Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

440 254. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. nak önök jobb meggyőződésre térni, (Egy hang a jobboldalon: Önök!) és nem fogiák engedni azt, hogy ez a költségvetés nélküli állapot bekövetkezzék, mert nem tudom elképzelni, hogy oly férfiak, mint a nemzeti pártnak volt tagjai, kik mindig a törvényhez és az igazsághoz ragaszkodtak a múltban, megtagadják egész multjokat és azt az erkölcsi tőkét, melyet 30 éven át szereztek és mely őket a nemzet szemében olyan nagyságra emelte, egy cselekvésükkel most lerombolják. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) En azt a tünetet, hogy a nemzeti párt tagjai külön konventikulumban tanácskoznak, jó jelnek, az ébredő lelkiismeret jelének tekintem, mely nem fogja megengedni, hogy bevigyék ezt az országot a törvényen kívüli állapotba. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Annál inkább hiszem ezt, mert ugy vagyok informálva, hogy tisztán a nemzeti párt volt elnökének személyétől függ az, vájjon a kormány belemegy- e az ex-lexbe: igen vagy

t

nem? (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldálon.) És midőn a miniszterelnök ur ugy veti fel a kérdést, hogy »veled megyek, de nélküled nem«, és igy óriási nagy az a felelőség, mely gróf Apponyi Albert vállait terheli, meg vagyok győződve, hogy ő ezen felelősége tudatában nem fogja a nemzetet a költségvetés nélküli útra terelni, hanem nagy befolyásával oda fog hatni, hogy ez a kormány térjen vissza arra az egyedül legális térre, mely egyedül biztosithatja a nyugodt tárgyalások lehetőségét. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Ez pedig nem egyéb, mint ha elfogadja Kossuth Ferencz határozati javaslatát, mely nem kMan semmiféle törvénytelenséget, semmiféle erőszakot, mely nem kMan egyebet, mint hogy tartsák meg az 1848: M. és az 1867 : XII. törvényczikket, tartsák meg azt, a mit önök maguk mondanak az indemnitási javaslat indokolásában, hogy azért van erre szükségünk, mert nincs költségvetésünk. Ha ezért van rá szükségük, tessék a költségvetést előterjeszteni, hisz Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk kijelentette a párt megbizásából, hogy hajlandók vagyunk a költségvetést tárgyalni, hogy ennek semmi akadálya nincs, hogy ez esetben a kormány megkapja az indemnitást és hogy ily módon a többi, időhöz kötött javaslatokat is le lehet tárgyalni. Valóságos anarchia lesz az, ha önök nem tesznek ennek eleget, hisz egy sereg javaslat vár sürgős tárgyalásra. A készfizetések felvételéről, a tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló javaslat, a kiegyezési javaslatok egész komplexuma, a vámtarifa, a melyet okvetlenül törvényerőre kell emelni, mielőtt megkezdjük a tárgyalásokat a külföldi államokkal: mind oly dolgok, melyeket a nyár előtt le kellene tárgyalni. Ne appelláljanak liazaílságunkra, hanem kérdezzék meg az önök hazafiságát, mit tehetnek önök ? Mi legális téren állunk, mi nem hátrálhatunk. Itt csak egy lehetőség van és ez az, hogy önök lépjenek a legális térre. Azt mondja Vancsó Gyula kéj)viselőtársam, hogy bizik hazafiságunkban és önzetlenségünkben, de később azt emeli ki, hogy: »Ha a hazafiságnak még csak egy kis szikrája lobbant fel a mi szMünkben . . .« Nem értem, hogy mikép tudja ezt a két kifejezést összeegyeztetni. Én tudom, hogy mi hazafias aggodalommal állunk itten, és ezen aggodalom következtében igen nehéz helyzetben érezzük magunkat; de a mi lelkiismeretünk tiszta, mi emelt fővel fogunk választóink előtt megjelenni és azt mondani: megtettünk mindent, a mi nekünk adatott, a mi tőlünk tellett, a mit megtennünk szabad volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ezen túl ne kívánjanak tőlünk semmit, mert erkölcsi lehetetlenség erre a pártra nézve, hogy ezt a nagy küzdelmet, ezt a nagy harczot, ha már fel van vetve, ne állja, ki ne vívja, mert kétségtelen, hogy ez a 400 év óta ismétlődő nagy harcz, a melynek most egyik hullámát látjuk felszínre kerülni, nem egyéb, mint a magyar nemzet szMében lakó szabadságszeretet eddigi kitörése, nem egyéb, mint az osztrák császári központosító eszme és a magyar nemzetnek önállóságra törekvő eszméje közötti harcz. Egyszer kell, hogy ezek megütközzenek egymással, s mi azt tartjuk, hogy most, a nemzetközi béke idejében, a legjobb ezt a belügyünket elintézni és kieszközölni, hogy ezt a kérdést a dinasztia és a nemzet már egyszer az idők végtelenségére rendezze. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldahn.) Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy ez a kérdés már megérett, hogy ezt a kérdést ma meg kell oldani és hogy nincs jogában senkinek ezen kérdés megoldása alól kibújni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Ha végigtekintünk történelmünkön, ha látjuk azt a sok véres küzdelmet, a mely ezért folyt, ha látjuk azt, hogy az a dinasztia, melyet a nemzet saját erejéből, saját akaratából azért tett uralkodójává, mert azt hitte, hogy ezáltal önálíóságár és szabadságát a török vész elől meg fogja oltalmazni, sokkal rosszabb viszonyokat hozott az országra, mert nemcsak szabadságától, nemcsak önállóságától fosztotta meg ezt a nemzetet, hanem meg akarja fosztani faji sajátságaitól és legdrágább kincsétől, nemzeti nyelvétől is: (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) ennek a megütközésnek egyszer be kellett következnie. Most bekövetkezett. Mi tehát a harczot felvettük, a harczot álljuk és állni is fogjuk mindaddig, a mig ebből a harczból a nemzet diadalmasan ki nem kerül. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi nem pártunk részére, hanem az országnak és a nemzetnek akarunk előnyöket szerezni; mi tehát nem akarunk egyebet, mint az egész nemzetnek és minden polgárnak egyenlő jogokat szerezni. (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) SzoIvorú dolog, midőn történelmünket tekintve azt látjuk, hogy minden időben akadtak olyan férfiak, a kik itt születtek, a kik magú-