Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

6 255. országos ülés Í9( a katonai javaslatok tárgyalását kérte. Mert igaz, hogy a költségvetés határidőhöz van kötve; de a mi felfogásunk szerint határidőhöz van kötve — bár nem írja elő a törvény, de ez a dolgok természetéből folyik •— az ujonczállitási törvény is. Mert az ujonezállitás a legtermészetesebb és az egész országra legkevesebb teherrel járó módon a tavaszi hónapokban hajtható végre. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezen okokból mindig ugy volt 35 éven keresztül, hogy az ujonczállitási törvényjavaslat tárgyalását előzőleg kérte a kormány. Most is ezt tette, Kossuth Ferencz: De nem az ujonczemelést! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen rájövünk majd erre is, de ha minden mondatnál accompagniroznak, nem lehet rájönnünk. (Helyeslés, Halljuk! Halljuk! jobbról.) Tehát most is ezt a gyakorlatot követte a kormány. A törvényjavaslat tárgyaltatott a bizottságban. Méltóztatnak tudni, hogy miiyen hosszú, beható tárgyalások voltak ottan. Sőt minthogy az ujonczozási törvényjavaslatot múlt esztendőben akarta a kormány életbe léptetni és ezt az ellenzék megakadályozni kívánta, árnyékát vetette a mi egész tárgyalásunk sorrendjére az a felfogás és az a törekvés, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény ne legyen. Mert csak ebből magyarázható, hogy a múlt esztendő végén a felhatalmazási törvény, a mely sohasem szokott egy hosszú tárgyalást igénybe venni, közel hat hétig vitattatott ebben a házban. És az eredmény meg is volt. A múlt esztendőről az ujonczozási törvény leszorult. Az a törvényjavaslat átalakításon ment keresztül, * a kormány maga módosította, ezekkel a módosításokkal tárgyaltuk a bizottságban, a bizottsági tárgyalás oekonómiája pedig az volt, hogy az e fölött való tanácskozásokat nagyon későn fejeztük be. Hiszen nem szemrehányás, inkább elismerés, de a tények konstatálása, hogy a pénzügyi bizottságban az ellenzéknek egy igen érdemes, általam tisztelt tagja, a kMel szeretek és szoktam is nagyon behatóan vitatkozni, nem kevesebb mint három napot, három ülést vett igénybe arra, hogy kifejtse nézeteit. Az ő szakképzettségével, jártasságával, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) az ő tudásával, a melyet a legnagyobb elismeréssel fogadtam, ennyi időt vett igénybe. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) így történt, hogy a törvényjavaslat tárgyalása ily későre nyúlt. Most már, t. képviselőház, a mikor a múlt évi tárgyalásokba már annak az ellenállásnak árnyéka beleesett, nem volt egészen természetes az a felfogás és az a szándék, hogy ha mi az ujonczozási törvényt meg akarjuk alkotni és ha szükségesnek tartjuk, lehetetlen a költségvetést előrebocsátani, mert a költségvetés tárgyalása normális időben is annyi időt vesz igénybe, — április 27-én, hétfőn. mint a múlt esztendőben is négy hónapot, — hogy akkor tökéletesen bizonyos, hogy a katonai javaslatok tárgyalására nem is kerül a sor. így áll a kérdés, t. képviselőház, ha azt nyugodtan és objektíve teszszük bírálat tárgyává. És most, t. képviselőház, mi áll annak a javaslatnak a hátterében, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam tett? Ha nem állna a hátterében az, a mi hátterében van, és ha nem kisérnék azt oly kommentárral, a minővel kisérik, azt mondanám, hogy az önök álláspontjából jogosult és velünk szemben is lojális. Minthogy azonban hátterében az áll, hogy legkevesebb négy hónapon keresztül ne lehessen a javaslatokat tárgyalni, a melyeket mi szükségesnek tartunk, természetes, hogy ez a kormány, mely ezeket a javaslatokat előterjesztette, még pedig azért, mert szükségüktől át van hatva, lehetetlen, hogy e javaslatokat ezáltal levegye a napirendről. A forma simább, de az eredmény ugyanaz; ha mi négy hónapig e javaslatokat nem tárgyaljuk és a tárgyalásuk augusztus végére marad, ez nem jelent egyebet, mint a javaslatok elejtését, még pedig burkolt elejtését. És most kérdem, méltányos, gentleman felfogás szerint (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) lehet-e egy kormánytól, a mely magát a törvényjavaslattal identifikálja, — a mint mi identifikáljuk magunkat a törvényjavaslatokkal — és a mely ennek folytán nincs abban a helyzetben, mert az ország érdekére való tekintetből keletkezett meggyőződése tiltja, hogy e törvényjavaslatot visszavonja, lehet-e a kormánytól követelni, hogy a javaslatokat vonja vissza nyíltan, vagy ejtse el burkoltan? (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én ezt nem teszem. Ha visszavonni, vagy elejteni akarnám, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) akkor visszavonnám nyiltan. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) De nem teszem, mert meggyőződésem tiltja; burkoltan pedig nem ejthetem el. (Elénk helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Az önök felfogásából természetesen ez nem helyes álláspont; de a felfogás, vagy a kiindulási pont különbözőségében rejlik az ok. Abban van a kérdés, kérdésnek punctum saliense, mert a többi beosztás, a többi napirend megállapítás, a többi taktika: hogy azükségesek-e a törvényjavaslatok vagy nem szükségesek. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) Mert ha nem szükségesek, akkor nem kellett volna idehozni, vagy el kell ejteni; ha szükségesek, akkor ide kellett hozni és nem lehet elejteni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Ezzel kívánok foglalkozni első sorban, mert ez a kérdés dominálja és dönti el a helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) A hadsereg különböző intézményeinél Európaszerte egy reform tört magának utat, a mely elől az osztrák-magyar hadsereg sem térhet ki,