Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

2ö'ö. országos ülés 1903 hetem. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Pártunk pedig, mely az ősi magyar vágyódással hozta ide a soha le nem tiporható nemzeti akaratot és a soha el nem homályosítható nemzeti ideálokat, szintén azért cselekszik így, mert ez pártomnak egyetlen létjoga és ha erről lemond, ugy sem ebben a házban, sem ebben az országban többé helye és jogosultsága nincs. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsebdloldalon.) Krasznay Ferencz:. Itt még vannak ideálok ! Kossuth Ferencz: Önök tehát nem egy fakcziózus ellenzéket találnak magukkal szemben, nem olyan ellenzéket, a mely vakon és daezosan a kisebbség akaratát igyekszik rádiktálni a többségre, hanem a hazafiaknak egy kitartó táborát, a mely soha, de soha másért nem küzd, mint meggyőződése szerint a haza javáért, a magyar államiság kiépítéséért és a magyar ^függetlenség megszerzéséért. (Ugy van! Élénk helyeslés és taps a szélsőbalóldalon.) Önök tehát, t, túloldal, bennünk ne keressenek és ne találjanak ellenséget, mert lehetetlen, hogy egy magyar ideálokért küzdő pártot, egy magyar többség ellenségének tekintsen. (Igaz! Ugy vem! a szélsőbalóldalon.) És most elhallgatok, bár lelkem tele van aggodalommal: (Halljuk! Halljuk!) azon a szoIvorú napon, midőn Magyarország megszűnik alkotmányosan kormányoztatni, itt az ország színe előtt ünnepélyesen kijelentem, hogy az a párt, a mely körülöttem ül, kész bármelyik perezben átmenni arra a térre, a melyen azonnal helyreállhat az alkotmányosság uralma, mihelyt a kormány kinyilatkoztatja, hogy megteszi azt, a mit a törvény követel, vagyis az országnak költségvetése megalkotásához fog; ebben a perezben az indemnity ellen ez a párt megszűnik küzdeni. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) És ha ezt megismételni ma szükségesnek vélem, teszem ezt nemcsak azért, mert itt a nemzethez beszélek, hanem azért is, mert még ma is azt a reményt táplálom, hogy ha önök magyar lelkiismeretük mérlegén, az egyik serpenyőbe belevetik a doktriner többség uralom sMár elvét, a másikba magyar szMüknek hazafiságát, talán le fogja nyomni a serpenyőt a magyar hazafiság; és hogyha le nem nyomná, akkor engedjék, hogy mi abba a serpenyőbe vessük bele egész lelkünket. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot a szélsobaloldalról tömegesen üdvözlik.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Azon felszólítás után, a melyet hozzám Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam intézett, gondolom, késedelem és habozás nélkül felelnem kell, daczára annak, hogy a helyzetről ismételve nyilatkoztam. MMel pedig a kérdezett kérdése választ igényel, és mMel aposztrofál, az aposztrofalásra meg kell mondani a magam részéről azt, hogy minő visszhangot keltett ez bennem. (Halljak! Halljuk !) május 2-óm szombaton. 133 En nemcsak a mai helyzet kérdéséről, a mely abból áll, hogy ki lett jelentve, hogy a felhatalmazási törvényt nőni engedi az ellenzék keresztülbocsátani, és hogy így kénytelenek vagyunk, hacsak feltételeit el nem fogadjuk, abban az állapotban megmaradni, hogy a felelőség terhe alatt budget nélkül vezetjük a háztartás ügyeit; erről a helyzetről, annak következéséről, káráról, veszélyéről és a parlamenti elv megtagadásáról, arról a sérelemről, a melyet az ellenzék magatartása által a parlamentarizmuson és alkotmányon ütve látok és ennek következményeiről elmondottam nézetemet hétfőn igen részletesen, és elmondottam röviden tegnapelőtt és tegnap is. (Ugy van ! jobbfelöl,) Ámde nemcsak erről mondtam el véleményemet, hanem arról is, a mit t. képviselőtársam kérdez tőlem: hogy miért volt szükséges ezt a helyzetet teremteni, miért ragaszkodunk mi makacsul a katonai javaslatokhoz. (Halljuk!) A ki kegyes volt figyelmére méltatni azt, a mit mondtam, az emlékezni fog arra, hogy én kifejtettem, hogy azért ragaszkodunk ezekhez a javaslatokhoz és azért nem ejthetjük el azokat,mert annak elkerülhetetlen szükségétől vagyunk áthatva, hogy a hadseregnek intenzív és extenzív fejlesztése az ország és a monarchia biztonságának érdeke, (Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsőbalóldalon : Helyes, de nem rögtön!) Elmondtam, hogy katonai szempontból mi győzött meg bennünket arról, hogy ezt a törvényt, a melyről tudtuk, hogy nem populáris, a melyről tudtuk, hogy keresztülvitele nehézségekkel jár: mégis ide hoztuk. (Ugy van! jobbfelöl.) Elmondottam, hogy azt három ok tette feltétlenül szükségessé. Elmondtam beszédemben mind a háromra vonatkozólag részletesen indokaimat. Most csak megütöm, most csak felemlítem és emlékezetébe hozom azokat a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) Az első ok a tüzérségnek reformja, a melyben minden ország, minden hatalom megelőzött bennünket. Lehetetlen tehát a hadsereget kitenni egy alárendelt fegyvernem megtartása által annak, hogy fiaink a csatatéren esetleg ne tudjanak egyenlő és tökéletes fegyverekkel harczolni. (Égy hang a szélsőbaloldalon: Inkább pusztuljon az ország!) A második, hogy a hadseregnek intenzív fejlesztése az utóbbi 30 évben az ujonczlétszámnak elégtelenségét idézte elő, vagyis ennek folytán olyan hiányok álltak elő a létszámban, a miket, ha azt akarjuk, hogy ez a hadsereg képzett és harczedzett legyen, hogy minden intézményében, minden részében, minden fegyvernemében, szóval egész szervezetében megállja a helyét, lehetetlen póttartalékosokkal pótolni, hanem ezeket képzett, betanított katonákkal, kiképzett ujonczokkal kell kiegészíteni. (Ugy van! jobbfelöl.) A harmadik ok az, hogy szabadságolásokat a legutóbbi időkben, habár olyan okok hozattak is fel, a miket az illetők magánviszonyainak szempontjából méltányosaknak