Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

340. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. ÖJ különféle ürügyek alatt tolakodnak be, mikor nem vagyok otthon, hogy megnézzék, miféle forradalmi banda tanyázik ott és hogyan készítik ott elő a forradalmat. Nessi Pál: Hallatlan dolog! Ez már mégis szemtelenség! Alávalóság! Lengyel Zoltán: Hogy micsoda veszedelmes emberek vagyunk mi, azt én a magam részéről még nem tudtam felfedezni, bár a túloldal egyes lapjaiból ugy vettem észre, mint hogyha én világot mozgató hatalmas ember volnék. Ez a két fiatal ember egyáltalán soha semmi alkalommal nem követett el olyan dolgot, a mely miatt perbefogták őket, mert annyira tisztában vannak a maguk czéljaMal. a maguk gondolkozásával és annyira magas szellemben dolgoznak, hogy ez távol áll az ő lelkűktől minden körülmények között. Százszor és százszor hallgatta Budapest székes főváros közönsége az ő beszédeiket; soha semmi olyant nem mondtak, a mi nem a nemzeti szellem ébresztésére szolgált és a mi akár a hatalommal, akár a trónnal szemben büntetendő volna. T. képviselőház! Azt akarja a rendőrség bebizonyítani, hogy ezek forradalmárok, a kik szembe szállnak a rendőrséggel, szembe szállnak ó Felségével és a törvénynyel, hogy ők micsoda emberek, annak bemutatására, fel fogom olvasni a t. képviselőháznak Melha Tibor legutóbbi beszédét, hogy ennek alajrján ítéljen e fiatal ember gondolkozása felett és ítéljen a miniszterelnök ur politikája felett, a mely az ilyen embereket üldözni akarja és nem megdicsérni, mint a hogy kötelessége volna. (Egy hang a szélsöbahldalon: Nincs itt a miniszter!) Nessi Pál: Talán jő volna egy eleven miniszter ! Lengyel Zoltán: A t. miniszter uraknak nagyon szoIvorú a lelkiismeretük. Én nem kényszerítem őket, hogy ezeket a lelkiismeretfurdalásokat előttem szenvedjék végig. Nessi Pál: Legalább meghallgathatná a miniszterelnök, hogy rögtön felelhetne! Lengyel Zoltán: Majd a t. államtitkár ur, a ki helyettesíti a t. miniszterelnök urat, lesz szíves ezt is tudomására hozni. Nessi Pál: Hát nem kapunk egy eleven minisztert? (Zaj a szélsöbahldalon.) Meg kell nekik hallgatni bennünket, mert így kívánja az alkotmányos rend ! Ha nem akar idejönni, mondjon le! Lengyel Zoltán: Mondhatom, t. képviselőház, hogyha a t. miniszter urak azokat az adatokat, a melyeket ón itt nyilvánosságra hozok, —• száz és száz számra fogok nyilvánosságra hozni, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbahldalon.) — tudomásul veszik és a szerint fognak eljárni, akkor én nem is kívánom^ hogy ők meghallgassák az én beszédemet. Én, higyje el a t. képviselőház, a magam meggyőződése szerint beszélek és nekem egyáltalán irreleváns, hogy látom-e őket, vagy nem. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XM. KÖTET. Nessi Pál: Alkotmányos rend! Lengyel Zoltán: Melha Tibor legutóbbi beszédét mutatom be. Bemutatom ebben ezt a fiatalembert, a kit a rendőrség nem a Bachkorszakban, hanem Széll Kálmánnak korszakában, a jog, törvény és igazság égisze alatt nagy önkénykédessel üldöz. Fel fogom olvasni azt a beszédét, a melyben legutóbb az Ugron-pártiakat a körúton üdvözölte. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbahldalon.) Azt mondta ez a fiatal ember: »Az ifjúság van itt osztatlan egészében bizonyságot tenni arról, hogy a hon boldogulásáért való fáradozásban mindnyájan egyek vagyunk. Az elmúlt napok eseményei nyílt kihívást csaptak arczunkba: magyar ifjak, éltek-e még ? És mi kemény választ adtunk, a mely megeredt ajkunkon és utánunk harsogta az egész ország minden magyarja. E válasz félelmes volt, magában foglalta a magyar faj nagy hMatásának kitörését és a félreértetteknek kinos ébredését. E válaszra már felelniük kell azoknak, a kik a kérdést hozzánk intézték, de ha ők nem merik, felelni fog rá a nagy emberi eseményekben megnyilatkozó logikus rend, a mely a társadalomnak egoizmusával szemben előbb-utóbb a fajok kulturális erejének ad helyet, mert míg az csak egy frakcziót boldogít, ebben az egész emberiség boldogulásának csirái vannak lerakva. Mentül kevésbbé egyéni az az erő, mely összetart, annál inkább a természet hMatása bennünk, a mely a mi nemzeti képességeinkre veti fényét és helyünket a többi közt biztosítja; mentül inkább tudja felejteni az egyén sérelmét a hazáéval szemben, annál többet tettünk önmagunkért is. Ezek a mi mozgalmunkban az objektív tényezők, a melyeket az ország színe elé kell vinni, hogy aggodalom nélkül kisérje terveinket, bizalommal cselekedeteinket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az ifjúság lelkesedése, mi jól tudjuk, az a tényező, a mely a hazafias törvényhozók munkáMal együtt alkotja az arany középutat, de ki tagadná, hogy mindakettő nemzetfentartó elem. Ok az észt, mi a szMet képviseljük. (Tetszés a szélsöbahldalon.) A mi szMünk űzött hát ide és a függetlenségi képviselők iránti szeretetünk. Éljenek a függetlenségi képviselők.« (Éljenzés a szélsöbahldalon.) T. képviselőház! Ebben a beszédben egy gondolkozó, magyarul érző nemes szM és agy nyilatkozik meg, ebben a beszédben azokat üdvözli, a kik iránt nincs egy szó hízelgés sem. Ennek a fiatal embernek egyenes gerincze van, a milyen önök közt egy sem található. (Helyeslés a szélsöbahldalon. Zaj a jobb- és a baloldalon.) Frey Ferencz: Kikérjük magunknak! Micsoda rágalmazás ez? (Zaj a szélsöbahldalon. Az elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Azt mondom, oly egyenes gerincz nincs, és ezt állom is. (Helyeslés a szélsöbahldalon. Zaj.) 9