Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

24-0. országos ülés Í903 márczias 30-án, hétfőn. 73 valami mindig útjában áll az ily javításoknak, I jóllehet nagy nemzeti érdekek követelik. De I katonai czélokra, hogy a magyar állam pénze bécsi kasszába folyjék, onnan legnagyobb részben soha vissza ne jöjjön, arra mindig van pénz. Pedig, hogy milyen az ország gazdasági helyzete, arra csak egyetlen példát hozok fel. Szilágy vármegye adóhátraléka az alispán jelentése szerint 931.677 korona és 5 fillér. Ennyi a hátralék az oly szegény nyoIvorék vármegyében, mint ez, a melynek legnagyobb része terméketlen terület és hegyes vidék, és a melynek népe egyes vidékeken oly nyoIvorban van, hogy a krasznai foszol gabiró állítása szerint vannak falvak, a melyeknek oláh lakossága oly nyoIvorúságban él, hogy férjnek és feleségnek csak egy ruhája van, ugy, hogy kettejük közül csak az egyik mehet ki dolgozni, a másik kénytelen otthon maradni. E vidéken, a hol hajdan a pellagra uralkodott, a nemzedék évről-,évre elsatnyul, ugy, hogy a sorozás eredménye iszonyúan rosszabbodik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem lévén a népnek egyéb keresete, eladja a baromfiát, eladja a tyúk minden tojását, az apró gyermekek pedig a leghitványabb táplálókon nevelkednek fel és egész életükre elsatnyulnak. Ha nem az ó'szszel tárgyaltuk volna itt az inség-javaslatokat az ország némely vidékén uralkodó keresethiányról és nyoIvorról, akkor még talán lehetne beszélni efféle javaslatról, mint a mostani, de így nem, mert ha inség és nyoIvor van. akkor mit játszunk mi itt nagyhatalmi hóbortot és politikát ? Gabányi Miklós: Nagyhatalmi holondéria! Lengyel Zoltán: Politikai következetesség az, t. miniszterelnök ur, egy és ugyanazon hónapban azt mondani, hogy az ország teherviselési képessége emelkedett, ennélfogva a katonai létszámot egynegyed részében emeljük, és ugyanakkor azt mondani, hogy az ország némely vidékén uralkodó keresethiány miatt inség-javaslatokat nyújtok be, hogy pillulát adjak az éhezőknek? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Odáig jutott az ország e mellett, hogy 400.000 szuronynyal tízmillió koldusbot fog szembe állani, és minden czakkumpakkal szemben húsz annyi kuldustarisznya. Önök nagyhatalmasdit többet nem fognak játszani, mert ez az ország a saját terheinek súlya alatt össze fog roskadni. De hát könnyű ez a katonai reczept, olyan, mint a többi reczept: az egyik iria, a másik fizeti, beveszi, meg is hal tó'le. T. képviselőház! MMel határozati javaslatom is az ország anyagi helyzetével van összefüggésben és a fedezetet kérem kimutatni, melyből e javaslatra szükséges kiadások előállithatók, hát én ezzel a dologgal tovább nem foglalkozom, csak még egy megjegyzést teszek. Nem tagadhatja senki, hogy milliókba és milliókba kerül e javaslat. Hát hol van a költségvetésben erre vonatkozólag a szükséges felesleg, mikor a felesleg csak egypár ezer korona? Az is csak ugy áll elő, hogy az összes beruházásokat a hiKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. I télből fedezzük, tehát valósággal deficzit van. I Mondja meg nekem a t. miniszterelnök ur, józan és okos politika-e ily javaslatokkal előállni, mikor a szükséges fedezet sehol, de sehol nem található, és terheket rakni az országra, melyeknek kifizetésére a szükséges fedezetet egyáltalában meg nem találhatjuk? Van még egyéb is, mikor a javaslatról beszélek, a mit mint kifogási előleget vagyok kénytelen beszédem e része elé bocsátani. Ez t. i. az, hogy a t. túloldal egypár soros törvényjavaslatra megad mindent szó nélkül, nem kívánja a véderőtörvényt, nem kívánja tudni azt, hogy mire is lesz ez a sok katona, mit fognak velük csinálni, hogy fogják őket beosztani, micsoda szabályok szerint fogják őket fentartani, élelmezni ? Szóval a törvényhozási kötelesség teljesítéséből csak annyit látok: hogy megadni mindent, a többi az smarn. Igaza van mégis a t. túloldalnak, mikor nem törődik azzal, hogy mi lesz az ujonczokkal. Olyanforma ez a helyzet, mint egy anekdotában van elmondva, hogy egy nagy konfekczió-üzletbe bemegy egy ur és a következő párbeszéd fejlődik ki közte és a kereskedő közt: »Egy selyem blúzt szeretnék venni a feleségemnek 40—50 koronáért.« (Felkiáltások balfelöl: Nincs feleséged!) » Milyen színű legyen, ha szabad kérdeznem ?« »Az egészen mindegy.« »Minő formát választ uraságod ?« »Az is mindegye » Hát milyen legyen a nagysága ?« »Mindegy.« »De uram, én nem adhatok önnek semmiféle blúzt, ha nem tudok semmiféle adatot.« »Ez egészen felesleges, én csak egy blúzt akarok vásárolni 40—50 koronáért, feleségem így is, ugy is kicseréli.« (Derültség a szélsöbaloldalon.) így van a t. túloldal a véderőtörvénynyel is. Mit csinálnak az ujonczokkal, mibe fognak azok kerülni, azt nem kérdik, ugy is hitelbe megy a dolog, s a hadügyminiszter akár így, akár ugy, csak ki fogja cserélni. Nagyon panaszkodik a miniszter ur, hogy a hadseregről merünk beszélni. Igaza van. Hosszú idő óta egyszer fogunk hozzá, hogy beszéljünk katonáékról, akkor tényleg sokat beszélünk, hogy még ő maga is elunja. Van nekünk miről beszélni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem ez még csak megjárná. De azt mondja a miniszterelnök ur: más államokban nem ugy tesznek. Más államokban a hadsereg is más. Egy franczia anekdota szerint, — én ezt a t. túloldal mulattatására mondom el, igen örvendenék, ha valami kis élénkséget és hatást tudnék önök közt csinálni, de nem hallgatnak ide, — (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) — mondom — egy franczia anekdota szerint azt mondja az egyik: »mi ugy vagyunk a szakácsnéval, mint egy családtaggal.« Azt mondja rá a másik: »Mi nem ugy vagyunk a mienkkel, mi nem merünk, mi előzékenyek vagyunk iránta.« Más államok rendelkeznél! a hadsereggel, nálunk az rendelkezik velünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott családtag, mi 10