Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

S5í. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. 451 2. Igaz-e, hogy ez elbocsátás valamely osztrák kormányrendeletre, vagy hatósági utasításra való hMatkozással történt? 3. Ha mindez igaz, mit szándékozik a magyar kormány tenni, hogy a megsértett magyar érdekeknek Ausztriában kellő oltalmat szerezzen vagy pedig a magyar munkásokkal szemben Ausztriában gyakorolt eljárást az egyenlő elbánás elvének megfelelőleg visszatorolja ? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A mikor a lapok utján értesültem arról, hogy Visontai Soma képviselő ur ebben a kérdésben, az újsághírek alapján, interpellácziót szándékozik hozzám intézni, azonnal utánajártam a dolognak és érintkezésbe léptem az osztrák vasúti miniszter úrral, a kitől, a mint a t. képviselőház láthatja, a sürgönyöknek egy egész tömegét kaptam, mert neki is naponkint kellett informácziót szerezni (xaíicziából az alája rendelt közegek részéről, a melyeket naponkint közölt velem. Az első értesítésben azt mondja, hogy nem tud a dologról semmit. A másodikban közli, hogy a jávorkaturkai szekcziónál az az eset állott elő, hogy egy felügyelőt és három munkást elbocsátottak, miután feleslegessé váltak. A 12-ik építési szekcziónál pedig négy szekeres azért távozott, miután az a munka, a melyet ők végeztek, befejeztetett és miután a kis vasúti kocsikkal való szállítás következtében a szekéren való fuvarozás feleslegessé vált, Nekem tehát az a válaszom volt, hogy talán a tömeges munkáselbocsátás ennek a három-négy embernek a munka megszűnése következtében történt elbocsátásából eredhet. Ujabban azonban, tegnapelőtt, ismét értesítést kaptam, hogy a dologban a puhatolódzások alapján kiderült, hogy igen sok magyar munkás van a jávorka-turkai építési szekcziónál, de egyet sem bocsátottak el, és bárki jön is, felfogadják, mert munkáshiányban szenved az az építési vállalkozó. így tehát abszolúte alaptalan ez a dolog és semmiféle tömeges vagy általában bármily mérvű munkáselbocsátásról az osztrák hatóság tudomással nem bir, nemhogy ilyesmit elrendelt volna. Ez röviden a tényállás és ezt akartam csak válaszolni. Gondolom, ezt a képviselő ur megnyugtató tudomásul veszi. (Helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. ház! Belátom, hogy a miniszterelnök ur nem tehetett mást, mint a mit tett, nevezetesen, hogy az osztrák hatóságok utján szerzett magának tájékozást a dologról. Azonban megjegyzem, hogy a valóság az, hogy a magyar munkásokat abból az okból utasították vissza, mert magyarok; tették pedig ezt egyebek közt egy építési vállalkozó: Bauunternehmung Weiner ós egy másik, Stein Dávid nevii mérnök. Széll Kálmán miniszterelnök: Magánember tehet, amit akar! Visontai Soma: Igaz, hogy ezek magán emberek, és hogy talán ezeknek a magánintencziójából történt a dolog, de azért mégis átadom a miniszterelnök urnak ezeket a leveleket, legyen szMes ezen a nyomon is nyomozni, mert, azt hiszem, érdekükben áll a magyar munkásoknak, hogy megfelelő elbánásban részesüljenek. Egyébként a választ . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Látta, hogy érdeklődtem már előre a dolog iránt! Visontai Soma: . . . köszönettel veszem tudomásul ; különben máskép, mint a hogy tett, a kormány vezetője nem is tehetett. (Helyesles a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én ezeket a leveleket át fogom nézni. A t. ház és a t. képviselő ur láthatta egyébiránt, hogy a dolog iránt érdeklődtem már előre is, még mielőtt az interpelláczió megtörtént, és igazán körülményes és részletes értesitéseket kértem és nyertem az osztrák vasutügyi minisztertől. (Tetszés jobbfelöl.) Elnök: Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziójára nézve a ház már megállapodott abban, hogy azt hétfőn délután félkettőkor fogja elmondani. A napirend egyébként meg lévén állapítva, a mai napirend pedig ki lévén meritve, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 20 pereskor.) 57*