Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-254
446 254. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. nekik, az egyik vételt fedezniök kell eladással. Természetes tehát, hogy el is adnak búzát, t. i. visszafedezik kötéseiket. Mindezek a dolgok azt igazolják, hogy nekünk gazdáknak nagy érdekünk az, hogy a tőzsdei határidőüzlet megmaradjon ugy, a mint van. Nekünk mezőgazdáknak érdekünk ez első sorban. Nekünk mezőgazdáknak nagy érdekünk az, hogy legyen a fővárosban nagy üzleti központ, legyen erős tőzsde, a mely képes az eladási és vételi ajánlatokat határnélküli mennyiségben rögtön felvenni. Nekünk érdekünk a tőzsde tekintélyét, hitelét emelni. Azt mondják, gazdagodnak a kereskedők és a molnárok. Én ugyan valami nagy gazdagodást nem látok. De bár csak gazdagodnának minél többet. Hiszen mi mezőgazdák első sorban vagyunk arra utalva, hogy a többi gazdasági tényezők is gyarapodjanak. Ez lenne a magunk gyarapodásának legerősebb biztositéka. Fájdalom bizony, hogy lábra kapott nálunk, számítani azt, hogy mit nyer a másik? Pedig gazdaságilag a helyes számítás az, hogy mint nyerek magam, hadd nyerjen aztán az a másik is. Az őrlési forgalomnál is igy tettünk. Számítottuk, hogy mit nyer a molnár, és sikerült megkárosítani a molnárt, de mi gazdák nem nyertünk semmit. Állítják ugyan, és pedig mezőgazdák, hogy de igen, az őrlési forgalom megszüntetése a búzaárakra jó hatással volt. Hát bizony ezt a jó hatást a mai búzaárak mellett és azon körülménynyel szemben, hogy 1899 június 30-a óta, a mikor az őrlési forgalom megszűnt, és a búza ára 9 forint 70 krajczár volt, azóta pedig az ár folyton apadt, nehéz bebizonyítani. De ha nehéz is előnyét vagy háti anyát szám szerint a búzaárakkal bebizonyítani, egy bizonyíték ellene szól a megszüntetés jó hatásának. Az, liogy Ausztria kívánta és kívánja. A mit Ausztria kíván magának, hogy az nekünk jó lenne, bár barátja vagyok a kiegyezésnek, kötve hiszem. Molnár Jenő: A gazdasági kiegyezésnél is igy kellene beszélni; a" mit ők kívánnak, meg nem adni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Förster Ottó: Az más, fonds perdu! Sándor Pál: Inkább fonds, mint perdu! (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Mandel Pál: De meg micsoda bizalommal fogadjuk mi gazdák, az ellentétes nézetű gazdák, mondjuk : tiszteletbeli agráriusok tanácsát, ha azt is tanácsolják nekünk, hogy határidőüzleti kötés alapján, a felek kölcsönös beleegyezése alapján lehessen ugyan helye az árkülönbözettel való leszámolásnak, de ha az ügy bíró elébe kerül, akkor a bíró csakis az átvételt és átadást ítélhesse meg? A tőzsdeszabályok szerint a tőzsdetanács statuálhat szokásokat, szokásjogot. De a szokásjog sohasem fejlődhet a törvény ellen. Már pedig minden törvény a világon megengedi a késedelem által sértett félnek, hogy vagy megszüntesse az ügyletet, vagy a teljesítéshez ragaszkodhasson, vagy kártérítést követelhessen. Ezt a törvényt a szokásjog nem változtathatja meg, de a törvényhozás feladata volna ezt megváltoztatni. Én nem hiszem, hogy. ha ez inditványoztatnék, ezt elfogadnák. Förster Ottó: Attól függ, hogy milyen az a kötés! Mandel Pál: Hanem Förster Ottó képviselő ur közbeszólt, hogy ugy lenne az jó. Nézzük, hogy csakugyan ugy lenne-e jó. Megint azon példa kapcsán, a melyet hallottunk a sertéshizlalóról. Az a sertéshizlaló az adott tanács szerint, ha vett kukoriczát a sertések számára és azt az eladó nem szállíthatja, ne perelhessen mást, mint a kukoricza átadását. Már most az a per eltart három hónapig. Addig miből hizlalja az a sertéshizlaló a sertését? Méltóztassék erre megfelelni. Förster Ottó: Papiros - kukoriczával! (Derültség.) Mandel Pál: De hát méltán lehet kérdezni, hogy, ha oly áldásos az a határidőüzlet, miért szüntette meg mégis Németország és Ausztria ? Erre ugyan lehetne azzal az ellenkórdéssel válaszolni, hogy, ha olyan káros a határidőüzlet, miért nem szünteti meg Francziaország, Anglia, Amerika, vagyis a legnagyobb kereskedelmi hatalmasságok? Förster Ottó: Azok import-államok! Mandel Pál: Hát tény is az, hogy ugy Németország, mint Ausztria, beviteli országok, mi pedig kMiteli ország vagyunk, gazdasági törvényeink tehát egészen különbözők. Ennek ellenében ugyan hMatkozik Rubinek képviselő ur arra, hogy mi már úgyis a bevitel és kMitel paritásos alapján állunk. Csakhogy téved Kubinek ur. Ha Ausztriával együtt vesz bennünket kombináczióba, akkor igaz lehet, de Ausztriával szemben mi még mindig beviteli állam vagyunk. Másodszor tény az, hogy Németország a maga határidőüzletét azelőtt is, nagyobbrészben nagyúri módra, Londonban és Newyorkban bonyolította le. Harmadszor és főleg tény az, hogy Némethon nem is szüntette meg a határidőüzletet, mert 1896. évben ugyan törvénynyel megtiltotta és erre a terménytőzsde fel is oszlott, de már 1897-ben azt hirdette a német kormány: »Térjetek vissza tőzsdetagok, minden meg van bocsátva!« íme a kezemben az uj kötésminta és árjegyzés, csak a nevek változtak, egyébként maradt minden a réginél és foly a határidőüzlet akadálytalanul, mint azelőtt. Ausztriában csak a napokban szüntették meg törvénynyel a tőzsdei határidőüzletet. Hatását még nem lehet tudni. Bubinek képviselőtársam attól fél, hogy a spekulánsok bejönnek hozzánk.
