Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

254. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. 443 a vidéken : nem ^használhatja. Nem is kell azt neki átvenni. 0 csak az árakat akarta magának a határidővel biztosítani. Megy azután a vidékre, vagy hoznak neki mintákat és a mely mérvben vásárolhat készletet, eladja, tőzsdenyelven: visszafedezi a határidőt. Az effektív bevásárlásnál érvényesül a kereslet és kínálat törvénye, és ha fölmegy a búza ára, a molnár a határidőnél van kárpótolva; ha lemegy a búza ára, akkor a mit veszít a határidőnél, visszatérül neki a készlet vásárlásánál. A mikor pedig lejár a lisztszállitási szerződés, akkorra vissza van fedezve a határidőüzlet is és az üzlet szépen, csendesen lebonyolódik, az effektív vétel az átvétellel, a határidő a leszámolással. Kérdem, volt-e befolyással ezen példánál a határidőüzlet az effektív árakra? Nem. Mert a mennyi volt a határidő, ugyanannyi volt az effektív áru mozgósítása is, és pedig ugy, hogy az árak természet szerint, függetlenül a határidőüzlettől, a kereslet és kínálat egymásközti aránya szerint képződhettek. Nézzünk másik példát. A mezőgazda termését magánál és az országban május vagy júniusban ugy ítéli meg, hogy jónak látja egy részét előre eladni, hogy az árt magának biztosítsa. A búza azonban nincs készen. Elad tehát határidőt. A terméséből azután, ha megvan, elad a kereslet és kínálat törvényei szerint képződött árban annyi búzát, a mennyit előre határidőt eladott és utóbbit visszafedezi. Az árak kiegyenlítik egymást ugy, a mint a malomiparnál láttuk. Itt sem befolyásolta a határidő a készletárt. Vagy nézzük a közvetítő kereskedést. A gazdának pénz kell. Elad tehát aratás előtt effektív búzát, és kifizetteti magának előre az árát. Ez a gazdánál nem tőzsdei határidőüzlet. De a kereskedő, a ki a búzát megvette, nem akarja az ár veszélyét viselni és ad arra a tett vételre tőzsdei határidőt. Mikor a gazda leszállítja a búzát, a kereskedő azt átveszi és a kereslet és a kínálat törvényei szerint fejlődött árban eladja és visszafedezi a határidőt. Az árak itt is egymást kiegyenlítik és a határidőüzlet legkisebb befolyással sem volt az árakra. Gyakori a példa, hogy a kereskedő szerződik ipartelepekkel vagy a kincstárral, különösen a katonasággal, nagyobb mennyiségű gabonanemüre nézve, hosszú idő alatt néha egy éven át való szállításra. Teszi ezt a magyar mezőgazdák szövetkezete is. Kérem VI figyelni: a magyar mezőgazdák szövetkezete. Szállít a katonaságnak Budapesten, Brassóban és sok helyen. És mit tesz a kereskedő is, és a magyar mezőgazdák szövetkezete is ? Mit tesznek ? Hát megkötik a szállítási szerződést és vesznek határidőt és fedezik maguknak az árakat és aztán megint visszafedezik a határidőt, ha készleteket vásároltak össze. A már elmondtam analógia szerint itt sem befolyásolja a határidő a készletárakat. Förster Ottó: A clifferencziát ki fizeti? Sándor Pál: A ki veszti! Mandel Pál: Hiszen ha befolyásolná, a magyar mezőgazdák szövetkezete csak nem venne benne részt. Hasonló példa az arbitrage azon neme, a mely szerint hazai kereskedő elad külföldre magyar búzát effektív és azonnal fedezi magát határidővel. A mily mértékben aztán képes a kereslet és kínálat törvényei szerint készletet belföldön vásárolni, olyat, a milyent eladott, ugyanazon mértékben lebonyolítja a határidőt, kipótolván magát az árkülönbözet épen azou módon, a mint a többi példáknál láttuk. Ez a kMitelnek általában gyakorlatban lévő alakja, de alapja ennek is mindig a tényleges árumozgósitá^, vagyis a késxletár. Általában mindezen üzleteknek a jellege az üzleti komolyság és szilárdság, az üzleti tisztesség, mert az a molnár vagy gazda, vagy kereskedő, persze a magyar mezőgazdák szövetkezete is, az említett eladásokkal és vételekkel azt tanúsítja, hogy inkább beéri kis haszonnal, csak biztos legyen, mintsem hogy kitegye magát az árhullámzások veszélyének. De hát van még más fajtája is a tőzsdei határidőüzletnek: a spekuláczió, a mely csak árhullámzásra számit. Ugron Gábor: A legtöbb! Mandel Pál: Kulisznak nevezik tőzsdenyelven. Ez utána kullog a többi kereskedőnek. Ha látja, hogy ezek vesznek, ha látja, hogy a malmok flott vesznek, ő is vesz. Ha látja, hogy a kereskedők eladnak, ő is elad. A valóságos árumozgósitással járó üzletek mellett, a fogyasztás és kMitel által előidézett nagy forgalom mellett, az üzlet ezen neme alig jöhet számba. A kulisz olyan hatalmáról, hogy önállóan befolyással lehetne a forgalomra, emelné vagy nyomhatná az árakat, szólam egyáltalában nem lehet. Akadnak azonban néha, ugy évtizedekben egyszer, úgynevezett nagy spekulánsok, a kik a körülmények által vannak hangolva áremelkedésre vagy áresésre és belemennek nagymérvű határidőüzletbe. Belemennek ám nemcsak kereskedők, hanem egészen más osztályú emberek is. Nálunk is volt évekkel ezelőtt két ilyen eset. Birunk tehát e téren tapasztalattal magunk is. Hát mi a vége az ilyen nagy spekulácziónak ? Befolyásolja ez csakugyan az árakat? Hát ideigóráig árhullámzást idéznek elő, még pedig, a mint nálunk történt, mindig felfelé. Hanem meddig tartott ez? A lejáratig, vagyis a szállítási hónap bekövetkeztéig. A szállítási hónapok rendesen április és október. Eddig és nem tovább tart a nagy spekuláns hatalma. Az ezen hónapokban a piacz rendelkezésére levő készlet parancsol. Ez diktálja az árakat. Ha van akkor búza kínálatra elég és a spekuláns hausse-ra spekulált, a készlet meg fogja állítani az áremelkedést. Ha a kereslet nagy lesz és a speku56*