Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

254. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. 441 kat magyaroknak vallották, és az ősök által szerzett, azoktól öröklött vagyon által rájuk szállott tehetséget és befolyást arra használják fel, hogy egy idegen hatalom szolgálatába szegődjenek és midőn maguknak előnyt, gazdagságot és pompát szereznek, egyúttal ennek a nemzetnek szolgaságát és pusztulását mozdítják elő. SzoIvorú dolog, a mit a történelem tanit, hogy ez a nemzet soha egymást megérteni nem tudta és nem tudja megérteni ma sem, midőn nem arról van szó, hogy a nemzet egy részének szerezzünk valami előnyt, hanem arról, hogy egy idegen hatalommal szemben a nemzet minden polgárának szerezzünk jogot. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) SzoIvorú dolog ez, mert előttem tisztán áll, hogy ha ebben a nemzeti kérdésben ez a magyar képviselőház mint egy ember állana fel és azt mondaná, hogy mi kManjuk nemzeti jogaink érvényesítését, mi kívánjuk azt, hogy a hadseregbe a magyar nyelv hozassák be, mi akarjuk zászlónk, jelvényeink érvényesítését: nincs hatalom a világon, (TJgy van! a széls'íoaloldalon.) a mely képes volna ennek ellentállani, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Önök azt mondják, hogy alkotmányos országban alkotmányos időket élünk. Hát szabad-e feltételezni az alkotmányos magyar királyról, hogy a képviselőház egyhangú határozatának ellen tudna állani? (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Lehetséges-e az, hogy a magyar király a nemzettel szemben tartósan állást foglaljon ? Nem lehetséges ez és csak önöktől függ, hogy nemzeti jogainkat érvényesítsük, mert ha önök akarják, akkor az már meg is van valósítva. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az én meggyőződésem és azt hiszem, nincs is senki, a ki nekem ellent tudna mondani. Akarni kell csak, de erősen, határozottan, kitartással: és akkor ezt az ügyet diadalra tudjuk vinni. (TJgy van! a sz élsöbaloldalon.) De ha önök bennünket nem támogatnak, ha önök nem érzik ennek szükségességét, ha önök nincsenek ugy meggyőződve, mint én, hogy elérkezett az idő, hogy most kell ezt megvalósítani: akkor is meg fogjuk valósítani, vagy önökkel, ha akarják, vagy pedig önök nélkül és önök ellenére is, ha ugy kell, hogy legyen, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert mi ezt a küzdelmet meg akarjuk vívni és nem lehetséges, hogy az következzék be, a mit báró Fejérváry Géza gondol, hogy ebben a küzdelemben a császári hatalom fog győzedelmeskedni, mert ebből a küzdelemből a magyar nemzeti jogoknak kell győztesként kikerülniök. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy ki fogjuk kényszeríteni önöktől a nemzeti jogok elismerését. Önök ma már kényszerhelyzet nyomása alatt állanak és én nem hiszem, hogy hazafias lelkük fel ne buzduljon és minket a küzdelemben egyedül hagyjon, mert önök táKÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XM. KÖTET. mogatni fognak minket e küzdelemben és egyesült erővel fogjuk az ország, a nemzet, a magyar nép javára kiküzdeni nemzeti jogainkat. (Ugy van! a szélső-baloldalon.) Hiszen az képtelenség, és ezt egy külföldi ember nem is tudja megérteni, hogy egy ezeréves állam, a mely önállónak, függetlennek vallja magát, a melynek függetlenségét, önállóságát szentesitett törvények biztosítják, a végrehajtó hatalomnak egyik legnagyobb szervezetében, legnagyobb mezején idegen nyelvet, idegen jelvényeket, idegen zászlókat tűrjön meg; hogyan lehessen egy önálló, egy szabad, egy független ország, melynek hadserege nem az ő nyelvét használja, mely az ő alkotmányára nem tesz esküt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy képtelen helyzet és csak mi vagyunk ilyen bolond állapotban, ily képtelen helyzetben, hogy jogunkért küzdeni, hogy törvény által biztosított szabadságunkért harczolni kell. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Hát nem képtelenség az, hogy attól a debreczeni, vagy szegedi, vagy somogyi gyerektől, a ki soha életében német nyelvet nem hallott, azt kívánják, hogy elegettéve az állam által megkövetelt katonai szolgálatának, egy idegen nyelvet legyen kénytelen megtanulni és használni! Az a losonczi gyerek, a ki soha életében nem hallott egyebet, csak magyarul beszélni, nem mehet előre, még csak káplár sem lehet, ha nem tanul meg egy idegen nyelvet. Mennyire képtelen helyzet az, hogy harczképes legyen egy hadsereg, a melynek tisztjei és legénysége nem értik meg egymást. (Ugy van! a széhöbaloldalon.) Azt mondják önök, hogy egységes nyelv nélkül egységes hadsereg nem lehetséges. Hát a mi honvédségünk nem egységes, kérdem én, t. képviselőház ? Pedig a honvédségnek is két vezényleti nyelve van. Az 1868 :XL. t.-cz. világosan mondja, hogy a honvédségben a magyar nyelv rendeltetik el, azonban a horvát-szlavondalmátországi ezredekben a vezényleti nyelv továbbra is a horvát legyen. De nézzük, t. képviselőház, hogy nemrégiben a Dunán túl, a hol nagy csapatösszpontositás és harezjáték folyt le és a hol három nyelven kommandiroztak, németül, magyarul és horvátul, milyen gyönyörű szépen folyt le az a harezjáték. (Igaz! Ugy van! a széls'óbaloldalon. Egy hang: Egy föherczeg ugy nyert, mint a pinty!) Tehát a többnyelvűség akadályt nem okozott. Hiszen akkor volna kevesebbnyelvüség a hadseregnél, ha a magyar nyelvet hozzuk be a magyar csapatoknál; akkor legalább a monarchiában tisztán és kizárólag mindenütt, a magyar ezredeknél a magyar nyelv volna érvényben. Mindezeknél fogva, t. képviselőház, miután én ugy látom, hogy a kormányban bizni nem lehet, miután ugy látom, hogy a kormánytól nemcsak távol áll az a szándék, hogy hozzánk közeledjék és elveinket megvalósítani törekedjék, hanem ellenkezőleg a bécsi császári hatalomnak szolgálatába szegődött és mindent elkövet arra 56