Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

44 239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. szik Bécsben, akár nem! Ugy lesz, a hogy a nemzet akarja! Rákosi Viktor: Azt a jövőt fel nem tartóztatják ! (Zaj.) Elnök: Kérem, t. képviselő urak, remélem, nem hiába szólok, ha kérem a képviselő urakat, hogy a szónokot meghallgatni szíveskedjenek. (Zaj. Felkiáltások a szelsöbaloldalon: Figyelmeztesse a minisztert!) Én senkit sem neveztem meg, mindenkinek szól a figyelmeztetés. Polczner Jenő : Mindezen ó'sjogot ideig-óráig, rövidebb-hosszabb időre elvehette és elveheti a nemzettől egy olyan erő és egy olyan hatalom, a mely a magyar nemzet erejénél és hatalmánál nagyobb; de a magyar nemzet, a magyar állam soha nem mondott le azon őt feltétlenül megillető, önálló, nemzeti, kétségtelen ősjogáról, hogy a magyar hadsereg nyelve magyar legyen. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Nem mondott le erről a magyar nemzet még 1867-ben sem. A magyar nemzet azt a jogát, hogy a magyar hadsereg nyelve feletti rendelkezés a magyar nemzetet illeti, 1867-ben, a kiegyezéskor, Deák Ferencz törvényében sehol kifejezetten a királyra át nem ruházta. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) A mikor ugyanis 1867-ben, a kiegyezés megalkotásakor, Deák Ferencz törvényében a király katonai felségjogai megállapittattak és beiktattak: ha a nemzet, ha Deák Ferencz, ha Andrássy azt akarták volna, hogy a magyar hadseregnek nyelve ne a magyar, hanem a német legyen . . . Molnár Jenő: Egyenesen a bolondokházába vitték volna! Polczner Jenő: ... ha a német nyelvnek a magyar hadseregben való jogát elismerték volna, akkor, a milyen önérzetes és egyenes emberek voltak azok — mint a magyar nemzet mindig, — a német nyelvnek jogát magába a törvénybe is világos szöveggel, néhány sorban, kifejezetten, minden kétséget kizárólag beiktatták volna. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) De mert ez nem történt, s ha történt volna, bizonyos, hogy a magyar nemzet akkor azt az egyezséget el nem fogadta volna és ahhoz hozzá nem járult volna: (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) kétségtelen, hogy a magyar királynak katonai felségjogai közé a magyar hadsereg nyelve felett való rendelkezés be nem foglaltatott. Szatmári Mór: Nem is foglaltathatott. Polczner Jenő: És igy kétségtelen az is, hogy a magyar királynak (Zaj a szelsöbaloldalon.) nincsen joga ahhoz, hogy a magyar hadsereget nemzeti jellegétől és magyar nyelvétől megfoszsza. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Szatmári Mór: A felségjog mellett is ott van az alkotmányos jelző! Polczner Jenő: Az uralkodónak nincsen joga semmiféle magyar nemzeti intézményt magyar nemzeti mMoltából kiforgatni és azt meghamisítani ; az uralkodó részére a magyar közjogban ilyen jogok biztosítva nincsenek. Ha, t. képviselőház, nincs joga pl. Angliában az angol királynak az ő katonai felségjogánál fogva az angol hadsereg nyelvét németté tenni, akkor a magyar királynak sincsen joga az ő katonai felségjogánál fogva a magyar hadsereg nyelvét németté tenni. Ha a királynak ez a joga megvolna, akkor ez lenne a legnagyobb nemzeti szerencsétlenség. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) A magyar hadseregnek nyelve ez idő szerint, sajnos, tényleg a német. Madarász József: Elég rossz! Polczner Jenő: De, t. képviselőház, a magyar hadseregnek nyelvét németté nem a magyar közjog és alkotmány tette, hanem igenis németté tette ezt a legjogtalanabb hatalmi önkény. (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Ennek a hatalmi önkénynek, a magyar hadsereg német nyelvének pusztulnia kell, (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) és a magyar nyelv szuverenitásának, a magyar állam minden intézményeinél és igy a magyar hadseregnél is érvényesülni kell. (Ugy van! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Nekünk, miként már az előbb is hangsúlyoztam, az 1867-dik évi törvény, Deák Ferencz törvénye szerint, teljes és tökéletes jogunk van ahhoz, hogy a magyar hadseregnek jelvénye: a magyar nemzeti zászló, és a magyar hadseregnek nyelve: a magyar nyelv legyen, (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Hát miért nem teljesülnek, miért nem érvényesülnek ezek a törvényileg is részünkre biztosított jogaink? Miért nincs a miniszterek vagy a valóságos belső titkos tanácsosok közül csak egy is, olyan önérzettől duzzadó legény, a ki elmenne a királyhoz . . . B, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ott van Zichy Jenő! Eitner Zsigmond: Ha annak a tanácsát fogadnák meg, jobb is volna! Polczner Jenő: . . . miért nincsen egy olyan önérzetes belső titkos tanácsos vagy miniszter, a ki elmenne a királyhoz és szemébe mondaná . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérjék fel Zichy Jenőt! (Zaj a szelsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polczner Jenő: Én igazán bámulok azon, hogy nincsenek ilyen kormányon lévő férfiak, a kik a királynak szemébe mondanák: Uram, magyar király, hajtsd végre azt az egyezséget, a melyet a magyar nemzettel kötöttél, (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) hajtsd végre azt a törvényt, a melyet te szentesitettél, tedd meg azt, uram, magyar király, hogy a te hűséges magyar nemzetednek magyar legyen a katonája. (Ugy van! Ugy van! a_ szelsöbaloldalon.) Nem, önök ezt nem teszik. Önök ő Felségét, a királyt nem világosítják fel és felvilágosítani még meg sem kísérlik. Pedig ha egy igazán önérzetes minisztérium, egy önérzetes parlament alkotmányosan ugyan, de erélylyel követelné a hadsereg sérelmes szellemének megváltoztatását : . .