Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

46 239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. kormány törvényjavaslattal még nem űzött, mint azzal a tisztviselői fizetést rendező törvényjavaslattal Széll Kálmán. Ezzel a tisztviselők fizetését rendező törvényjavaslattal akarta a kormány a hMatalnoki kart az ellenzékre uszítani azért, hogy az ellenzék a katonai törvényjavaslatok elleni harczot, küzdelmet hagyja abba, szereljen le s bogy aztán tisztviselői fizetési javaslat vétessék elő, az a minden tekintetben rossz és különben is sok kifogás alá eső tisztviselői javaslat tárgyaltassék és emeltessék törvényerőre. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A kormánynak ezen ravasz terve azonban nem sikerült. A revolver, a melyet a kormány az ellenzék mellének szegzett, visszafelé sült el. (Ugy van! a szélsóbaloldalon.) A magyar tisztviselői kar nem ült fel annak a nagyon is átlátszó tempózásnak és taktikázásnak, a melyet a Széll-kormány ebben az ügyben tanúsított. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány, ugy látszik, nem számolt a magyar tisztviselői kar hazafiságával, és nem gondolt arra, hogy épen a magyar tisztviselők fogják az ellenzéket a további küzdelemre, a további kitartásra buzdítani. A kormány, ugy látszik, nem számolt azzal sem, hogy a tisztviselők inkább készek lesznek még egypár hónapig várni, hogy sem ezek a nemzetgyilkoló törvényjavaslatok elfogadtassanak. (Ugy van! Ugy van! a széh-öbaloldalon.) A mi azt a másik fenyegetést illeti, t. ház, a melyet a kormányhoz közelálló lapok emlegetnek, hogy a kormány ezt a képviselőházat feloszlattatni szándékozik: ám tessék; állunk elébe; nem félünk tőle, sőt az igazat megvallva, nekünk kellemes volna, és nagyon szeretnők, ha megkérdeznék a népet, a magyar nemzetet, hogy kell-e neki az a hadsereg, a melynek zászlaja láttára arczunkba szökik a vér, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a melynek himnusza hallatára ökölbe szorul a kezünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Igazán szeretnők, ha megkérdeznék most a népet, a nemzetet, hogy fognak-e neki majdan a jövőben kelleni azok a szabadelvű párti képviselők, a kik megígérték választóiknak, hogy sem az osztrákokkal való kiegyezéshez, sem a közös vámterülethez hozzá nem járulnak, sem pedig a máris felette súlyos közterhek emeléséhez nem csatlakoznak, (Ügy van! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) és ime mégis némán ülnek itt, ebben a fényes parlamenti palotában, minden jel szerint készek lévén arra, hogy adott szavukról megfeledkezve, mindent, a mit a hatalom tőlük csak kívánni fog, megszavazzanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csávolszky Lajos: És megcsalják a válasz tókat! Kecskeméthy Ferencz: Jánus-arczuk van! Polczner Jenő: Igazán nagyon jókor lennének most azok az uj képviselő-választások, a midőn a nemzet teljesen meggyőződött arról, hogy alkotmányunkra, közszabadsági jogainkra, különösen pedig anyagi, vagyoni érdekeinkre nézve veszedelmesebb, károsabb kormánya ennek a nemzetnek 1867 óta nem volt, mint a Széll-féle kormány. (Ugy van! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) Ez a kormány és ennek kormányzata különösen gazdasági, erkölcs-politikai szempontból, nemzetiségi dolgok tekintetében, sokkal veszedelmesebb és károsabb valamennyi volt elődjénél és talán még a Bánffy-féle kormánynál is. A midőn négy évvel ezelőtt Széll Kálmán miniszterelnök ur miniszteri székét elfoglalta, sokan tapsoltak neki, és bizalommal néztek jövő kormányzati működése elé. De milyen változás! íme, itt vannak Széll Kálmán miniszterelnök ur kormányzati működésének mértföldmutatói! (Halljuk! Halljuk!) Itt van először Kossuth Lajos születése századik évfordulója megünneplésének czinikus megtagadása, a Kossuth-szobor felállításának elodázása, Kossuth Lajos halála évfordulóján a rendőri erőszakoskodás és Budapest utczáinak vérrel való öntözése. Itt van másodszor a Hentzi-ünneplés. harmadszor a Grotterhalte-nak és a fekete-sárga zászlónak sohasem hallott dicsőítése, negyedszer a trónörökös házassága, ötödször a Tengerszem elvesztése, hatodszor feladta a Széll-kormány a horvát útlevél dolgában a magyar állam minden érdekét, hetedszer felszabadította a nemzetiségi agitátorokat, nyolczadszor itt van a nagymérvű elszegényedés és óriási kMándorlás, kilenczedszer agyonreformálta a közigazgatást, tizedszer felemelte ez a kormány a quótát, tizenegyedszer itt van az osztrákokkal való, az eddiginél sokkal rosszabb kiegyezés közös vámterülettel és az ipari vámtételek felemelésével, itt van tizenkettedszer a czMillistának felemelése, és itt vannak tizenharmadszor ezek a szerencsétlen katonai törvényjavaslatok is, és ime, mindezek mellett Széll Kálmán uralkodásának ötödik évében oda jutottunk, hogy az ellenzéknek kell elszántsággal küzdeni a magyar nemzeti jogokért. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang a jobboldalon : Megszaporodott az ellenzék!) T. ház! Széll Kálmán miniszterelnök urnak és kormányának sem általános, sem pedig hadügyi politikáját nem helyeslem. Ezt a politikát az országra nézve valóságos szerencsétlenségnek tartom. Én tehát ennek a hadügyi politikának a fentartásához, fejlesztéséhez a most kért eszközöket nem adom meg és megadni nem fogom soha. (Helyeslés a szélsóbaloldalon.) Következőleg én a tárgyalás alatt lévő katonai javaslatokat visszautasítom és azokat az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Trubinyi János jegyző: Luby Géza! Luby Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hiszékenyebb, engedékenyebb, boszuállásra kevésbbé hajlandóbb nemzet nincsen a magyarnál. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E tulajdonságainak köszönheti összes szeren-