Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

80 U0. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. hogy ha a mai létszámot biztosítják is önök, még akkor is erősebb lesz, mint ha a mai létszámot felemelik. Mert ha még le is szállítanák a hadseregnek a létszámát, mint a hogy azt ma az önök ideája szerint fel akarják emelni, hogy ha a nemzeti érzést benne meglazítják, ha a nemzeti akaratot bele nem viszik és ily hadsereggel mennek a csatatérre, azzal a nemzet óhajtásait nem fogják megtestesíteni soha. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. képviselőház, magyarnak születtem, annak is vallom magamat, ennek a nemzetnek munkás tagja vagyok és akarok is lenni, mindaddig, a míg ez a nemzet mint magyar nemzet él a földön. De ha egyszer kiadja a maga nemzeti erejét a kezéből, ha a lemondás politikája kerül itt uralomra és ha a szolgaság eszméje jut győzelemre, akkor nekem és nekünk itt ezen az oldalon, Magyarországban nem telik semmi örömünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ezt nemcsak én mondom, hanem mondja Deák Ferencz is, a midőn azt mondta, ha ez az ország a legvirágzóbb, a legfényesebb ország lesz is, de nem Magyarország, nekem nem lesz benne örömöm. Magyarország pedig magyar hadsereg nélkül nem létezik a földön, mert szeretném én azt látni, hogy egy ember létezzék az embernek izomereje nélkül- Ország épugy, mint ember nem létezhetik izomerő nélkül, már pedig a hadsereg az országra nézve az. Ha egy ország idegenek védelmére szorul, ez azon ország nemzeti szuverenitásának legnagyobb feladását, a szuverenitás olyan megcsonkítását jelenti, a mely a nemzeti erőt, a nemzeti önérzetet teljesen kiöli annak a népnek lelkéből. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem fogok felszólalni azon érdeklődés hiánya ellen, a mely a t. túloldalon mutatkozik. Én a t. túloldal tagjainak sem személyükben, sem máskép nem vétettem soha. Becsületes politikának szegődtem katonájává, ezt a politikát erősen folytatom önökkel szemben is, mint politikus, én tehát nem érdemlem meg önök részéről sem az ellenszenvet, sem a részvétlenséget, a melyet velem szemben tanúsítanak. (Egy hang a. jobboldalon: Saját pártja ellen panaszkodjék !) Pozsgay Miklós: Mi tudjuk, miről fog beszélni ! Lengyel Zoltán: Azt kell most megkérdeznem, hogy mire való is ez a létszámemelés ? Förster Ottó: Itt bent kellene emelni a létszámot, mert nagyon kevesen vagyunk! (Derültség.) Lengyel Zoltán: Feleletet azonban e kérdésre sem az előadó úrtól, sem mástól nem kapunk! Münnich Aurél előadó: Majd adok rá feleletet ! Lengyel Zoltán: Azt mondja az előadó, hogy a szomszédok erőlködnek, erőlködjünk tehát mi is! Münnich Aurél előadó: Nem azt mondtam! Lengyel Zoltán: Igen, csakhogy azok megbírják, mi pedig nem bírjuk meg. Ez az egyik feleletem. Másik feleletem pedig az, hogy jó politika mellett a szomszédok hiába agyarkodnak, nem bírnak ezen állammal, mig ha e politikát tovább folytatják, emelhetik a létszámot, mégis össze fog roskadni ez a birodalom magától m. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minek ez a nagy létszámemelés ? Ezt kérdezem én az előadó úrtól. Az előadó ur azt mondta, hogy nagy szervezeti változások készülnek. Pittreich vezérkari főnökhelyettes lett a hadügyminiszter; a régi hadügyminisztert gyönyörűen elbúcsúztatta a Reichswehr; élvezet volt olvasni, hogy miképen dicséri a felkelő és hogyan búcsúztatja a lemenő napot. Ez azonban semmi. Ha szervezeti változtatásokat készítenek elő, miért nem mutatják be azokat itt ? Hát ez a magyar parlament csak olyan semmi, a melynek akarata és véleménye abszolúte nem irányadó ebben a kérdésben? Hát akkor minek hozzák ide az egész létszámemelés dolgát? Avagy azt hiszik, hogy a mi lelkiismeretünk olyan könnyen megnyugszik az önök és katonáék akaratában? Nem arról van szó, hogy mit fognak szervezni, hanem arról, hogy miért és hogyan fognak szervezni. Emelni fogják a tüzérségnek és a lovasságnak létszámát, rangokat fognak majd emelni stb. Tessék mindezt ideterjeszteni. Azt hiszem a t, előadó ur is most, a mikor majd ezen javaslatot le fogják tárgyalni, — mert csak akkor lehet létszámemelés — előadói érdemeinek jutalmául szintén valami emelésben fog részesülni. De mMel rangemelést nem kaphat — mert a táborszernagy úrhoz képest az előadó urnak elégséges az őrnagyi rang is, — ha szaporodik a tüzérség és a lovasság, akkor az előadó urat érdemei jutalmául legalább is lovasitani fogják. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél előadó: Sikerült viccz! Lengyel Zoltán: Hát, t. előadó ur, én önnek nemcsak tréfákkal szolgálok, hanem komoly dolgokkal is. Münnich Aurél előadó: Sokkal helyesebb is lesz! Lengyel Zoltán: Idézni fogom önnek Deák Ferenczet a szervezeti változásokra — a hadseregben tervezett változásokra és a védelmi rendszerre vonatkozólag annál is inkább, mert a miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő Deák Ferencz tanítványa, hogy ő szolidáris vele, de tagadja, hogy vjn magyar hadsereg, hogy a magyar hadsereghez jogunk van, hogy magyar hadsereg lehetséges volna; úgyszintén elutasítja magától ezt az álláspontot a honvédelmi miniszter ur, a ki azt mondja, hogy az egy fantazmagória, azután gr. Tisza és gr. Andrássy urak, továbbá Hieronymi képviselő ur, egyszóval mindenki.