá­ban, a földmMelésügyi miniszterhez, továbbá Sebess Dénes, a kezdi választókerületben a választópolgárok zaklatása tárgyában, a belügy­miniszterhez, és Vértan Endre, az ujtordai ev. ref. klérus-alapnak idegen czélra fordítása tár­gyában a vallás- és közoktatásügyi minisz­terhez. Elnök: Ezek alapján vagyok bátor a t. házat megkérdezni, hogy hány órakor kMan az interpellácziókra áttérni, (Félkiáltások: Egy órakor.) vagyis, tekintve, hogy a kérvények ötö­dik sorjegyzékének folytatólagos tárgyalása is ki van mára tűzve, a kettőre nézve kombinatMe kérdem, hogy hány órakor kMan a t. ház a kérvények és interpellácziók tárgyalására át­térni? Lengyel Zoltán képviselő ur kMan szólni. Lengyel Zoltán: A kérvények tárgyalása a mai ülés napirendjére ki van tűzve, ennélfogva a ház határozatától függővé nem tehető, hogy tárgyaltassanak-e? (Felkiáltások jobbfelöl: Mikor tárgyaljuk ? Arról van szó '.) Tizenkettőkor! (Felkiáltások jobbfelöl: Azt nem lehet! Tizen­kettő már elmúlt!) Elnök: Én azt hiszem, a kérvényekre fél egy órakor, az interpellácziókra fél kettőkor tér­jünk át. (Helyeslés.) Belenyugszik a ház ? (Bele!) Ezt tehát határozatul kimondom. Endrey Gyula jegyző: Visontai Soma ! (Fel­kiáltások a szélsöbaloldalon : Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Endrey Gyula jegyző: Visontai Soma! (Fel­kiáltások a szélsöbaloldalon: Nem vagyunk negyvenen!) Elnök: Méltóztassanak nyugodtan lenni, én a tanácskozás megnyitása előtt meggyőződtem arról, hogy jelen van negyven képviselő. Tehát Visontai képviselő urat illeti a szó. Visontai Soma: T. ház ! A kormány felelő­sége nem ott kezdődik, hogy egyes javaslatokat a többségnek számszerinti erejével hogyan hajt keresztül a házban. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kormány felelősége ott kez­dődik, hogy mily tanácsokkal látja el a korona viselőjét. A felelőség súlya akkor nehezedik reá, a mikor kötelességszerűen irányítja az országnak kormányzását, a parlamentnek vezetését. Tehát Széll Kálmán igen t. miniszterelnök urnak fe­lelősége sem ott csúcsosodik ki, a mint ő az imént beszédében mondta, hogy ő elvállalta a felelőséget azért, hogy a szerinte is nehéz szív­vel vállalt katonai javaslatokat a többség szám­szerinti súlyával keresztülkergeti a házban. Az ő felelősége ott kezdődik és ott domborodik ki, hogy az alkotmányos királynak tanácsokat osz­togat a kormányzat további vitelére és a törvény­hozás további működésére. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most azt kérdjük mi, vájjon a t. miniszterelnök ur, mikor az ő tanácsával előállt, felvilágositotta-e a véderő-ja­vaslatokkal szemben az uralkodót, felvilágosi­totta-e az ország helyzetéről és a parlament munkarendjéről? (Ugy van! Ugy van! Ez a kérdés! a szélsöbaloldalon.) Felvilágositotta-e a királyt arról, hogy akkor, a mikor a költség­vetés is hátra van, és a mikor a király saját akaratából és a népnek óriási közterhei mellett a czMillistát is emelni kell, mikor a kiegyezés is elintézésre vár és a mikor a beruházási ja­vaslatokat is, mint az esőt a kiszáradt föld, ugy

Next

/
Thumbnails
Contents