Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. 47 esetlenségét (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.): 1526-ban a mohácsi vész után a Habsburg-uralkodóháznak trónra jutását, az 1711. szatmári békét és az 1867-iki kiegyezést. Minden csapás között ezt az utóbbit tartom legsúlyosabbnak, legnehezebbnek, mert a mit eró'vel vesznek el tó'lünk, azt visszaszerezhetjük talán valamikor, de a miről magunk mondunk le, az elveszett örökre. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A mohácsi szerencsétlenség után a nemzet meggyengülve, támogatást, védelmet keresett a török ellen. E védelmet, e támogatást Ígérte meg neki az osztrák és ez volt alapja, a fő inditó oka a Habsburgdinasztia uralkodásának. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Később, az 1711-iki szatmári béke után 1723-ban, midőn a pragmatika szankeziót emelték törvénynyé, világosan kitették a törvényben, hogy az uralkodás egységes, a védelem azonban közös. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elhitették a szegény, hiszékeny magyar nemzettel, hogy ez a kifejezés a nemzetnek megvédelmezését jelenti. Pedig, t. ház, nem az volt. Annak a kifejezésnek más czélja nem volt, mint biztosítani a dinasztia érdekét: az egységes uralkodást; (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) vérbe fojtani, ha kell, a magyar szabadságot osztrák fegyverrel és leverni a nemzetet, hogyha ez ellen fel mer támadni. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1848—49-iki események ezt fényesen igazolják. De e kifejezés, hogy a védelem közös, nem a hadsereg egységét, sem annak közösségét nem jelenti. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1848-iki törvények is ugyanilyen értelemben határoztak. Én tehát a javaslatot az 1723-ik évi és az 1848-ik évi törvények alapján sérelmesnek tartom az országra nézve. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nincs szándékom, t. ház, álláspontom védelmére az 1867 : XII. törvényezikkre hMatkozni, mert mi azt veszedelmesnek, kárhoztatandónak tartjuk az országra nézve; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mi annak nem a fentartását, hanem az eltörlését akarjuk. {Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És midőn az a párt, a mely azt a törvényt meghozta, maga nyirbálja azt napról-napra körül, maga bizonyítja be, hogy az olyan törvény, a melyet magyarázni lehet balra, csűrni-csavarni jobbra, nem ér egy fakovát sem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon!) Nem fogadom el a törvényjavaslatot már csak azért sem, mert az tönkre teszi az országot, midőn 45.000 munkáskezet von el a nemzettől, a közgazdaság teréről. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Koldussá teszi a nemzetet, midőn a létszámfelemeléssel járó száz, százhuszmillió évenkinti tülkiadást a nemzetre rója. Idegen érdekekért, dinasztikus álmokért nem áldozhat e nemzet egy fillért sem. (Igaz! Ugy van! a szásőbaloloalon.) És a nemzetnek egyre megyén, akár nyel( vében ölik meg, akár gazdaságilag teszik tönkre. , {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Előttem szóló t. képviselőtársaim bőven fog: lalkoztak már e tárgygyal és kifejtették néze• teiket. Én tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem í akarok, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) csak egy: szerűen kijelentem, hogy a katonai törvényjavas' latot nem fogadhatom el, mert először felesleges, másodszor veszedelmes e nemzetre. Az 1870 — 71-iki porosz-franczia hadjárat után a két ellenséges állam őrült versenyt foly' tátott egymással, hogy hadi létszámának tekintetében egymást túlszárnyalják. Pusztított a revanche eszméje, s megvolt az a káros hatása, hogy Európa minden államát a létszám felemelésére kényszeritette. A verseny Poroszország és Francziaország között 1898-ban érte el tetőpontját, a midőn a franczia hadsereg hadi létszáma 600.000 főre rúgott, ugyanekkor a német haderő alig 200 emberrel haladta azt felül. Ez az egyenlőség azonban csak látszólagos volt, mert Poroszországnak összes hadereje az anyaországban volt elhelyezve, ós a mozgósítás pillanata után pár nap alatt a franczia határra volt dobható, mig Francziaország 60.000 embere a gyarmatokon volt elhelyezve, és a terjedelmes tengerpartjai védelmére 21.500 embert és 2000 tisztet kellett a hadi létszámából fordítani, ugy, hogy az összetűzés pillanatában Francziaország 85.000 emberrel lett volna hátrányban a némettel szemben. Francziaország azonban a létszámemelésben teljesen kimerült, mert népesedési viszonyai nem állották ki a versenyt a sokkal népesebb és szaporább német nemzettel. Ekkor a franczia kormány a létszámemelésről lemondott. Az e körül kifejlődött parlamenti viták folyamán mondotta egy nyugalmazott tábornok, franczia képviselő, hogy jövőre a hadjáratok sorsát nem a mennyiség, hanem a minőség fogja eldönteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Magában állott ez a kijelentés akkor, mert az egész világ a létszámemelésben kereste az üdvöt, és mégis e nyomtalanul elhangzott kijelentés alig két esztendő múlva csattanós bizonyítást nyert a dél-afrikai hareztéren. Beigazoltatott, hogy a mennyiség mögötte áll a minőségnek, és 12.000 bur harezos 250.000 angolt háromnegyed évig volt képes feltartóztatni. Pedig az angol katonaság az európai államok hadseregéhez hasonlóan volt kiképezve. A hadvezetőség teljes reménynyel nézett a jövő elé és az angol katona erő, kitartás és fegyelem tekintetében kívánni valót nem hagyott hátra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az angolok égtek a vágytól, hogy 1881-ben a majubai katasztrófa által hírnevükön ejtett csorbát kiköszörüljék. Ezen hadjárat alatt beigazolódott, hogy a kéztusa többé elő nem fordulhat, hogy jövőre az egyéni érték, az önállóság, a kezdeményezési képesség a fő tulajdonai a harezosnak. E tulajdonságok azonban a mai modern hadseregben