Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

138 %0. országos ülés 1903 t. képviselőház, nem lett mássá Magyarországon, mint egy expedienssé, arra a czélra, hogy a hatalom a maga eszközeit a kormányzat czéljaira minél simábban, és minél nagyobb megrázkódtatások nélkül érhesse el. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 30 év óta látjuk mi ezt és ha most nem akarunk ahhoz hozzájárulni, hogy a többség ezen jogát ujolag arra használhassa fel, hogy ujabb eszközöket szolgáltasson a hatalomnak rendelkezésére, ez nem fellázadás a parlamentáris rendszer ellen, hanem a nemzeti jogok érvényesítése mellett egyúttal ennél az álarczos parlamentarizmusnak is a megtörése, (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) a mely közös czél együttes szolgálata által érhetjük csak el a nemzet érdekeinek előmozdítását. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) De nem csak azt hiszszük mi, hogy a legalitás áll a mi álláspontunk mellett, hanem a politikai eszélyességnek követeiménjeit is követeljük álláspontunk részére. Mi nem fogadjuk el, hogy itt a kisebbség makacssága áll szemben a többséggel, hogy mi itt erőszakolunk olyan dolgokat, a melyek a mai időben, a mostani körülmények között eszélyesen, helyesen nem volnának erőszakolhatok. Először is, t. képviselőház, ezt a dolgot áttenni egy későbbi küzdelemnek tárgyává azért nem lehetséges, mert épen most álltak elő ezek az uj követelések a kormány részéről és az ellenzék nem teheti azt, hogy megengedje, hogy ez a méreganyag felszívódjék előbb a nemzet testébe, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy csak akkor, a mikor már mindent elfogadtunk, mikor megszavaztuk az ujonczlétszám felemelését, megállajutottuk az uj hadilétszámot, midőn már ezt mind megállanitottuk, mikor ezt mind felemésztette a nemzet szervezete, akkor álljunk elő ezekkel a nemzeti követelésekkel. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És egy másik szempont, t. képviselőház, az, hogy a mi szemünk is nyitva van az európai viszonyokkal szemben. Nem csak önök látnak veszélyeket, mi is látunk veszélyeket, a melyek a nemzeti létet koczkáztatják. Látjuk azt, hogy a körülöttünk álló kisebb nemzetek a mi korunkban, az utolsó évtizedekben nyerték el állami önállóságukat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E korban töltötték meg nemzeti tartalommal nemcsak dinasztiájukat, nemcsak a hadsereget, hanem állami életüknek egész körét, és ezen szervezettel, ezen felélesztett nemzeti erővel állanak körülöttünk, azon állammal szemben, a kik idegen nemzetiségekkel vagyunk telítve, a melyek azon külső államok attrakeziója alatt állanak. Ebben az időben hihetetlen mulasztást követne el az, aki a nemzeti harezot most fel nem venné, mert ez nemzeti létünk ellen képezne támadást. (Elénk éljenzés és helyeslés a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez a hang az igazi, nem a mit Széll Kálmán mondott!) május 2-án, szombaton. A miniszterelnök ur most is azt mondta, hogy ő azon követeléseknek az alapján áll, a melyeket a katonai kormány elébe terjesztett, s azokat időszerüknek, helyeseknek és sürgőseknek itéli meg. Hát én hMatkozom ezzel szemben a történetnek egy másik fázisára, a midőn a nemzet elé szintén oda lett állítva, hogy sürgős veszélyek állottak elő: a mikor a dinasztia kívánta a nemzettől a hadi erő szaporítását, hangsúlyozta ennek sürgős voltát, a midőn Mária Terézia alatt az összes európai hatalmak mind megtámadták a monarchia létét. Akkor is sürgősek voltak ezen követelések, és a nemzet ezen sürgős követelésekkel szemben mégis elsősorban nemzeti kívánalmait kodifikálta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem utasította el a kormányt ezen követelések teljesítése tekintetében, de nem is állt rá arra, hogy, habár az ellenség csakugyan az ország határán állott, vakon teljesítse ezen követeléseket, hanem követelte elsősorban az állami sérelmeknek egész terén az orvoslást, és törvényeket alkotott, a melyeket ez irányban a nemzet kMánt, s a melyeket saját jogainak védelmére szükségeseknek tartott. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem azt mondjuk mi, hogy a miniszterelnök ur adja fel az álláspontját, hogy ezen követeléseket, a melyeket helyeseknek és szükségeseknek ítél meg, ejtse el. Mi azt mondjuk, hogy egyúttal vegye fel lelkébe ezeket a nemzeti követeléteket is, a melyek időszerűek, a melyek a törvényből folynak, és királyi esküben és hitlevelekben nyertek szentesítést. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És ez, t. képviselőház, a politikai eszélyességnek határait más tekintetben nem lépi túl. Mert azt nem lehet mondani, hogy ezen követelések most egyszerre és erőszakosan jöttek előtérbe, hogy azok tülnagy tartalmat ölelnek fel. Ez a tényekkel szintén ellentétben áll. Mi nem állítjuk fel azon követelményeket, hogy az egész önálló magyar nemzeti állam kiépíttessék, még csak a hadi szervezet tekintetéből sem. Mi nem állítjuk feb azon követeléseket sem, melyeket a 67-es törvények alapján kellene kívánnunk a közös miniszteri szervezetek dualizálása, a külügyi szervezet dualizálása szempontjából. Mi egyedül csak azt állítjuk fel, a mit saját határainkon belül, Magyarország területén belül az állami szuverenitás szempontjából kell megkövetelnünk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen követelmények oly mérsékeltek, az állam nyelvének és jelvényeinek érvényesülése oly minimális, hogy ha ezek nélkül egy nemzedék megajánl ujabb követeléseket, megajánl ujabb áldozatokat, lemond egyszerűen létének és életének feltételeiről, és kishitüségének és gyávaságának adja tanújelét. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják önök és a t. miniszterelnök ur, hogy bocsássuk mi ezt a többség kiküzdésére: majd a mikor időről-időre ennek szükségét látják, foglalkozni fognak ezen dolgok előbbrevi telével.