Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

450 25'f. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. hogy mMel már két óra elmúlt, interpellácziómat ne a rendes szerdai napon, hanem hétfőn mondhassam el. Elnök: Én azt hiszem, hogy miután ezen interpelláczió a képviselő ur hibáján kMül maradt el, a t. ház beleegyezik, hogy hétfőn fél 2 órakor adhassa elő interpelláczióját. (Helyeslés.) Ennélfogva a képviselő ur hétfőn fogja interpelláczióját előadni. Visontai Soma: Nekem azonban engedje meg a t. ház, hogy rövidesen elmondhassam az én interpellácziómat. Elnök: Tessék! Visontai Soma: T. képviselőház! A lapokban egy hir jelent meg, a mely szerint a galicziai vasúti építkezéseknél azokat a magyar munkásokat, a kik jelentkeztek, egyszerűen magyar voltukra való hMatkozással a munkától eltiltották és elzárták az útját annak, hogy alkalmazást találjanak. Az ottani vállalkozóktól Magyarországra érkezett hirek szerint a fővállalkozók hatósági rendeletekre is hMatkoznak ós arra utalnak, hogy van egy kormányrendelet, vagy egy osztrák hatósági rendelet, a mely egyenesen eltiltja, hogy Galicziában ezeknél a vasutépitkezéseknél magyar munkásokat alkalmazzanak. Nagyon természetes, hogy ez a hir mindenkit, a ki ezt elolvasta, felháborított, mert nálunk az osztrák munka mindenütt megélhetéshez jut és mert mi osztrák munkát fogyasztunk közvetlenül az osztrák munkásoknak alkalmazásával és közvetve azzal is, hogy bizony — fájdalom — mindenütt osztrák ijjarczikkeket veszünk. Nálunk azonban nemcsak hogy hatósági rendelet nincsen, a mely ennek útját állja, hanem a mi gyárainkban, minden műhelyben és mindenütt az osztrák munkás szabad megélhetésre talál. Ennélfogva azt hiszem, törvényhozói kötelesség, hogy ezzel a kérdéssel tisztába jöjjünk, nemcsak abból a szempontból, mert mi Ausztriával ezúttal még gazdasági szövetséges viszonyban állunk, hanem azért is, mert, ha teljesen idegen állam részéről is tapasztalnék ezt, akkor is két feladat vár az államkormányzatra: vagy megvédeni a magyar államnak érdekeit külföldön, vagy pedig az egyenlő elbánás nemzetközi elve szerint visszatorolni az ilyen eljárást, más szóval represszáliákat gyakorolni; az illető gyűlölködő és ellenséges magatartást tanúsító államnak munkásait a mi munkáinktól, legfőképen pedig a közmunkáktól szintén kitiltani. A hírlapi közleményeket egyes, olyan levelek is támogatják különben, a melyek Magyarországba az u. n. községi munkaközvetítő intézetekhez érkeztek. így, hogy csak röviden említsem, Jávorka-Turka községből, a hol szintén vasutat építenek, a jászladányi községi hatósági munkaközvetítő intézethez az ottani vállalkozó mérnöktől, egy Stein nevezetütői, egy levél érkezett, a melyben egyenesen azt mondja, hogy határozottan megtiltották, miszerint a munkára magyar munkásokat hozassanak. Minthogy pedig ezt a tilalmat nem tartotta végleges ítéletnek — mondja a levél — továbbment és ez irányban a fővállalkozót kérdezte meg, a ki határozottan azt válaszolta, hogy abszolúte nem szabad magyar munkást ide hozni, hanem a vasutat galicziai emberekkel kell kiépíteni, mert ez felsőbb hatósági parancs. Van azután itt egy hasonló másik levél, a mely a hírlapokban jelent meg. Ez a csabai községi munkásközvetitő intézethez van intézve és benne ugyancsak azt mondja a vállalkozó mérnök, hogy magyar munkásokat alkalmazni nem szabad. Itt van azután Bauunternehmung G. Weiner Ingenieur, ugyancsak Galicziából azt írja, hogy nem alkalmazhatja az ajánlkozó munkásokat »wegen ihrer ungarischen Nationalität«, tehát magyar voltuk miatt. Van itt egy levél Jávorka-Turkából is, a mely Galicziában fekszik, és ez is ugyanezeket az állapotokat festi. A magyar munkások elbocsátásának hírét, t. képviselőház, mint autentikus hírt hozta a »Budapesti Hírlap« húsvéti számában, ahhoz kommentárt fűzött és megjegyezte, hogy megbízható forrásból merítette. Más lapok, mint az »Esti Ujság«, a » Friss Újság«, ugyancsak ilyen leveleket hoztak erről a vidékről, a melyekben panaszkodnak a magyar munkások, hogy munkát nem találnak, és hogy a magyar munkásoknak nagy tömege, a földmMes munkásoknak nagy csoportja áll mindig munka nélkül, kik esetről-esetre, időről-időre kénytelenek kMándorolni, míg az osztrák munkások nálunk mindenütt tápot találnak a megélhetésre. Ennélfogva azt hiszem, hogy mi magyarok ezt a dolgot nem vehetjük oly könnyen, hanem vagy méltóztassék a t. kormánynak a magyar érdekeket megóvni és oly intézkedésekről gondoskodni, a melyek keresztülvitele lehetséges, vagy pedig nekünk is a visszatorlást kell gyakorolni. Nálunk, t. ház, nemcsak, hogy különbséget nem tesznek a munkások között, sőt oly gyárakban is, — és ezt figyelmébe ajánlom a t. kereskedelmi miniszter urnak, — a melyek állami szubvencziót élveznek, hisz ilyen gyáraktól is kaptam panaszos leveleket, mert olvasták, hogy interpellácziót fogok ez ügyben a képviselőház elé terjeszteni, a magyar munkásokat üldözik és a német, meg más nemzetiségű munkásokat alkalmazzák. Ennélfogva a következő interpellácziót intézem a t. miniszterelnök úrhoz: (Halljuk ! Halljuk!) Interpelláczió a magyar királyi miniszterelnök úrhoz: 1. Igaz-e, hogy a Galicziában vasútépítéshez alkalmazott magyar munkásokat, magyar voltuk miatt elbocsátották?