Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

240. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. 87 palotákban a főlépcsőn ki van irva: hordárok­nak és cselédeknek tilos a feljárat.« 1890-ben Szebenben — nem tudom, jól mondom-e a nevét — egy Eied nevű fiatal ön­kéntesnek, a ki most Szilágy- Somlyón van, eltil­totta az iskola-parancsnok azt, hogy magyar újságot olvasson az iskolán kívül. Itt van egy másik érdekes dolog. A mis­kolczi V. gyalogezrednek J 3-dik századában tör­tént 1895 — 1896-ban, hogy egy Nagy Sándor nevű nagyváradi bányász örsvezető volt a napos. Mariin főhadnagynak volt egy Butyán nevű szolgája, a ki berúgott, a miért a főhadnagy azt a napost vonta kérdőre. A napos azt mondta, hogy bizonyára a városban járt az a tiszti szolga és ott rúgott be, ő tehát arról semmit sem tehet. Erre a főhadnagy felpofozta őt és addig ütötte, a mig véres lett, azután pedig rapportra rendelte; ott kapott az a sze­gény napos kétheti fogságot. Erre ez a szeren­csétlen ember kérte áthelyezését egy másik szá­zadhoz, a mely kérelmére 5 napi egyest kapott. Akkor megint próbált szerencsét, az ezredeshez ment j)anaszra, azonban ezért a Subordinations­Verletzung«-ért kapott 7 napi szigorított áris­tomot. Nem engedték tehát panaszra. Eljött azután végre a tavaszi szemle, a mikor szabad kilépni és panaszt tenni a briga­déros előtt. Akkor egy Beck nevű főhadnagy volt a században; ez megkérdezte őt, hogy mit akar, és erre elmondta a maga baját; ezt is­mét »Subordinations - Verletzung«-nak minősí­tették, Straf-Anzeiget vettek fel, s e miatt rög­tön lekísérték az őrségre és becsukták. Egy Kellner nevű őrmester hMatta fel, hogy fel­vegye a panaszt. Felmegy ez a szegény Nagy Sándor nevű ember az őrmesterhez, és meg­kéri, hogy engedje meg, hogy csak egy perezre kimehessen a folyosóra; azután kiment, elővette a Manlichert és üldöztetése közepette főbelőtte magát. Mariin főhadnagy kapott kéthónapi fog­ságot, a másik főhadnagy pedig semmit. Hanem egy magyarral ismét kevesebb. (Mozgás a szél­sobaloldalon.) A honvédség magyarságára nézve ismét van itt egy adat. A tényeket hozták hozzám, t. képviselőház, én azokat kötelességszerűen előadom, de magam azoknak sem szemtanuja, sem fültanuja nem voltam. Azt mondja ez a levél, a melyet hozzám intéztek, hogy Fabriczius Győző, az 1. honvéd gyalogezred parancsnoka, ez év szeptember 8-án Kocsubán, Bihar megyében egy estélyt rendez­tetett valami Bisegleisen nevű komikus által, ki a Eolies Oaprice-ból való. Oda parancs által kirendeltette az egész tisztikart. A programm tartott délután 4 órától este 11-ig, abban egyetlenegy magyar szám volt, a többi mind német. Azt mondja az én feljelentésem, hogy az egész tisztikar megbotránkozott rajta. Itt van, t. ház, egy a horvát ügyekkel kapcsolatos igen érdekes jelentés. Ez minden­esetre jelzi és jelképezi a magyar nemzet fölé­nyét a hadseregben, a magyar államiság elis­merését, a magyar nyelv és a magyar állampol­gárság respektálását. Egy eset jött a tudomá­somra, a midőn megkérdeztem az illetőt, hogy hogyan történt, szintén titoktartás mellett a következő adatokat küldötte el hozzám: 1899­ben szolgáltam Székesfehérvárott és Nagy-Kani­zsán mint egyéves önkéntes. 1901-ben elő is léptettek tartalékos tiszthelyettessé és áthelyez­tek Eszékre. Ez év őszén 35 napra be is vo­nultam. 1902-ben ismét bevonultam 35 napra, és ekkor azzal eresztettek el, hogy a nyelv, t. i. a horvát nyelv nemtudása miatt ezt a gyakor­latot 1903-ban ismételnem kell. A sérelem a következő: magyar ember, magyar állampolgár, horvátul nem tud, a miért 1900-ban kétszer folyamodott a visszahelyezésért, azt hozva fel okul, hogy a horvát nyelvet nem birja. Erre nem kapott elintézést. Jött hozzá afféle horvát irat, a melyet nem értett meg, és az .egész vi­déken nem lévén horvátul tudó ember, vissza­küldte azzal, hogy küldjön a magyar honvédség magyar iratot. Erre azonban azt válaszolták, hogy, ha ez még egyszer előfordul, becsukják vagy megfosztják a tiszthelyettesi rangtól. 1902. tavaszán ismét folyamodott. Ezt egyszerűen visszautasították, és neki be kellett vonulnia ismételten Eszékre, a hol a horvát nyelv nem tudása következtében olyan nevetséges helyzetbe jutott, olyan lealázó helyzetben volt, hogy el­határozta, hogy lemond, ha nem helyezik át magyar ezredhez. Hát ennek az urnak talán az a szerencsétlensége, hogy Horvátország terü­letén született. Kell, hogy ez legyen a baj, mert ha Magyarországon született volna, nem hiszem, hogy áthelyezték volna. így van ez, t. államtitkár ur, hogy Magyarországon a magyar honvédségnél megkínozzák, gyötrik a magyar állampolgárt a miatt, hogy a horvát nyelvet nem tudja. Mutasson nekem az államtitkár ur arra példát, hogy Magyarországon szenvedne valaki azért, mert idegen nyelvet tud és ma­gyarul nem tud. Arra azonban igenis van példa, hogy Magyarország területén magyar honvéd­ségnél gyötörnek és kínoznak embereket csak azért, mert horvátul nem tudnak. Endrey Gyula: Bezzeg a zágrábiak is gyöt­rik a magyarokat a magyar szóért! Gabányi Miklós: Az államtitkár ur legalább nem szól közbe! Elnök: A képviselő ur se szóljon közbe. Lengyel Zoltán : Aradon történt, — a lapok is megírták — hogy a 33. gyalogezred önkén­tesei ékes német nyelven meghívóban tudatták mindazokkal, a kiket illet, hogy Kräntzchent rendeznek. Az idei farsang alkalmával történt ez, a vértanuk városában. T. ház! Ezt a sok számos és súlyos adatot nincs időm elmondani; épen azért el fogom ezúttal hagyni, és még csak

Next

/
Thumbnails
Contents