Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

132 260. országos ülés 1903 május 2-án, szombaton az alkotmány és a törvény uralmán? (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Mondja meg a t. miniszterelnök ur. hogy rámutatott-e a koronánál arra is, hogy azon esetre, ha megtörténik az, a mi tényleg meg­történt, akkor egy bizonyos fokig az alkotmány lesz megsértve, tehát meg lesz sértve az, a mi­hez a királyt az eskü köti? (TJqy van! Ugy van! Tetszés a széls>"baloldalon.) és hogy igy, ha a király ezt az eljárást helyeselné, egy bizo­nyos fokig a király esküje lenne megtámadva. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig nem akarja a t. miniszterelnök ur — mint a hogy meglehet, hogy alkotmányos szem­jjontokból nem is akarja — a koronát bele­vonni a vitába, akkor mondja meg, hogy mi­lyen ok miatt nem méltóztatott a koronát olyan helyzetbe hozni, hogy megértethesse a nemzettel azt: hogy helyesli-e, vagy nem helyesli-e, hogy egy bizonyos fokig az ő esküje is meg legyen támadva az által, hogy az ő nevében azt az alkotmányt, a melyre megesküdött, csorbítja a kormány? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) Vagy, más szóval, mondja meg a t. miniszterelnök ur, hogy miért nem tartotta al­kotmányos kötelességének felajánlani lemondását a koronának (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) azért, hogy alkalmat szolgáltasson a koronának arra, hogy ezen lemondás elfogadásával vagy visszautasításával a korona alkotmányos akara­tát alkotmányos formában nyilatkoztassa meg? (ElénJc tetszés a szélsőbaloldalon.) Mondja meg a t. miniszterelnök ur, hogy miképen egyeztet­heti össze az ő elméjében az alkotmányos kor­mányzás felfogásával a költségvetés nélküli kor­mányzás elméletét? Vagy talán minderre nem akar felelni a t. kormány és talán csak ismét azt fogja vála­szolni, hogy »igy akarom?« Széll Kálmán miniszterelnök: Eddig is felel­tem, ezután is felelni fogok mindenre! Kossuth Ferencz: Igen, de ezzel az alkalom­mal az »igy akarom« volt a válasz, s az »igy akarom« nevében fizessen az elszegényedett nép több pénzt és adjon több katonát? Az »igy akarom« nevében odáztassék el minden oly alko­tásnak a lehetősége, a mely az országra nézve elsőrendű szükség? az »igy akarom« nevében váljék lehetetlenné ebben a házban a békés tár­gyalás? (jiAénk tetszés a szélső-baloldalon.) Pedig, t. ház, magasztos látvány lett volna, ha a t. többség és mi, az ellenzék, összefogva, (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) mint magyar hazafiakhoz illik, (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) egyesült erővel visszavertük volna azt a támadást, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) a mely burkoltan Ausztriából intéztetik ellenünk. (Igaz: Ugy van! Elénlc tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Magasztos látvány lett volna, ha a t. többség, a helyett, hogy mint magyar többség, ellentállana a magyar nemzeti vívmányokért, folytatott harcznak, összefogott I volna velünk és, nem mondom, hogy ez idő szerint lehetetlenségeket állítottunk volna fel, de leg­alább eló'revittük volna együtt ennek a szegény hazának a sorsát. (Igaz! Ugy van! a széhöbal­oldalon.) Ellenben elszoIvorító látvány az, hogy mennyire beleesett a t. többség abba a verembe, a melyet osztrák részről ástak neki. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Beleesett abba a cselbe, hogy Ausztriában minden veszély nélkül tüntethetett az osztrák Eeichsrath (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) a császárhűség mellett azzal, hogy a katonai létszámot felemelik, mert jól tudták, hogy ebből törvény nem lesz soha, tehát semmi terhet magukra nem vállaltak azok az urak, az ő császárjuknál pedig behízelegték magukat, magyar hazánkat pedig sikerült nekik gyengí­teni az által, hogy magyart magyar ellen uszí­tottak. (Ugy van! ElénJc. helyeslés es tetszés a szélsőbaloldalon.) Hát, t. ház, midőn azzal az alternatívával állunk szemben, hogy ez a párt, a mely körülöttem ül, mondjon le egész lét­jogosultságáról, mondjon le azon ideáloknak kultuszáról, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Soha!) a melyekért él és a melyekért élni­halni kész, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mondjon le minderről, a mi szent előtte, vagy pedig mondjanak le önök arról az egyetlenegy doktriner tételről, hogy a többség akaratát kell érvényesíteni még a nemzeti vívmányok magasz­tos czéljával szemben is, (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) ha vagy az egyiknek, vagy a másiknak kell lemondani a jelzettekről, azért, hogy egyesült erővel küzdhessünk, — akkor ne az történjék, hogy együtt hajtsunk térdet, ha­nem az, hogy együtt emeljük fel fejünket, a haza hagyományos ellenségeMel szemben. (Elénlc helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbáloldalon.) Azt mondja az általam igen t. miniszter­elnök ur, hogy ő ott áll és máskép nem csele­kedhetik. Hát, t. ház, engedje meg, hogy ezzel szemben én oly szerénytelen legyek, hogy pár perezre én is foglalkozzam az én csekély sze­mélyemmel. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Hát, t. ház, én is itt állok, és más­képen én sem cselekedhetem. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbáloldalon.) Barabás Béla: Ez méltó Kossuth Lajos fiához! (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbal­oldalon.) Kossuth Ferencz: Engem nevem, családom hagyományai, kis gyermekkoromban szenvedett várfogságom, 44 évig tartott hontalanságom, . . . Visontai Soma: Ez is múlt! Kossuth Ferencz: ... az a fogadás, a melyet életem egyik leggyászosabb perczében tettem magamban egy szellemnek, a mely szent volt és szent lesz mindig előttem, az a fogadás, hogy szolgálni fogom hazám függetlenségének ügyét: (Elénk helyeslés éljenzés és taps a szélsőbalolda­lon.) mindez ideállít engem és talán önök el fogják ismerni, hogy én másképen nem cseleked-

Next

/
Thumbnails
Contents