Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

(ÍR 2í0. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. Gabányi Miklós: Eladják az országot! Madarász József: Mutassák meg, Hogy különb gerinezük van! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Sálijuk!) Ezzel, azt hiszem, bemutattam, hogy ha arról van szó, hogy a miniszterelnököt kímélni kell csak azért, mert erőszakot nem alkalmaz, akkor ez a jogczim teljességgel elesik. (Széll Kálmán miniszterelnök megjelenik a teremben.) T. miniszterelnök ur! Épen most mondtam el azt az üldözést, a melyet a rendőrei velem és az ifjúság két vezetőjével szemben elkövetnek, azzal mondtam el, hogy szíveskedjék ezen dolognak utánajárni, s megmondani a háznak, hogy az ön tudtával és akaratával történt-e ezen üldözés, vagy nem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az bizonyos, hogy a lefolyt választás, melyet a miniszterelnök ur csinált, tisztább volt, mint az előbbiek, és szabadabb a közvélemény megnyilatkozása. Ismétlem azonban, ez nem elégséges, mert a parlamentet kell szélesebb alapokra fektetni a választói jog kiterjesztése és a kerületek igazságos beosztása által. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Akkor lehet a miniszterelnök urnak beszélni többségi akaratról, de addig nem, mert ha ennek a parlamentnek az alapja olyan, a mely nem felel meg a tényeknek, a nemzet jogos érdekeinek, annak, hogy a többségi akarat jusson rajta keresztül kifejezésre, ha az ebből kikerülő többségnek a tagjai egyéni meggyőződésüket a legtöbbször félretéve, megszavaznak itt olyan javaslatokat, melyekkel egyet nem értenek, vagy a melylyel ellentétben aggódó lelkiismeretük szavát nem mondják meg itt, akkor itt többségi akaratra hM&tkozni nem lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A t. túloldal lapjai és a miniszterelnök ur is féltik a mi akcziónktól az alkotmányosságot. Az önök félelmére mi nem adunk sokat, önök félnek a széltől is, még a szél ingásától is. Endrey Gyula: Az a legnagyobb baj, hogy Bécstől is félnek! Lengyel Zoltán: Mondhatom, hogy én nem féltem a magyar alkotmányosságot. Ha a magyar alkotmányosság csak az, a mit önök mutogatnak 35 esztendő óta, akkor az nem kell nekem, nem kell ennek a nemzetnek sem, akkor jobb az abszolutizmus, ezerszerte jobb, jobban kormányoz, többet tesz a nemzetért, és viseli a felelőséget is érte. Ezt a magyar alkotmányt egy ősz uralkodónak az esküje szentesitette, s akik féltik az alkotmányosságot, azok nyíltan és egyenesen, expressis verbis megmondják, hogy feltételezik az uralkodóról azt, hogy esküszegő is lehet. De nem féltem én ezt az alkotmányosságot azért sem, mert hiszen ez egy ezeresztendős nemzeti történelemnek gyökerébe nyulik vissza, a melyet onnan nem lehet olyan könnyen kitépni, a melyet megpróbáltak hetekre, hónapokra, évekre is felfüggeszteni, de mindig nagyon megbánták, és a megbánásnak mindig a nemzet nyerte a hasznát. De nem féltem az alkotmányosságot azért sem, mert hisz nyilvánvaló dolog, hogy mikor egyszer Magyarországon a törvényes rend megbomlik, magának a felsőbbségnek az akaratából is, akkor annak a hires nagyhatalmi állásnak abban a perczben vége van. Ezt a monarchiát, ha Magyarország egyszer ellensége lesz az akkoriban fennálló rendnek, az alkotmány nélküli állapotnak, soha senki meg nem látja, sem a szövetségét keresni nem fogja. Az ilyen beszédet csak a megadás politikájának hirdetői hangoztatják. Szólni fogok majd beszédem harmadik részében, — most csak a bevezetésnél tartok (Helyeslés a szélsöbaloldalon) — a hadseregről és az 6 fentartóiról, a parlamentről, a pártokról és a dinasztiáról, és akkor ezen kérdésre jobban ki fogok terjeszkedni. Most csak annyit jegyzek meg, hogy én az abszolutizmustól nem félek annak daczára, hogy az emberek üldözésével is össze van kötve és, hogy ki szokta önteni mérgét azokon, kik az előző korszakokban a nemzet jogaiért sikra szállottak, mert tudom azt, hogy minden abszolút korszak után jobban és hatalmasabban kizöldült a magyar szabadság fája. (Tetszés a szélscbaloldálon.) Én nem féltem az alkotmányosságot, mert mit ér az, hogyha olyan gyenge és nyoIvorult, hogy mindent megadni kénytelen, ha nem lehet azzal semmit sem kMinni és ha a magyar parlament arra való csak, hogy pénzt és katonát szavazzon meg és az alkotmány czégére alatt az osztrák családi és császári politikának tartsa a hátát és azért viselje a felelőséget. Akkor jobb, ha eltöröljük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A magyar parlament viselje a felelőséget ezért a hóbortos politikájáért a nélkül, hogy a nemzetre ebből eredmény háruljon ? Akkor miért tartjuk fenn ezt a parlamentet, ezt a czifra palotát, minek folytatjuk ezt a népbolonditást öt évről öt évre, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogyha ezt a parlamentet csak folytonos, napról-napra, évről-évre, évtizedről-évtizedre terjedő jogfeladások árán lehet fentartani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még egy szempont szól mellettem. Az abszolút korszak bűneiért minden felelőséget a németre, az idegenre, a Bach-korszak embereire hárítottak. Akkor a magyarországi nemzetiségek összeforrtak a magyar fajjal, mert azt mondták : az idegen az oka mindennek, közös érdekünk, hogy kiüldözzük innen. De most, mikor a magyar uralom alatt látják azt, hogy az állapotok rosszabbak, mint eddig voltak, azt mondják Magyarország összes nemzetiségei, hogy ezért a magyar faj felelős, mert ilyen állapotokat fen tart és megtűr. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az alkotmányosság ilyenformán, a hogyan azt, miniszterelnök ur, ön alatt gyakorolják, semmi egyéb, mint egy köpönyeg, hogy