Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. ió tervet is, a melynek nemrégiben, pár nappal ezelőtt, talán a honvédelmi miniszter ur is, de biztosan emlékszem, hogy a magy, kir. miniszterelnök ur kifejezést adott, hogy t. i. a mostani czimer és jelvény helyett a magyar ezredeknél, a magyar csapatoknál, a magyar hadtesteknél is bizonyos, nem tudom, miféle közös, egységes, összetett, egyesitett czimer, zászló használtassák és alkalmaztassák. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A mostani közjognak megfelelő! Kubik Béla : A magyar hadseregnek ? A magyar hadsereg megfelel a mostani közjogi helyzetnek! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Szép közjog!) Polczner Jenő : Üldözni kell, honvédelmi miniszter ur, ezt a képtelen és lehetetlen tervet azért, mert a magyar közjoggal, a magyar állam szuverenitásával és a magyar nemzet felségjogaMal ellenkezik. (Ugy van!Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azaz, kihatásaiban egy felette végzetes, felette veszedelmes uj közösügy, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) uj közösügyes intézmény lenne, a mely a magyar hadsereg intézményéből a magyar államiságot, a magyar állam önállóságát még jobban eltüntetné és talán véglegesen kizárná. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Annak a 67-ik évi kiegyezési törvénynek alapján, t. képviselőház, nekünk nemcsak ahhoz van jogunk, hogy a magyar hadseregben a magyar czimer, a magyar jelvény, a magyar zászló érvényesüljön, hanem ahhoz is jogunk van és jogunk van megkövetelni azt is, hogy a magyar hadseregben a vezényszó, a vezénylet nyelve is magyar legyen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, sokan azt mondják és sokan azt vetik ellen, hogy a magyar hadseregben a magyar nyelvnek az uralmát nekünk követelni nincs jogunk, mMel a hadseregben a vezénylet a törvény szerint a királyt illeti, a vezénylet nyelvének a meghatározása is a királyt illeti az ő legfelsőbb haduri jogánál fogva. Azt mondják az illetők, hogy a királynak ez a haduri felségjoga, a mint azt Beksics képviselőtársunk is az ő közjogi munkáiban fejtegeti, olyan korlátlan, hogy a felség ezen korlátlan haduri jogánál fogva azt is megtehetné, hogy a hadseregnek, és pedig ugy az egész és összes hadseregnek, valamint ezen egész és összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregnek nyelve ne a német, hanem a magyar, vagy a tót, vagy a franczia, vagy a hindu, vagy a szanszkrit legyen. Hát, t. képviselőház, nézzük meg, hogy tulajdonképen miben is áll ez az igazán, egyelőre fontosnak látszó ellenvetés és vizsgáljuk meg azt a királyi, katonai, haduri felségjogot, a melyet, a nemzet követelményei teljesítésének jogos gátjául és akadályául mondanak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok doktriner tantételekkel előhozakodni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) de egyet mégis ki kell jelentenem, és ez az, hogy minden közjogásznak egybehangzó meghatározása szerint felségjogok alatt általában azokat a jogokat értjük, a melyekben és a melyekkel az államnak felségisége, tehát legfőbb hatalma és méltósága kifejezésre jut. Monarchiákban a felségjogok közül azokat nevezik felségjogoknak, a melyek a fejedelmet illetik, illetőleg azokat a felségjogokat, a melyeket az állam a fejedelemre ruház. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nálunk Magyarországon már Werbőczy is az ő Hármaskönyvében említést tesz bizonyos jogokról, a melyek a fejedelem részére fentartattak. Az 1848 : III. t.-cz. 7. §-a is a magyar államnak különböző felségjogaiból többrendbeli, részint hMatali, részint kinevezési, részint kitüntetési, részint kegyelmezési, vallásügyi felségjogokat ruház a király I"H. Hí melyek közül bizonyos felségjogok gyakorlására ugyanaz a törvény a nádort is felhatalmazza arra az esetre, a mikor a király az országon kívül tartózkodik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az államnak felségjogai közé tartozik a hadfelségjog is, vagyis az államnak a hadügyek körül való legfelsőbb hatalma. Alkotmányos monarchiákban az államnak hadfelségjogából a fejedelmet, a királyt annyi illeti, a mennyit abból a jogból az állam a fejedelemre ruház. Nálunk Magyarországon az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a dekretálja azokat a haduri, katonai felségjogokat, a melyeket a magyar állam, a magyar nemzet, az ő hadfelségi jogából a királyra átruházott. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek az átruházott hadfelségjogok egyedül csak a hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkoznak és semmi más egyébre nem vonatkoznak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A király a nemzet által reáruházott ezen hadfelségi jogokat nem korlátlanul, hanem csak az alkotmányosság formáiban, az alkotmánynak és a törvénynek keretében (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a nemzet jogainak respektálása mellett gyakorolhat. Hiszen minden nemzeti államnak megvan az a joga, hogy saját nemzeti intézményeire saját nemzeti czimerét, jelvényét, saját nyelvét reányomja, és reányomni iparkodik is, és azt meg is teszi. Ezt a jogot még a legapróbb államok is féltékenyen őrzik, és még az álladalomnak legcsekélyebb intézményeire is iparkodnak reányomni nemzeti nyelvüknek jellegét és bélyegét. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a nemzeti jognak egyenes és legelemibb követelése, ez az államnak elidegenithetlen, eredeti és ősjoga. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mi vérünk, a mi hadseregünk, a mi zászlónk, a mi nyelvünk ősjogilag a mienk, mindezeket . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha megvolna, akkor az sem kellene önöknek. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: A jövő a mienk, akár tet8*