Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-240
2íÖ. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. 79 elmondhassak mindent, rövidre fogom a hadsereg elleni kifogásom többi részét. Különösen ki kell emelnem azt, — mert hiszen én a hadsereg idegen, nemzetellenes, törvényellenes voltát legelső sorban és legfőképen innen derMálom és ezért támadom — hogyy én teljesen törvénytelennek tartom azt, hogy Magyarország területén, a magyar földön, a magyar hadseregben, a közös hadsereg magyarországi ezredeiben, idegen állampolgárok lehessenek és tiszti rangot viselhessenek. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Minden más ország háborút vagy forradalmat csinálna az ellen, ha egyetlenegy idegen állampolgár az ő akarata ellenére fegyveresen az ő területére lépne, mitőlünk meg rossz néven veszik ennek daczára, ha mi egy egész ármádiáva szemben, a melyet mi fizetünk, beszélünk és tűrjük itt a nyakunkon. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország, a magyarnemzet, a magyar nép a hadsereggel egyetértem, annak czéljait előmozdítani, annak embereit megbecsülni, a maga lelkébe beolvasztani nem fogja mindaddig, a mig a hadsereg kebelében, a magyar ezredekben a magyar állampolgároknak csak egy idegen állampolgár is fog parancsolni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt van az 1868-iki rendelet, a melyről annyi sokat beszélnek és a melynek lassanlassan-lassan való végrehajtását a nemzeti párt most olyan nagy vívmánynak tekinti, hogy azért hajlandó a javaslatot is megszavazni. Ez a rendelet már nagyon régi, 35 esztendős. Akkor kiadták, hogy meglegyen a kiegyezés, meglegyen a közös hadsereg, de végre nem hajtották. Most, mikor sok szó esik róla, azt kérdezi a nemzet: vájjon csakugyan őszinte volt-e akkor a rendelet, vagy azóta a tanácsosok voltak rosszak, vagy az uralkodónak hatalma csekély, hogy nem hajtották végre ezt a rendeletet? De nemcsak ezt kérdi. Az őszinteség hiányát panaszolja, mikor a rendeletre gondol és ez megingatja a hitet a trónban is, mert ezt a rendeletet soha meg sem próbálták végrehajtani. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát ha nem próbálták még végrehajtani, miért adták ki, miért terjesztették ő Felsége elé ? Ha pedig odaterjesztették, miért nem hajtották végre? Avagy Magyarországon a tanácsosok a király nevével játékot űznek és ezt nem tartják bűnnek és a nemzet ezt nem tartja olyannak, a melyet megtorolatlanul hagyni nem lehet? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha nincs hatalma ő Felségének, hogy az végrehajtassák, vagy nem akarta végrehajtatni, — mert csak ez a kettő lehetséges — akkor miért bocsátotta ki? Es hogyan lehet kívánni, hogy felejtsen ez a nemzet és kiengesztelődjék, a mi meg is történt, ha a mérlegnek a másik oldalát nem kapja meg ? De hát az csak egy kicsiny darabka az egészből, hogy a magyar flu visszajöjjön a magyar ezredhez, mert azt a kívánságot, hogy magyar legyen az egész tisztikarban, a magyarországi ezredekben mindenki, nem ugy kell megvalósítani, hogy visszahozzuk azt a néhány százat, hanem el kell küldeni innen azt a néhány ezret. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) 35 esztendő óta nagyon is lehetett volna pótolni azokat az osztrák fiukat, hogyha iskolákat állítottak volna fel, a magyar vidékekre helyezték volna azokat és neveltek volna belőlük tiszteket. Mondhatom, ekként nagyon könnyű lett volna pótolni őket, mert, hogyha ő Felsége most adna ki egy rendeletet, hogy egy év alatt a magyarországi ezredekben, a tisztikarban mindenki vegye fel a magyar honpolgárságot és tanulja meg a magyar nyelvet, és a ki ezt nem teszi, az elveszti tiszti rangját, mert magyar lesz a vezényszó és magyar lesz a hadseregben minden : akkor meg vagyok győződve, hogy ez be is következnék. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát ne beszéljenek nekünk a pőtolhatatlanságról; ha pótolni akarták volna, már pótolhatták volna 35 esztendő alatt mindezt és ez alatt az idő alatt nemhogy szaporodott, de apadt a magyarul tudó tiszteknek a száma. Ott van a hiba, t. képviselőház, hogy ő Felsége azt mondja, hogy ez a hadsereg »meine Armee,« mi, t. képviselőház meg azt mondjuk, hogy ez nem »meine Armee,< hanem »unsere Armee«, a mi hadseregünk, és a »meine Armee«-nél mindig erősebb az »unsere Armee«, a mely nem egy akaratra, hanem az egész nemzet akaratára támaszkodik, a melynek hMatása nem egy akaratot előre vinni, nemcsak egy trón fényét emelni, hanem milliók akaratát, a nemzetet megtestesítve, nagygyá tenni magát a trónt is. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezt elérni csak ugy lehet, ha mindez a legsürgősebben megtörténik, mert nem lehet csatába vinni egy olyan hadsereget, a mely ellen egy nemzet ellenszenve küzd, a mely néphadsereg akar lenni a maga nagyságában, de nem akar összeköttetést kapni a maga szervezetében a néppel, a mely nem viszi a csatatérre egy nép szMe vágyát, óhajtásait, jelvényét, erejét és lelkesedését. A mai időben győzni csak ezzel lehet és nem fog győzni különösen az osztrák hadsereg, a melynek tradicziójában minden van, csak győzelem nincsen (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és a melynek nem vele egyenrangú hadseregekkel kell megküzdenie, de nagyobb nemzeti hadseregekkel, erősebbekkel, a milyen Németország, vagy Oroszország. Ha pedig nem ezek ellen szövetkezünk, t. előadó ur, hát akkor minek beszélünk erről ? Talán a déli államokkal, Szerbiával, Montenegróval, Bulgáriával, vagy Komániával szemben kell a létszámfelemelést megcsinálni? (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ha tehát erőre van szüksége ennek a hadseregnek, akkor keresse ott, ahol van! Nem a mechanikus keretekben, hanem a lélekben és a szervezetek erejében és azokban a nemzeti erőkben, a melyek rendelkezésre állanak. Addig, a mig ezen belül marad ez a hadsereg,