Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-240
240. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn, 67 az idegen kiélje ezt a nemzetet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Három érdekes dolgot akarok elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik arról szól, hogy a czár tanácsot kért apósától, a dán királytól, hogy a parlamentáris kormányformát életbeléptesse-e? Az apósa igennel felelt. Azt mondta, hogy a parlament olyan mint a szamár. Viszi a terhet, tűri az ütlegeket, viseli a felelőséget, a melyet most te viselsz, fülét úgyis a kezedben tartod és oda vezeted, a hová te akarod. Nem a magyar alkotmányosság képe ez? Tűrjük az ütleget, viszszük a terhet, viseljük a felelőséget, melyet különben az osztrák császár viselne, fülét, a kinek tartja, úgyis a kezében tartja, és vezeti, a hová akarja. (Igaz! Ugy van! a széls'úbaloldalon.) T. képviselőház! Az abszolút világból egy másik embernek véleményét is idehozom. Egy orosz nagykereskedő a múlt években több hónapot töltött Budapesten. A magyar országgyűlést jött tanulmányozni, mert olyan nihilista fajta érzelmei voltak neki és az alkotmányosságról ábrándozott, hogy az majd az ő nagy birodalmukat milyen magas nMóra fogja emelni és a nép érzületét hogy fogja összeforrasztani a dinasztiának hóditó politikájával. Okos, tanult, egyetemet végzett ember volt ez a kereskedő, tehát az ő szavára is lehet valamit adni. A régi házba járt el a karzatokra ismeretlenül, azután visszament és a következő nyilatkozatot tette: (Halljuk! Hall Juli!) »Most már meggyőződtem, hogy nem kell alkotmányosság, ha az olyan, mint a magyar. Hisz komédia ez az egész. Nekem nem kell alkotmányosság, ha csak annyi eredményt tud elérni, mint a magyar. A czár jobban szMén viseli a mi anyagi érdekeinket, s a mellett folyton és folyton az orosz birodalom nagyságán dolgozik. A kereseti, a megélhetési viszonyaink is jobbak, mint önöknél, sőt a kormányzat is becsületesebb. Igaza van a czárnak. Nem fogok többé politizálni, hadd végezzék ezt el helyettem az atyus és az ő nagyfejű tanácsosai.* T. ház! En nem fűzök hozzá kommentárt; a ki nem érzi ezen szavak igazságát, az kommentárral sem tudja megérteni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Aztán alkotmányosság-e az, t. ház, a hol felrendelik a miniszterelnök urat, a kit nem a népakarat, nem a parlament akarata, hanem egyenesen a császár parancsa szólitott oda a másiknak helyére? Felrendelik, összehívják a birodalmi minisztereket, a miniszterelnök urat második vagy harmadik helyre ültetik, balfelől, a külügyminiszter mellé, és egy külügyminiszter és nem egy miniszterelnök elnököl azon tanácskozásokon. A családi háznak minisztere kiadja önöknek az ordrét, a külügyminiszter és hadügyminiszterrel együtt ő Felsége elé terjesztik, hogy megkajDÜassák az előzetes czenzurát, és a mi ő Felségének tetszik, nemcsak hogy megcsinálja, hanem meg is csináltatja önökkel, sőt még az udvari bálon is megmondja, hogy mi a szMe óhajtása, az audiencziákon is megmondja, sőt meg is üzenteti Welsersheimb és Széll Kálmán által. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az alkotmányosság nem alkotmányosság ; paródiája ez az alkotmányosságnak és ennek a paródiának szenvedéseit érzi az egész ország. (Ugy van!a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Mit féltenek önök hosszú idők óta? Az alkotmányosságot féltik egy alkotmányos küzdelemtől ? Hisz egy alkotmányos küzdelem csak emeli annak a parlamentnek nívóját és erejét, épugy, mint a nép millióinak érdeklődése megerősíti a parlament alapjait. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! Önök az alkotmányosságot féltik ? Dehogy az alkotmányosságot, a saját bőrüket féltik és ezt nevezik el az alkotmányosság féltésének. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hisz ennek a parlamentnek és a magyar nemzetnek négy évszázad óta az ellenállás volt a hMatása, azt gyakorolta a parlament mindig, régen a többség az egész országgyűlésen, ma a kisebbség. Épen azért bűn az 1867-es kiegyezés, mert azt a többséget, a mely azelőtt a nemzetet képviselte a parlamentben és a nemzet jogaiért küzdött, kisebbséggé változtatta. T. képviselőház! Nemcsak hogy nem féltem én az alkotmányosságot ettől a küzdelemtől, hanem épen a nemzeti közakaratnak felébredésétől, a mely most útban van, várom én, hogy megteremtse az igazi magyar alkotmányosságot. (Élénk tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Azután ijesztenek bennünket a mumussal, az exlexszel is. Hát kijelentem, hogy ettől sem félek. Hiszen a ki történelmet tud, és a ki igazságot akar, annak be kell vallania, hogy nem most jön az exlex, exlex van már 1526 óta. (Ugy vau! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Több-kevesebb exlex, mint a mennyi van, már abszolúte nem árt. Állandó exlexben van a nemzet, mert a mikor királyt választott magának a mohácsi vész után, nem adta fel sem a magyar udvartartást, sem a magyar hadsereget, sem a külügyi képviseletet, sem az önnálló vámterülethez való jogát, és annak daczára elsikkasztották és elsikkasztva tartják ma is ezeket. Hát micsoda exlex ehhez képest az, a mi még jöhet azután, hogy nem adunk katonát és nem fizetünk adót? Ennek az exlexnek akarjuk mi egyszer végre-valahára gyökeresen végét vetni ezzel az exlexszel, ugy a mint az egyik bajt meggyógyítja az ember a másikkal. Á méregnek az a hatása, hogy, ha kevés és jól van alkalmazva, meggyógyul tőle az egész szervezet. Ilyennek kell lennie ennek a mostani küzdelemnek, ilyennek kell lennie annak az exlexnek, a mely ebből ki fog fejlődni. A harmadik vagy a negyedik azt mondja, — és ezzel indokolja a mi küzdelmünk helytelenír*