Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

"J55. országos ülés i9< és ez, a mint tudják, a delegácziók nyári tárgyalásaiból, a mozsárágyuk és ütegek felállítása. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ez magában véve szükségessé teszi, bogy ezek az ágyuk, melyek mint uj találmányok már más seregeknél be vannak bozva, ba nem akarjuk alárendelt fegyverzettel bagyni a mi seregünket, nálunk is feltétlenül bebozandók. A nyáron, a mikor ez kérve lett, kétségtelenül mutatkozott ellenállás a közvéleményben és a sajtóban is; de a fővita, mikor a delegácziótól ezen költségeket kérték, nem ez volt, banem az, hogy közjogilag mi helyesebb: előbb kérni a delegácziótól a költséget és utólag a törvényhozástól a legénységet, vagy előbb fordulni a törvényhozáshoz. Én azt az álláspontot foglaltam el, hogy a törvényhozás szavazatának és megajánlási határozatának feltétele alatt szabad csak a delegácziónak eljárnia és ezzel a törvényhozás szuperioritását akartam elismerésre juttatni. Beőthy Ákos: Miért nem tetszett ezt a delegáczióban mondani? (Helyeslés a szélsölaloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: A delegáczió szavazata nem ér semmit, ha a törvényhozás a szükséges legénységet meg nem adja. így is történt, az a határozat hatálytalanná vált; az a határozat, a mely póthitelt kért 1902-re, tökéletesen invalidus, mert a törvényhozás még a legénység és az ujonczok felől nem határozott. Hát legyenek igazságosak, t. ház, Midőn én a helyzetet ugy láttam, hogy ez a kérdés nyugtalanítja ugyan a közvéleményt, de nem láttam annak a nagy ellenállásnak a jelét, akkor a kormány nem számíthatott arra, hogy, ha azt kérni fogja a törvényhozástól, ilyen ellenállásra fog találni. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Önök nem tartják szükségesnek, mi igen. Én azt hiszem, hogy Európa ezen a helyén, a hol a Kelet a Nyugattal érintkezik . . . Holló Lajos: Nincs nemzeti hadsereg! (Zaj a szásöbaloläalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . csak nagyon erős és hatalmas állam tarthatja fenn magát. (Zaj a szélsőbaloldalion. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A fölött a vitatkozást egészen meddőnek tartom, hogy mi nagyhatalmi politikát követünk-e, vagy nem. A nagyhatalmi állást sem dekretálni, sem lefokozni nem lehet. Azt az államoknak saját ereje, politikai és gazdasági állása és konszolidácziója, de egyúttal védelmi ereje határozza meg. Én azt tartom, hogy csak annak a hatalomnak, a mely erős sereggel és erős eszközökkel rendelkezik, van meg az ereje nemcsak arra, hogy szövetségeseket találjon, hanem arra is, hogy preventMe, előre már biztosítja az érdekeit, a nélkül, bogy be kellene várnia a konflagráczióknak az esetét. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl. Zaj a szélsőáprilis 27-én, hétfőn. 1 baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Ezért hittem mindig és hiszem, hogy az osztrákmagyar monarchiának ereje igenis egyfelől a politikai és gazdasági konszolidácziójában, de másfelől a hadsereg erejében fekszik, és ez magyar érdek és imminens magyar érdek és ezért a hadsereg fejlesztése, a mennyiben azt az ország teherviselési képessége megengedi, — mert az azután az igazi nagy nemzeti szükség és követelmény — hogy erős legyen az ország — igenis érdekeiben áll és elengedhetetlen. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Közbeszólás balról: A. dinasztia érdeke.) De nem csupán a dinasztia érdeke! Az ország érdeke a monarchia érdeke és a dinasztia érdeke, nem pedig a mint mondatott, hogy az csak a dinasztia érdeke, mert minden a mi az ország érdeke, a dinasztiának is érdeke és a dinasztia érdekét nem lehet különválasztani az ország érdekétől. E czélból keletkezett e törvényjavaslat. Ennek a czélnak folyománya egy, a mai viszonyok közt, elismerem, jelentékeny többköltségnek vállalása. (Zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Azt mondtuk mi is! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) És, elismerem, szintén fontos és szintén nagyon megszívlelendő kérdés a véradónak emelése is. Hanem azt már nem ismerhetem el, hogy ez oly mértékben történik, bogy ezt az ország el nem viselhetné, ezt nem ismerem el sem gazdasági, sem véradóbeli teher szempontjából. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Az ujonczkontingensnek 21.000 fővel való szaporítása ... Kossuth Ferencz: Évenként! Széll Kálmán miniszterelnök: ...évenként, három éven át és a három évi fogyatéknak leszámításával mintegy 60.000-et tesz ki. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Méltóztatnak látni, hogy őszintén beszélek mindenről. Beőthy Ákos: Mi is őszintén támadjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: De azért beszélni szabad! Kubik Béla: Azért közbeszólni is szabad; vagy csak onnan szabad közbeszólani ? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én hallgattam a képviselő urakat nagy nyugalommal, de hogyha én senkit nem támadok, senkit meg nem nevezek, akkor a közbeszólást nem tartom jogosultnak és méltányosnak. Három fő alkateleme van az emelésnek, és ezen alkatelemei a következők: A mai létszámhiány 13.000 embert tesz. A kormány abban a nézetben volt — nehogy ez a kérdés függőben maradjon, — egyszerre végezzünk a dologgal, ne hagyjuk perpetuálni, ne tegyük permanenssé az izgalmat, végezzünk egyszerre vele. Mikor a legénységet kérni kellett az ágyúk számára, azt gondoltuk, hogy helyes, hogyha