Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-254
442 25*. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. nézve, hogy a mi nyelvünknek érvényesülését a hadseregben megakadályozza, miután ugy látom, hogy az utóbbi időben olyan szellem kezd érvényre jutni a kormányban, a mely minden, csak nem magyar: én a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, és minthogy az indemnitást bizalmi kérdésnek tekintem, ennélfogva az indemnitást a kormánynak meg nem adhatom és meg nem adom. (Helyeslés a szélsöbalóldälon.) A midőn ezt kijelentem, egyúttal kijelentem azt is, hogy pártom szeretett vezérének, Kossuth Fereneznek határozati javaslatát fogadom el. (JblénJc helyeslés a szélsöbalóldälon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. képviselőház! Miután a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslathoz még többen vannak szólásra feljegyezve és különben is a kérvények tárgyalására kitűzött idő már elérkezett, a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalását most félbeszakitjuk, és a kérvények tárgyalására térünk át. Most mindjárt ez alkalomnál a hétfői ülés napirendjére vonatkozólag is teszek javaslatot, a mely szerint az nem állana egyébből, mint a pénzügyi felhatalmazási törvényjavaslat félbeszakított tárgyalásának folytatásából. Ha a t. ház beleegyezik, a hétfői ülés napirendjét igy állapitona meg. (Helyeslés.) Most pedig következik a kérvények folytatólagos tárgyalása, és pedig a fedezetlen gabonahatáridőüzlet tárgyában. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Arad, Bereg és Liptó vármegyék kérvénye a fedezetlen gabona-határidőüzlet betiltása tárgyában. — Mandel Pál! Mandel Pál: T. ház! Arra vállalkozom, hogy mint agrár, agrárius, még pedig magyar agrárius szempontból nyilatkozzam a tőzsdei határüzletre vonatkozólag a most folyó vitákban felmerült egyes kérdésekről, és bocsánatot kérek, hogy követve gróf Bánffy Miklós képviselő ur példáját, én is néhány pillanatra személyes vonatkozásaimmal foglalkozzam és elmondjam, hogy azon igen szerény állás mellett, a melyet a barreauban elfoglalni szerencsém van, gazdaságilag én is azon osztályhoz tartozom — a mezőgazdák osztályához — a mely, mint a gróf ur helyesen megjegyzi, egymaga viseli az állam majdnem minden terhét, a melynek boldogulására tehát minden más gazdasági tényező előtt első sorban kell tekintettel lennem. A tőzsdei határidőüzlet a forgalomnak azon alakja, a melynél eladó és vevő megállapítja az áru mennyiségét, árát és szállítási határidejét, de minden egyéb feltételét az ügyletnek, tőzsdei szokások, úgynevezett »usance«-ok, általánosságban minden kötésre egyformán alkalmazhatólag állapítják meg. Ez az a hires tőzsdei határidőüzlet, a mely körül forog tényleg a mi terményüzletünk és a melyről az van mondva, hogy tekintet nélkül a készletekre, termési eredményekre, kény és kedv szerint uralja az árakat, emeli vagy nyomja, és igy elveszi a termelőtől azt a lehetőséget, hogy termése értékesítésénél, a termés eredményének, a kereslet és kínálat természetes törvényeinek megfelelő árakat érhessen el. Vagyis az van mondva, hogy a tőzsdei határidőüzlet szabályozza az árakat és nem a készlet, illetve az úgynevezett effektív üzlet. Sőt előttem szólott képviselő urak azt is állították, hogy a tőzsdei határidőüzlet a készletüzletnek épen hátrányára van, mert a készletárakat nyomja. Hát nézetem szerint ez tévedés; mert elismerve a két üzletforma kölcsönhatását egymásra, a végeredményben mégis döntő hatása az árak képzésére a készletüzletnek van. (Igaz! jobbfelöl.) Hogy ezen állitásom valóságát beigazolhassam, kérem a t. képviselőházat, menjünk gondolatban innen, a ház zöld asztala mellől, ki, a magyar terménypiaezra. Nézzük meg a terményforgalmat közvetlen közelből. Nézzünk meg egyes példákat a Magyarországban dívó határidőüzletek sorából, Majd aztán vetünk egy pillantást a nagy világpiaezra is. Nézzük például a hazai malomipar műveleteit a terményüzlet terén. A hazai határidőüzletet a fogyasztás teremtette meg. A fogyasztás, a mely pedig természetes barátja a termelésnek, mert fogyasztás nélkül nem is lenne termelés. Förster Ottó: Dehogy nem! Csak nem lehet eladni! Mandel Pál: Lendületet a tőzsdei határidőüzletnek nálunk a malomipar adott. Minél jobban fejlődött a malomipar, annál jobban kapott lábra a tőzsdei határidó'üzlet. Már ezen párhuzamos fejlődése ezen két üzletágnak — a malomiparnak és a tőzsdei határidőüzletnek — miután papirost, a kötleveleket, a garatra önteni nem lehet, hanem oda búza kell, mondom, ezen párhuzamos fejlődés igazolja, hogy a határidőüzletnek alapja a készlet, a mely a fogyasztásra rendelkezésre van, vagyis a készletüzlet. A budaj)esti malmok évi lO 1 /^ millió mm. búza megőrlésére vannak berendezve. Valami 8 millió mázsára teszik a vidéki nagy malmoknak, a melyek eladásra dolgoznak, őrlési képességét. Ez összesen 18 1 / 2 millió mm. Ebből lisztet kMisznek évenkint mintegy 7 millió métermázsát, Hogy ezen óriási gyárüzem mellett a molnárok maguknak az üzem folytonosságát, a stabilitást biztosítsák, néhány hónapra — három, négy hónapra is — előre adnak el lisztet és vesznek ugyanennyi időre határidőt, úgynevezett szokványbuzát. A molnár ezt a búzát, részint mert különböző fajokra van malmához szüksége, részint, mert malma nem Budapesten van, hanem
