Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

25%. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. 439 baloldalon.) Hisz nemcsak megdöbbentő, de érthetetlen dolog volna is az, hogy a magyar király a magyar hadseregben a magyar nemzet által ráruházott magyar királyi felségjognál fogva a német nyelvet rendelje a hadsereg nyelvéül. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az ilyet elhinni képtelenség! Ez tehát nem egyéb, mint az abszolút korszak maradványa, egy tövis, a mely benmaradt, de a melyet kihúzni valamennyiünk kötelessége, még pedig minél előbb. Ezt az antagonizmust, ezt a lehetetlenséget meg kell szüntetni, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) mert ha mi e tövist nem húzzuk is ki, ha mi nem követnénk is el mindent, hogy megszüntessük ezt az anomáliát, el fog jönni az idő, még pedig nemsokára, hogy a viszonyok maguk fogják követelni oly erővel, a melynek senki ellenállni képes nem lesz, hogy a hadsereg egységes nyelve megváltoztattassék. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ha tekintjük Ausztriát és Magyarországot, a melynek együtt 39—40 millió lakosa van és a melyben a németség elenyésző csekély, honnan veszi a jogot és az erkölcsi bátorságot arra, hogy e csekély töredék nyelvét oktrojálják egy sokkal erősebb, sokkal hatalmasabb faj gyermekeire? Meg vagyok győződve, ha önök nem is tennének e kérdésben semmit, közel van az idő, a midőn a viszonyok maguk fogják követelni oly erővel, a melynek ellenállni képesek nem lesznek, hogy ez megváltoztattassék és hogy a mi hadseregünkben, mely csak kiegéBzitő részét képezi az egész hadseregnek, a magyar nyelv joga helyreállittassék. A honvédelmi miniszter ur, a ki mindenkép viseli magát, csak nem ugy, mint egy alkotmányos miniszternek szabad volna, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) szuverén megvetéssel néz le reánk és szuverén megvetéssel utasit vissza mindent, a mit nemzetünk érdekében szükségesnek és hasznosnak tartunk, és teszi ezt oly modorban, a mely a parlament méltóságát sérti. Nagyon sajnálom, hogy nincs jelen, mert nagyon szerettem volna vele szemben állni, hogy véleményemet megmondjam neki azzal a nyíltsággal és őszinteséggel, a melylyel tartozom magamnak. Azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy a pécsi hadapród-iskola ügye már le van tárgyalva. Ez a kérdés azonban szerintem nincs és nem is lesz letárgyalva mindaddig, mig e kérdésben orvoslást nem kapunk, mert azt csak nem lehet tűrni, hogy fiainkat, a kiket a mi pénzünkön felállított nemzeti intézetben taníttatunk, onnan kidobják és eltávolítsák azért, mert nemzeti érzésüknek akarnak kifejezést adni és nem akarják tűrni, hogy szolgamódon leigáztassanak és márczius 15-én, a szabadság ünnepén, egy idegen zsoldos hadsereg nótáját énekeljék. Ezt a nótát egyszer már ki kell küszöbölni közéletünkből, mert a mig ez a tüske j benn marad, minduntalan ujabb sérelmek fognak ! felmerülni, a melyek megakadályozzák, hogy időnket hasznosan és olyan érdekek istápolására használhassuk fel, a melyekért ide küldettünk. Én nem értem azt a makacsságot, a melylyel a Gotterhalte-hoz ragaszkodnak, mert ez sem a hadseregnek, sem a dinasztiának nincs hasznára. De mikép is lehetne hasznára, midőn a nemzet érzelmeit minduntalan megtámadják és ellene merényletet követnek el, midőn a polgárságot elkeserítik egy ilyen, általuk csekélységnek nevezett dologgal, a mely azonban szerintünk nem csekélység, mert mélyen sérti nemzeti érzelmeinket. Ezen kérdéseket megoldani azonban nemcsak nekünk kötelességünk, hanem kötelességük önöknek is és mindaddig, a mig ezek a kérdések szanálva nem lesznek, mig a miniszter ur ilyen merev visszautasító álláspontot foglal el óhajainkkal, kívánságainkkal szemben, mig meg nem engedik azt, hogy a magyar nemzet végrehajtó hatalmának egy egész nagy mezején a magyar nemzeti érzelmek jussanak kifejezésre, mi nem tudunk arra visszatérni, hogy ebben a parlamantben nyugodt tárgyalások legyenek, hogy időnket hasznos javaslatok tárgyalására fordíthassuk. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Nem tudom, hogy a t. kormánynak mi a szándéka, de azt tudom, hogy nekünk most, midőn ez a kérdés fel van vetve, tágítani nem szabad és nem lehet. Mi megfogadtuk választóinknak, hogy a parlamentben hangot adunk érzelmeinknek és mindent elkövetünk, hogy vágyaik visszhangra találjanak. Mindaddig tehát küzdeni is fogunk, mig ezt megvalósítani tudjuk. Most ez a harcz kitört, ma a harcz közepén vagyunk, nekünk visszahátrálni nem lehet. Erkölcsi lehetetlenség ennélfogva követelni ettől a párttól, hogy ezen kérdésben meghátráljon. Erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy ez a párt, midőn e küzdelembe nyugodt öntudattal, tiszta fővel meggondolva belement, csak egylapost is hátráljon és így önöknek tért engedjen. Epén ezért nem is látok itt más módot, mint hogy oszlassák fel a képviselőházat és kérdezzék meg a nemzetet. Mi megadtuk annak módját deczemberben, hogy oszlassák fel a házat; ha nem tették, magukra vessenek. Ha azonban nem akarják feloszlatni a házat, vonják vissza a katonai javaslatokat és engedjék meg, hogy a parlament a nyugodt tárgyalásokhoz visszatérjen. Más megoldás lehetőségét nem tudom és nem hiszem. Én nem is adom fel a reményt és még mindig bízom abban, hogy a nemzeti joárt volt elnöke az 1898-ban kifejtett álláspontot érvényesíteni fogja; bizom abban, hogy a nemzeti párt volt elnöke és e háznak köztiszteletben, közszeretetben álló elnöke, nem fogja engedni magát odaszorítani, hogy egy költségvetés nélküli állapotban támogassa azt a kormányt, mely erőszakkal magamagát hajtotta bele a törvényen kMüli állapotba; (Ellenmondás a középen.) bizom abban, hogy még az utolsó perczben fog-