Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

260. országos ülés 1903 május 2-án, szombaton. 139 Bocsánatot kérek, 35 évi többség munkája áll előttünk; 35 év békéje kínálkozott a többség részére és sohasem történt még csak kísérlet sem a nemzet jogainak érvényesítéséért. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Midőn a többség igy cselekszik, akkor kell, hogy a kisebbség vegye a kezébe a fegyvert és a parlamenti kereteken belül legalább azzal iparkodjék keresztülvinni és érvényesíteni a nemzet jogait. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) De azt lehet mondani, hogy az ex-lex előidézése még sem volt talán szükséges, mert megmaradhattunk volna csupán a nemzeti követelések terén. De annyit jelentett volna-e az, ha mi megszavazzuk, illetőleg átengedjük az indemnitást, hogy ezzel átmegyünk az államélet elengedhetetlen viteléhez szükséges javaslatok tárgyalására is? Az államélet megköveteli azt, hogy rendes költségvetés legyen, hogy megszavazott ujonczok legyenek, hogy normális menetet vehessenek a közügyek. De ha meglett volna az indemnitás, akkor a kormány ezeket a javaslatokat vitte volna-e keresztül? Nem akarja-e az államéletet továbbra is megakasztva tartani, nem erőltette volna-e a katonai követelések keresztülhajt ásat, a ruely nyugtalanságot és izgalmat keltett ebben az országban. Ha mi azt mondottuk, hogy nem adjuk ^hozzájárulásunkat, csakis az államélet rendes menetéhez szükséges javaslatok letárgyalásához, ezzel azt akartuk kifejezni, hogy a hatalmat krizis elé állitsuk, hogy vagy lássa be, hogy az államélet rendes menetét megakasztania nem lehet, vagy pedig ha el van reá szánva, akaszsza azt meg mielőbb, de krízisben az országot hónapokon keresztül ne tartsa. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) A nemzetnek nem az áll érdekében, hogy a miniszterelnök ur megmaradjon a türelem határaiban hónapokon keresztül, hanem az, hogy a krizis bekövetkezzék néhány héten belül, hogy az állami élet rendes menete további fennakadást ne szenvedjen. Az országra nézve nem az bir előnynyel, hogyha minden más szükséges javaslat félretétetik, hanem kívánatos az, hogy a kormány életének és más kormányok életének is koczkáztatásával az állami élet rendes menetébe terelődjék vissza, ez pedig csak azáltal lehetséges, ha maga a hatalom állíttatik krizis elé, hogy vagy hajoljon meg a nemzeti kívánalmak előtt, vagy pedig lépjen az erőszakoskodások terére, arra az útra, a mely Magyarországot a védelemnek és az önvédelemnek is más útjára tereli. (Tetszés a szélsöbaloläalon.) Sréter Alfréd: A kisebbségi erőszak proklamálása, az helyes! Holló Lajos: Épen azoknak, a kiknek a vágya és törekvése az, hogy Magyarország a dinasztiának és a nemzetnek teljes egyeértésével és teljes összeforrásával boldoguljon, kellene arra törekedniök, hogy mindezek a veszélyes kérdések eltávolíttassanak a nemzet gondolkozásából és érzelmeiből, hogy ne rakódjék le olyan elkeseredési anyag, a mely, a mikor nehéz idők fognak következni a monarchiára és a dinasztiára, ezt a nemzetet esetleg végzetes lépésekre fogják ragadni. Nekünk az a törekvésünk, hogy épen a békének és az alkotmányosságnak az idejét használjuk fel arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldásra vezessük és a dinasztiát és a nemzetet érzelmeikben, egymáshoz való vonzódásukban közelebb vigyük. (Elénk tetszés a szélsobaluläalon.) Mindezekkel a kérdésekkel szemben előttem a többségnek, a kormánynak és a parlamentarizmusnak az előnyei semmiségek, mert az egyedüli czél, a nemzet szolgálata, a nemzeté, a mely oly magasságban van mindnyájunk fölött, és olyan fenséges erőben jelentkezik lelki szemeink előtt, hogy el lehet mondani, a mit Madách mondott a Teremtő szavára: »Porba ember, előttem nincsen nagyság!« Nincsen kormány, nincsen többség, nincsen parlamenti elv, csak egyedül a nemzetnek van joga és érdeke. {Elénk tetszés a szélsöbaloläalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Es ki határozza meg ? Holló Lajos: Ha azt akarja a kormány szolgálni, ha együtt akar a nemzettel érezni, akkor egy ilyen krizis elé nem szabad oda vinni könnyen és könnyelműen a nemzetet, hanem oda kell állani a hatalom elé és azt mondani: itt van a törvény, itt vannak a nemzetnek jogai, itt vannak az állam szuverenitásból folyó elévülhetetlen követelmények, ezeknek érvényesitésétől függ Magyarországon a jogrend, a j>arlamentáris államnak az uralma; tedd meg ezt, mert különben saját léted, a törvényesség alapjai veszélyeztettetnek és tétetnek koczkára. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Én azt hiszem, hogy a kormány elmulasztotta ezt megtenni, és azt hiszem, hogy a kormány Magyarországot törvény- és alkotmányellenes térre sodorta, a mikor törvényhozási felhatalmazás nélkül rendelkezik a közjövedelmek felett. Ez nem törvényen kMüli állapot, vagy törvény nélküli állapot, a mint önök mondják, hanem ez az alkotmány legsarkalatosabb intézkedéseibe ütköző állapot, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) mert Magyarországnak századokon keresztül legfontosabb és sarkalatos törvénye volt, hogy országgyűlési felhatalmazás nélkül adót beszedni és felhasználni semmiképen nem szabad. Állhat itt a törvényhozás, állhat a kormány is, de az utóbbi nem áll alkotmányos alapon, és nem áll parlamentáris alapon. Ennek a következtében egy alkotmányos érzületű kormány a mai helyzetet el nem fogadhatja bázisa alapjául, hanem ott hagyja helyét, hogy a hatalom más eszközöket használjon fel czéljai elérésére. (Elénk tetszés a szélsöbaloläalon.) Ez a felfogásom a mai helyzetről és én semmikép sem tartom igazoltnak és jogosultnak a kormány azon kijelentéseit, hogy ő kész megmaradni helyén és kész az ország kormányzását is*