Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

88 2W. országos ülés 1903 hároni dologra fogok kitérni, (Halljuk! Sálijuk! a szélsobaloldalon) a melyek érdekesebbek, mint az, a mit elhagyok. Az egyik a katonai öngyilkosságok statisz­tikája, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a mely a következő adatokat tartalmazza: Ang­liában 10.000 tényleges szolgálatban levő katona közül 2'06, Franeziaországban 3"3, Itáliában 4'7, Németországban 6'33, az osztrák-magyar had­seregben 12'53 lesz öngyilkossá, a mi tehát hat­szorosa az angol, négyszerese a franczia, három­szorosa az olasz és kétszerese a német arány­számnak. Mi ennek az oka, t. ház? Azt mondják, hogy a magyar rosszabb fajta, hogy életunt fajta és minden egyéb. Mi, a kik ismerjük ezen állapotokat, nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a szolgálat nehézségét érzi az a baka, hanem nemzeti érzésében is minduntalan inzultálják (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon?) és ez adja azt az 50°/ 0-nyi többletet, a melylyel a hadsereg a szigorú német hadsereget is felül­múlja. Igen érdekes dolog, t. államtitkár ur, a méneskari tisztek dolga, Igazán nem értem, miért vannak azok a tisztek a közös hadsereg­ből odakommandirozva ? Hiszen az a magyar állam birtoka, a magyar állam méneskara! A földmMelésügyi miniszter ur talán meg­adhatná egyszer a fölvilágosítást, hogy miért szükségesek a mi méneseinkhez a német szó és a német tisztek ? Fizetésüket a földmMelésügyi miniszter ur adja; marschrutáikat ő állítja ki; Durmán altábornagy oda van beosztva: hát akkor miért nem lehet a magyar honvédségből venni a szükséges létszámot? Münnich Aurél előadó: Mert nem telik ki az ujonczokból! Lengyel Zoltán: Hát a közös hadseregből kitelik ? Akkor oda kell visszaküldeni őket; hadd legyen több a magyar honvéd, és kevesebb a közös hadseregbeli. Münnich Aurél előadó: Bégen tárgyalták ezt a delegáczióban! Lengyel Zoltán: Hogy magyar állami bir­tokon, magyar méneseknél mire való közös had­seregbeli tiszteket tartani, ezt egyáltalában nem tudom megérteni. Az a magyar honvédhuszár talán nem tudná épen olyan jól elvégezni a maga dolgát, mint a közös hadseregbeli? Münnich Aurél előadó: Miért ne? Kubik Béla: Persze, a mi érdekünkben tör­ténik az, hogy ott osztrák tisztek dirigálnak! Lengyel Zoltán: Vagy talán ez alkalommal és e helyen is valami különös előnye van a né­met kommandónak? Kubik Béla: Hogyne! Lengyel Zoltán: Tán a lóállomány emelé­sére szolgál? Ebben az esetben jól van. (Derült­ség és mozgás a szélsobaloldalon.) Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy ez esetben je­gyeztessék meg ott a Reglementben, hogy a márczias 30-án, hétfőn. német nyelv »tenyésztési czélokra kMálóan al­kalmas*, és akkor én is helyeslem ezt. Münnich Aurél előadó: Nem sült el! Lengyel Zoltán: T. ház, ezzel az utolsó adat­tal be fogom fejezni beszédemnek ezt az igen érdekes részét, hogy azután áttérjek a harmadik széles mezőre, és, ha a t. túloldal figyelme meg­engendi, ott is elmondjam mondanMalóimat. Ez az utolsó adat a legsúlyosabb. A minisz­terelnök ur azt mondotta — gondolom a czMillista emelése kérdésénél, — hogy ő uj magyar gárdatestőrséget akar csinálni. Ezt hallottam tőle, de olvastam is. (Mozgás jobb­felöl.) De ugyan minek az nekünk? Minek egy ujabb német csapatot csinálni? Ha pe­dig magyar lesz, akkor ne kezdjük a dol­got az uj gárdacsapatnál, hanem tessék meg­magyarositani a magyar testőrséget Bécsben, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) azt a testőrséget, melyből a magyar nemzeti mozgalom kiindult Bessenyei alatt és a mely az irodalmi mozgal­mak vezére volt annak idején. Igazán nem ér­tem, hogy a magyar testőrség milyen czimen levelezhet magyarországi állampolgárokkal német nyelven. A »Budapesti Napló« valamelyik száma közzétette a magyar testőrség botrányos eljárá­sáról azt az értesítést, hogy Kovács Terézia libetbányai lakosnak, egy magyar honpolgárnak, magyar nyelvű kérvényére német nyelven vála­szolt. Ez nyugalmazott testőrszolga özvegye volt és özvegyi ellátási dija iránt törtónt intézkedés. Ismét csak németül értesítették, hogy az öz­vegyi ellátási dijat már felveheti. Az illető azt kéri tőlem, hogy olvassam el a »Budapesti Napló« illető számát, a melyben ezért erős leczkét kap a magyar testőrség, a hol, ugy lát­szik, tudomással sem birnak Magyarország léte­zéséről, vagy ha igen, akkor kutyába sem vesz­nek bennünket. A »Budapesti Napló« ugy lát­szik tért ad az ilyen közleményeknek, azonban kedvvel vagy nem kedvvel, de még erősebben támogatja a kormányt, a mely az ilyen rend­szert megtűri. Azt mondja, hogy e hazafias ér­zületünket arczul ütő, mélyen sértő eljárást tűrni nem szabad, és ha mégis tűrnünk kell egy olyan testülettől, a mely nem az osztrák csá­szárt, hanem a magyar királyt szolgálja: ne csodálkozzunk azon, hogyha a nemzetiségek agyvelőkig ható gunykaczaja hangzik fel mind­annyiszor, valahányszor nemzeti államról beszé­lünk és a magyar nemzeti állami eszmét hir­detjük. Ez a felirat a következő. Ez nemzetiségi vidéken történt; azért jól esett annak a magyar embernek, hogy ennyire kimutathatta a magyar államnak magyar vol­tát azon a nemzetiségi vidéken (olvassa): »Wien. Laut Mittheilung des Obersthofmeister­anites Seiner k. und k. Apostol Majestät ist das kön. ung. Steueramt in Beszterczebánya mit Verordnung Z. 106.809 vom 18. Dezember 1902. des königl. ungar. Finanz-Ministeriums angewiesen worden, Ihnen die Pension jähr-

Next

/
Thumbnails
Contents