Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

64 2í0. országos ülés 1903 márczius 3ü-án, hétfőn. útjait elő nem készítjük. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) De hangsúlyozom, hogy mindig jogos eszközökkel küzdünk, mert törvényes alapon állunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Önök ott a túloldalon állnak forradalmi alapon, a kik az alkotmányosság mezébe bujtatott abszolutizmussal akarnak Magyarországon kormányozni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt azt állapotot kell megszüntetni minden eszközzel, minden erővel. Végét kell vetni annak, hogy az országban is ezrek meg ezrek a legnyugodtabb czinizmussal, sőt mosolyogva adják fel évről-évről, évtizedrőlévtizedre, mondhatnám 1526 óta folytonosan az ország legszentebb jogait és legnagyobb érdekeit. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, a ki époly nagy előszeretettel hallgatja beszédemet, mint a honvédelmi miniszter ur, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) sőt a pénzügyminiszter ur is, mondhatnám az egész kabinet, a jelenlevők és jelen nem levők, láthatók és nem láthatók, a múlt, a jelen és a jövendő, azt mondja, hogy tiszta választás volt a legutóbbi. Elsősorban is nem ismerem el, hogy Magyarországon tiszta választás lehetséges legyen. De még ha az lett volna is, akkor sem volt ez elégséges arra, hogy minket e küzdelemben utunkban megállítson. Az a választás, elismerem, tiszta nem volt, de tisztább volt,.mint az eddigiek. De ez nem elégséges; hanem ha azt akarják, hogy itt csak parlamentáris utón és nem a minden eszközzel való harczot folytassuk, vissza kell állítani a parlamentnek erkölcsi alapjait. Ez az egyetlen lehetséges eset, mikor a kisebbségnek nem lesz meg az a joga, hogy azt mondja, hogy nekünk jogunk van erre, bár kisebbségben vagyunk, Ha lehetséges lesz a parlamenti reform; ha a választókerületek uj beosztása után lehetséges lesz az, hogy a parlament a népakaratnak tükre legyen, és ha itt az uraknak lelkiismeretük lesz és követni fogják a közvélemény akaratát és nem ülnek itt és nem tapsolnak a javaslatnak, akkor, mikor egész kerületük az utolsó emberigfellázad a javaslat ellen: akkor majd joguk lesz azt mondani, hogy nekünk nincsen jogunk ilyen eszközhöz nyúlni. De akkor, a mikor ez az egész parlament és az egész túloldal egy puszta gépezet, a melyet nem a közvélemény szabályoz, hanem a melynek tagjait, ugy mint a fabábokat, Bécsből rángatják; (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogyha majd emberek ülnek itt, a kik gondolkoznak és éreznek, a kik érzik a felelőséget, akkor ilyen eszközöket ez az oldal sem fog használni, mert akkor a nemzet el fogja ítélni azokat, a kik ilyen eszközökhöz nyúlnak, most pedig ellenkezőleg a nemzet többsége áll a mi oldalunk mellett. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Már most a másik dolog, a mMel a t. miniszterelnök ur az obstrukczió ellenében védekezik az, hogy az obstrukczió mint erőszak, csakis az erőszak ellen jogosult. Erre a legelső feleletem az, hogy az államot alkotó, az állam népét egyesítő, a nemzetet felrázó nagy mozgalmakért, a nemzeti czélokért minden jogosult. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De hogy az obstrukczió csak az erőszak ellen jogosalt, ezzel a védekezésével elhallgathat a miniszterelnök ur azóta, a mióta a kormányzatához annyi kiontott vér tapadt egy nap alatt, a mennyit Bánffy egész miniszterelnöksége alatt ki nem ontatott. Sőt mikor mi az ő fejét követeltük, még csak meg sem próbálkozott elégtételt adni ennek az oldalnak és az ifjúságnak. Gabányi Miklós: Azért mondom én, hogy rosszabb Bánffynál! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Rendőri erőszakról beszélek. Az a 20-iki eset csak egy részlete annak a rendőri erőszaknak, mert volt előtte is és utána is nagyon szépen, a mit el kellett palástolni, mert a t. miniszterelnök ur az ő bársonyos kezével, és az ő mindent elsimító beszédével akarja csendesíteni ennek az oldalnak tagjait, a kik bátran felemelik szavukat a közvélemény mellett és azokat, a kik ezen mozgalomnak künn is vezetői, üldözőbe véteti a rendőrség utján olyan módon, a mint azt 1867 óta senki sem tette. Én ezeket elfogom mondani, — bár rólam is van szó — tudomására fogom hozni, mert nincsen itt a miniszterelnök ur, hát a pénzügyminiszter urnak, és akarom tudni, hogy a kormány csinálta-e, vagy a kormány beleegyezésével csinálta a rendőrség, hogy boszut álljon mirajtunk azért, mert mi elégtételt követelünk az ő gyalázatosságáért. (Zaj a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Az egyik dolog az, a mit én már itt a házban elmondottam, hogy kétszer egymásután két szakasz rendőr azon a körúton élesre fent, kMout karddal megtámadott; mikor pedig én ez ellen védekeztem, a rendőr kardját félreütöttem és rávágtam, ezért engem nemcsak perbe vonnak hatóság elleni erőszakért, hanem a kihallgatást folytatják mindenféle eszközzel. Tanukat gyűjtenek mindenféle lehető módon, a hogy az csak megtehető. De mMel rólam van szó, erről én nem beszélek; majd el fogja velük intézni ezt a parlament, ha majd az ügy idekerül. De szót kell emelnem, t. képviselőház, azért a két fiatal emberért, a kik az ifjúság mozgalmait ez idő szerint vezetik és a kiket a leggyalázatosabb módon üldözőbe vettek még oly tényékért is, a melyekért büntetni nem lehet, a melyek a zaklatást nyilvánvalóan magukon viselik. Kereset alá vonták Melha Tibort, a műegyetemiek vezérét hatóság elleni erőszakért, és kereset alá vonták Hoffmann Ottót ugyanezért és felségsértés bűneért. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) De ez még nem elég. Rendőri spiczlik tolakodnak be a lakásomba is, hogy megnézzék, mit csinálok ott és hogy mit csinál Hoffmann;