Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

138 %0. országos ülés 1903 t. képviselőház, nem lett mássá Magyarorszá­gon, mint egy expedienssé, arra a czélra, hogy a hatalom a maga eszközeit a kormányzat czél­jaira minél simábban, és minél nagyobb meg­rázkódtatások nélkül érhesse el. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 30 év óta látjuk mi ezt és ha most nem akarunk ahhoz hozzájárulni, hogy a többség ezen jogát ujolag arra használhassa fel, hogy ujabb eszközöket szolgáltasson a hatalomnak rendelkezésére, ez nem fellázadás a parlamen­táris rendszer ellen, hanem a nemzeti jogok érvényesítése mellett egyúttal ennél az álarczos parlamentarizmusnak is a megtörése, (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) a mely közös czél együttes szolgálata által érhetjük csak el a nemzet érdekeinek előmozdítását. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem csak azt hiszszük mi, hogy a legalitás áll a mi álláspontunk mellett, hanem a politikai eszélyességnek követeiménjeit is köve­teljük álláspontunk részére. Mi nem fogadjuk el, hogy itt a kisebbség makacssága áll szem­ben a többséggel, hogy mi itt erőszakolunk olyan dolgokat, a melyek a mai időben, a mostani körülmények között eszélyesen, helyesen nem volnának erőszakolhatok. Először is, t. képviselőház, ezt a dolgot át­tenni egy későbbi küzdelemnek tárgyává azért nem lehetséges, mert épen most álltak elő ezek az uj követelések a kormány részéről és az ellenzék nem teheti azt, hogy megengedje, hogy ez a méreganyag felszívódjék előbb a nemzet testébe, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) hogy csak akkor, a mikor már mindent elfogadtunk, mikor megszavaztuk az ujonczlét­szám felemelését, megállajutottuk az uj hadilét­számot, midőn már ezt mind megállanitottuk, mikor ezt mind felemésztette a nemzet szerve­zete, akkor álljunk elő ezekkel a nemzeti köve­telésekkel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És egy másik szempont, t. képviselőház, az, hogy a mi szemünk is nyitva van az európai viszonyokkal szemben. Nem csak önök látnak veszélyeket, mi is látunk veszélyeket, a melyek a nemzeti létet koczkáztatják. Látjuk azt, hogy a körülöttünk álló kisebb nemzetek a mi korunk­ban, az utolsó évtizedekben nyerték el állami önállóságukat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) E korban töltötték meg nemzeti tartalom­mal nemcsak dinasztiájukat, nemcsak a hadse­reget, hanem állami életüknek egész körét, és ezen szervezettel, ezen felélesztett nemzeti erővel állanak körülöttünk, azon állammal szemben, a kik idegen nemzetiségekkel vagyunk telítve, a melyek azon külső államok attrakeziója alatt állanak. Ebben az időben hihetetlen mulasz­tást követne el az, aki a nemzeti harezot most fel nem venné, mert ez nemzeti létünk ellen képezne támadást. (Elénk éljenzés és helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez a hang az igazi, nem a mit Széll Kálmán mondott!) május 2-án, szombaton. A miniszterelnök ur most is azt mondta, hogy ő azon követeléseknek az alapján áll, a melyeket a katonai kormány elébe terjesztett, s azokat időszerüknek, helyeseknek és sürgőseknek itéli meg. Hát én hMatkozom ezzel szemben a történetnek egy másik fázisára, a midőn a nem­zet elé szintén oda lett állítva, hogy sürgős ve­szélyek állottak elő: a mikor a dinasztia kívánta a nemzettől a hadi erő szaporítását, hangsúlyozta ennek sürgős voltát, a midőn Mária Terézia alatt az összes európai hatalmak mind megtá­madták a monarchia létét. Akkor is sürgősek voltak ezen követelések, és a nemzet ezen sürgős követelésekkel szemben mégis elsősorban nem­zeti kívánalmait kodifikálta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem utasította el a kor­mányt ezen követelések teljesítése tekintetében, de nem is állt rá arra, hogy, habár az ellenség csakugyan az ország határán állott, vakon tel­jesítse ezen követeléseket, hanem követelte első­sorban az állami sérelmeknek egész terén az orvoslást, és törvényeket alkotott, a melyeket ez irányban a nemzet kMánt, s a melyeket saját jogainak védelmére szükségeseknek tartott. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem azt mondjuk mi, hogy a miniszterelnök ur adja fel az állás­pontját, hogy ezen követeléseket, a melyeket he­lyeseknek és szükségeseknek ítél meg, ejtse el. Mi azt mondjuk, hogy egyúttal vegye fel lelkébe ezeket a nemzeti követeléteket is, a melyek idő­szerűek, a melyek a törvényből folynak, és királyi esküben és hitlevelekben nyertek szentesítést. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ez, t. képviselőház, a politikai eszélyes­ségnek határait más tekintetben nem lépi túl. Mert azt nem lehet mondani, hogy ezen köve­telések most egyszerre és erőszakosan jöttek elő­térbe, hogy azok tülnagy tartalmat ölelnek fel. Ez a tényekkel szintén ellentétben áll. Mi nem állítjuk fel azon követelményeket, hogy az egész önálló magyar nemzeti állam kiépíttessék, még csak a hadi szervezet tekintetéből sem. Mi nem állítjuk feb azon követeléseket sem, melyeket a 67-es törvények alapján kellene kívánnunk a közös miniszteri szervezetek dualizálása, a kül­ügyi szervezet dualizálása szempontjából. Mi egyedül csak azt állítjuk fel, a mit saját hatá­rainkon belül, Magyarország területén belül az állami szuverenitás szempontjából kell meg­követelnünk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen követelmények oly mérsékeltek, az állam nyelvének és jelvényeinek érvényesülése oly minimális, hogy ha ezek nélkül egy nemzedék megajánl ujabb követeléseket, megajánl ujabb áldozatokat, lemond egyszerűen létének és életé­nek feltételeiről, és kishitüségének és gyávaságának adja tanújelét. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják önök és a t. miniszterelnök ur, hogy bocsássuk mi ezt a többség kiküzdé­sére: majd a mikor időről-időre ennek szükségét látják, foglalkozni fognak ezen dolgok előbbre­vi telével.

Next

/
Thumbnails
Contents