Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. 45 Endrey Gyula: Hátgerinczczel! Polczner Jenő: . . . akkor, legyenek róla meggyőződve, kardcsapás nélkül kapnók meg még azt is, a mire önök merész álmaikban sem gondolnak. Endrey Gyula: Pedig jussunk van hozzá! Polczner Jenő: De önök nem követelnek semmit és nemcsak hogy a magyar zászlónak és a magyar nyelvnek jogát nem érvényesitik, de még azokat a többi nemzeti követelményeket sem iparkodnak érvényre juttatni, a melyek az 1867. évi törvények keretén belül szintén teljesíthetők volnának. így pl. ilyen teljesíthető nemzeti követelmény volna először az, hogy a magyar hadsereg a magyar alkotmányra tegyen esküt. Másodszor, hogy a kor követelményeinek megfelelő humánus katonai büntetőtörvény és eljárás létesíttessék. Harmadszor, hogy a hároméves katonai szolgálati idő kettőre leszállittassék. Kegyedszer, hogy a magyar ezredeknél magyar származású tisztek alkalmaztassanak, és hogy a magyar ezredekben ne tűressenek meg azok a katonatisztek, a kik magyarul nem tudnak. Ötödször, hogy a fegyvergyakorlatok megkönynyebbittessenek. Igaz, hogy ezen követelmények közül a magyar ezredeknél magyar tisztek alkalmazását és a katonai büntetőtörvénykönyv és perrendtartás behozatalát a honvédelmi miniszter ur, de küiönösen a miniszterelnök ur, ezen katonai javaslatoknak a volt nemzeti párt férfiai által leendő elfogadásának feltétele alatt megigérte. De mi ezekkel az Ígéretekkel nem elégszünk meg, mert ez kevés, sőt még kevesebb annál, mint a mihez viszonszolgáltatás nélkül ugy is jogunk van. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon). Ezekben az ígéretekben foglalt dolgok nem vívmányok. Nekünk holmiféle egyesitett, egységes, összeragasztott, összevarrt jelvény és czimer nem kell. Az ilyen igazán bosszantóan nevetséges dolgokért, ilyen vívmányokért ne kívánjanak a nemzettől áldozatot. Ha még azt sem birják vagy akarják megadni a nemzetnek, a mi a nemzetet Deák Ferencz törvénye szerint is joggal megilleti, akkor Széll Kálmán ur és társai hagyják el a helyüket, (Tetszés a szélsöbaloldalon.) mert kormányzatuk igazán szertelen nagy kárára, nagy hátrányára és veszélyeztetésére van és lehet ennek az országnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bennünket, t. képviselőház, ilyen semmi ígéretekkel kielégíteni nem lehet. De mi különben sem alkuszunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ilyen semmitmondó ígéretekkel szemben nekünk nincsen és nem is lehet más feladatunk, mint a katonai javaslatok viszBzavonásának és a külön, önálló magyar hadsereg felállításának elszánt követelése. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A magyar hadsereg felállítása, még pedig ingyen! Polczner Jenő: Ezen katonai javaslatok ellen megnyilatkozott az egész ország és pedig egyrészről a népgyűléseken, a városi, törvényhatósági közgyűléseken, másrészről pedig azon feliratokban, a melyeknek egy részét messze vidékről jövő nagy küldöttségek, a hazafias polgároknak százai, hoztak ide erre az országgyűlésre és adták át a ház mélyen t. elnökének. Egyesek, társulatok tiltakozó manifesztumokat tettek közzé. Mindezekben, t. képviselők, valósággal a hazai közérzés, az egész magyar nemzetnek közgondolkozása jutott kifejezésre. Kifejezésre jutott ezekben az az országos közvélemény, a mely ime most szemben találja magával az ország törvényes képviselete többségének a véleményét, sőt gúnyját és kicsinylését is, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és szemben találja magát azzal a többséggel, melynek táborából egyenkint emelkednek fel az első legények, hogy egymást túlliczitálják a hadügyi kormány és a dinasztia dicsérésében; egyik többet igér, mint a másik — Bécsnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban a nemzet megnyilatkozott akaratát kell, hogy megértsék, a városok és népgyűlések felemelt szavát kell, hogy meghallják azok is, a kik a hatalom magaslatáról nézik le a népet és a kik czinikus közönyt mutatnak (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a nemzet mozgalmával szemben. Ha, t. képviselőház, a kormány és a parlament többsége nem akar feltótlenül és teljesen elzárkózni a nemzet gondolatvilágától, akkor, ha egyebet nem, hát figyelembe kell venniök a kedélyeknek nagy háborgását, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az indulatoknak nagy hullámait, és be kell látniok azt, hogy ebben az országban ugy kell kormányozni, a mint azt a magyar nép, a magyar nemzet akarja, és nem a Eejérváryak és nem az osztrák generálisok gusztusa vagy Ízlése szerint. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Epén ezért, nehogy jövőre is osztrák generálisok osztrák szellemben intézhessék a magyar hadügyet, van szerencsém a t. képviselőháznak elfogadás végett a következő határozati javaslatot beterjeszteni: Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Utasitsa a képviselőház a kormányt, hogy a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848 : III. t.-cz. olyan módosítása iránt adjon be törvényjavaslatot, hogy ki a császári és királyi hadseregben a századosnál magasabb rangot viselt avagy visel, honvédelmi miniszterré kinevezhető ne legyen.« (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A kormány az ellenzéknek a katonai javaslatokkal szemben való küzdelmeinek főleg két fegyvert szegez ellene. Az egyik a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat, a másik ennek a- háznak feíoszlattatásával való fenyegetés. A mi az előbbit illeti, soha csúnyább, ravaszabb spekulácziót